Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó lá-én, kedden. 281 nem a logika szerint jnegy, arra felhozhatom azt a példát is, hogy az a tojás, amely nemrég két korona ötven fillér volt, miért négy korona negyven fillér ma? Az egész árnivóban megindult egy emelkedés. Ennek az árnivóemelkedésnek a letörése most sokkal nagyobb áldozatokkal fog járni, mint járt volna akkor, azokkal az eszközökkel, amelyeket én proponáltam. Sajnos,- nem sikerült megmagyaráznom a közvéleménynek, hogy nem az a lényeges, hogy valaki az árujáért milyen nagy névértékű papírpénzt kap, hanem az a lényeges, hogy milyen értékű az a papírpénz, amelyet kap. Nekünk tehát az az érdekünk, hogy annak a papírpénznek az értékét emeljük és megóvjuk a csökkenéstől. Ennek pedig első módja lett volna az, hogy a gabonaárakat nem lett volna szabad emelni. Mondom, ez nem rekrimináció akart lenni, mert hiszen így döntött a Nemzetgyűlés s én magamat alávetettem. De kétségtelenül rendes körülmények között le kellett volna vonnom ebből a konzekvenciákat. Hiszen megmondtam előre azt is, hogy a gabonaáremelés nemcsak egyes árukra fog kihatni ; megmondtam azt, hogy nagy mértékben ki fog hatni az magára a budgetre, növelni fogja a deficitet, rosszabbítani fogja koronánk kurzusát, ennélfogva uj terheket ró a népességre és elsősorban épen a mezőgazdaságra, mely a legnagyobb kereseti ág Magyarországon, tehát a terhekből is a legnagyobb részt viseli. Sajnos, a közelebb álló nagyobb szám még mindig fascináló erővel hatott szemben azzal az okoskodással, mely sokkal nagyobb előnyt biztosított volna közvetett utón. Ez a csalódás a valuta javulásában, amelyet tisztán magunk okoztunk ; ez is kellett, hogy ha nem is kedvemet szegje, de legalább is arra a belátásra birjon, hogy azt a szerintem egyedül helyes politikát, amelyet én akartam követni, követni nem lehet. Sándor Pál t. képviselőtársam kívánsága szerint félre kellett volna állanom. Azt hiszem, nem kell külön bizonyítanom, hogy egy pénzügyministernek ma Magyarországon, de más országokban is, félreállani nem eshetik valami nagyon nehezére. De ha bizonyos tényezőknek sikerül is arról meggyőzni engem, h°gy e

gy egész embernek ilyenkor normális körülmények között félre kell állania, vannak körülmények, amikor egy kötelességtudó embernek még akkor is meg kell maradnia, legalább egy ideig, a posztján, amikor saját meggyőződésével némileg ellentétbe is jiít, és akkor is végeznie kell kötelességét. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Tessék elhinni, ez sokkal súlyosabb kereszt, mint gondolni méltóztatnak, de kénytelen voltam meghajolni ezen argumentációk előtt. Ernst Sándor t. képviselőtársam, meg Sándor Pál t. képviselőtársam is ezzel- kapcsolatban azt mondták, hogy nélkülözik a pénzügyministerben a kellő erélyt, a kellő bátorságot és nem tudom, még mit. Természetesen NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. mindenki csak annyi erélyt fejthet ki, amennyi benne van de azt hiszem, hogy ha t. képviselőtársaim látnák, hogy hogyan telik ma el egy pénzügyminister napja, reggeltől késő éjszakáig, hogy mennyi erélyt kell kifejtenie reggeltől késő éjszakáig mindenféle kérdésben és tárgyban, ha tudnák azt, hogy egy esztendő óta, amióta szerencsém van ezt a helyet betölteni, bizonyos ellen áramlatok mennyire döngették a pénzügyministerium ajtait, ha tudnák, hogy ott osztályérdekek ütköztek egymással, sőt sajnos, magánérdekek is, bizonyára revideálnák ezt az álláspontjukat. Es itt meg kell egyszer mondanom, hogy, sajnos, a magánérdekeknek egy olyan tánca folyik körülöttünk, aminő talán soha Magyarországon még nem volt. (Felkiáltások a baloldalon : Sajnos !) Szilágyi Lajos: Elég szomorú! B. Korányi Frigyes: Elég szomorú, és merem állítani, hogy a kormány ez irányban minden lehetőt megtett; merem állítani, hogy kellett bizonyos erélyt kifejtenie a pénzügyministernek, hogy legalább is ugy megállja a helyét ebben az örvényben, amint én meg tudtam állni. Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ez alatt az egy év alatt, amióta az ország pénzügyeit vezetem, min ment keresztül pénzügyileg ez az ország. Hiszen azok, akik szépen benne ülnek a vasúti kocsiban, nem igen gondolnak azzal, hogy a mozdonyvezető hogy vezeti a vonatot, és ha elég kényelmesen ülnek benne, azt hiszik, hogy semmiféle veszély nem környezte őket, azt hiszik, hogy semmiféle külön munkába nem kerül az, hogy a vonat röpiti őket egyik állomástól a másikig. Hála Istennek, ez alatt az egy év alatt, melyet ugy kezdtünk, hogy az ellenség fegyverrel ült a nyakukon, amelyet ugy folytattunk, hogy jóformán semmit sem találtunk, amikor kiment az ellenség, csak dezorganizációt, csak pusztulást, és amelyet ugy folytattunk, hogy 70—80 milliárd értékű vagyont elraboltak Magyarországból, nem is számítva az az előtti károkat, mondom, hogy ez alatt az év alatt mégsem történt nagyobb zökkenés ebben az országban, hogy nem történt felfordulás, az oly eredmény, mellyel szemben azt hiszem nem lehet teljes eredménytelenséget a szememre vetni. Talán elmorzsolódott sok irányban az energiám el kellett morzsolódnia ; ezt elismerem, de hiszen természetes, hogy a fém kopik. Ami azt illeti, hogy nem veszek igénybe kellő tanácsadókat, tisztelettel hajlok meg Ernst képviselőtársam abbeli kívánsága előtt, hogy hivatali elődeimen kivül talán más tanácsadókat is kellene szereznem, de azt hiszem, hogy mindenkinek meg kell hagyni azt a szabadságot, hogy tanácsadóit maga válassza meg és azt hiszem, hogy tanácsadóimat nem is lehetne másként megválasztanom, mint ahogy megválasztottam. En, aki majdnem egy életen keresztül benne éltem ebben a mesterségben, meglehetősen ismerem .azokat az embereket, akik 36