Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó 14-én, kedden. 291 »Es ha vasúton menne, mennyivel fizetne többet?« »Befelé ..3, kifelé is 3 koronával.« Ezzel szemben ő a tejet literenként 5 koronával emelte, tehát — miután 15 liter tejet szállít egyszerre — 75 koronát nyer, ahelyett, hogy literenként 40 fillérrel számitana többet. Amikor tehát ezek a nagy tarifaemelések a valóságban azt a megnyomorított és oly sok­szor gáncsolt tisztviselői osztályt érik : kér­dem Gaal Gaszton t. képviselőtársamat, mivel .emelődött e hosszú idő alatt a tisztviselők fize­tése ? Hiszen a tisztviselők fizetése alig vala­mivel változott, ahhoz képest, hogy milyen drága ma minden és hogy milyen mértékben emel­kednek a különféle közszükségleti cikkek árai. Ugyebár alig valamivel változott és mégis Gaal Gaszton képviselőtársunk azt mondja, hogy most oly óriási terhet vállal magára az állam azzal, hogy a tisztviselőknek elengedi a nyugta­bélyeget. Most, hogy a drágasági pótlékot átlag­ban véve 400—450 koronával felemelték, a bélyegilleték 1 korona 88 fillér. Ha én ezzel szemben azt nézem, hogy mit fizetnek a járiatok átírásáért jelenleg, amikor ma egy marha ára 20 — 30—40.000 korona : akkor itt meglátszik, t. képviselőtársam, a nagy arány­talanság és meglátszik az, hogy milyen intéz­kedések történtek a tisztviselők érdekében és milyen intézkedések történtek a gazdaközönség javára, (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Mind annak ellenére, hogy az igen t. kép­viselőtársam inirç'den egyes felszólalásában oly szívesen érinti a közszolgálati alkalmazottak ügyét, én nagyon kérném, méltóztassék ez ügyek­nek a megbeszélése előtt annak a társadalmi osztálynak életébe és működésébe mélyebben beletekinteni, mert akkor meg méltóztatik látni igen t. képviselőtársam, hogy majd teljesen más álláspontra helyezkedik és kell is hogy helyez­kedjék. Mert ha igen t. képviselőtársamnak csak egy hétig kellene a tisztviselők sorsát viselnie és olyan gonddal és nélkülözéssel tartani fenn saját magát és családját, amint ezek teszik, akkor t. képviselőtársam bizonyára felszólalásaiban sokkal enyhébb kifejezéseket és enyhébb bírálatot méltóztatnék alkalmazni. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Engem megbíztak köztisztviselőtársaim, hogy juttassam ezt a Nemzetgyűlésnek és igen t. kép­viselőtársamnak tudomására. Ezt teszem minden személyes él nélkül s csak arra kérem igen t. képviselőtársamat, hogy ugy, amint minden fel­szólalásában a legteljesebb önzetlenség vezeti, — és hiszem, hogy ebben is vezette, ez volt az ő felfogása — méltóztassék ezen dolognak is utána nézni és akkor, azt' hiszem, hogy sokkal jobb meggyőződésre fog jutni és épen ő lesz ezen társadalmi osztálynak legnagyobb védője és támo­gatója ebben a Nemzetgyűlésben ós nem fog a tisztviselői kar felett olyan erős bírálatot gya­korolni, mint azt most méltóztatott tenni. A vasúti csoport is megbízott f engem azzal, hogy juttassam ezt a Nemzetgyűlésnek és igen t. kép­viselőtársamnak a tudomására. Megbíztak egy­úttal azzal is, hogy mindazokat a súlyos kifeje­zéseket ... Gaal Gaszton • Hol vannak ? Egyet tessék csak felhozni ! Weiss Konrád: ...utasítsam vissza. Gaal Gaszton: Hol vannak? Weiss Konrád : Amikor ezt teszem, egyúttal biztosítom róla t. képviselőtársamat és a t. Nemzetgyűlést, hogy dacára annak, hogy — amint láttam — a tisztviselők iránt a Nemzet­gyűlés egy része nem viseltetik azzal a meg­értéssel, mint, mondjuk, a gazdatársadalom iránt, a tisztviselői kar, amint a múltban, ugy a jövő­ben is minden nélkülözés és szenvedés dacára teljesíteni fogja kötelességét, amint azt tőle a haza és a nemzet kívánja. (Élénk helyeslés, él­jenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra senki feljegyezve nincs. Ki­van még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a zárszó­Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az általános vitát hosszasan nyújtani nem akarván, csak egészen röviden reflektálok azokra a fel­szólalásokra, amelyek szorosan a törvényjavas­latra vonatkoznak. Mint előadói ismertető beszé­demben kiemeltem, nem tartom helyénvalónak és időszerűnek, hogy minden egyes pénzügyi törvényjavaslatnál olyan széles mederben folyjék a vita, amilyen széles mederben tulajdonképen csak az indemnitásnál vagy a költségvetés tár­gyalásánál lenne indokolt. A pénzügyminister ur úgyis rámutatott azon nagy károkra, amelyeket az itt elhangzó, különösen defaitista irányú és tartalmú beszédek okozhatnak a nemzetközi konstellációban. Ami nekem különösen fájt és rosszul esett, volt, hogy egyes szónok urak kifogásolták a törvény­javaslatnak azt a hiányát, hogy nem veszi eléggé tekintetbe a szociális szempontokat. Amennyire egy pénzügyi törvényjavaslat a szociális szem­pontokat egyáltalában figyelembe veheti, ez a törvényjavaslat azt megteszi. Méltóztassanak csak szemügyre venni a kis haszonbérletekre vonatkozó rendelkezéseket, a kis összegű ügyvédi meghatalmazásokra vonatkozó rendelkezést, a hadiárvák örökbefogadására vonatkozó részt, valamint azt, hogy az altruista szövetkezeteket más elbírálás alá veszi, mint a nyerészkedésen alapuló részvénytársaságokat ; de különösen mél­tóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ez a javaslat észreveszi azt az abuzust, hogy pl. az igazgatói tantiémek korántsem voltak eddig ugy megilletékezve, mint az egyéb társulati illetékek. Ezenkívül a köztisztviselőkre nézve két nem akarom mondani korszakalkotó intézkedést tesz, de majdnem évszázados abuzust szüntet meg, és pedig a nyugtabélyeget és a szolgálati díjat. Mind a kettő embertelen és súlyos intéz­kedés volt és dacára annak, hogy azok pénzt 3?

Next

/
Oldalképek
Tartalom