Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 187 keresztény társadalom bűnös közönyében lelik magyarázatukat. Háramlott-e valami baj az országra abból, hogy intelligenciájának ilyen túlnyomó nagy része került ki a zsidóságból? Eltekintek most attól a szemponttól, amelyet előbb emiitettem, hogy t. i. az önvédelem a világ minden fajtáját arra kötelezné, hogy iparkodjék arra, hogy ne mások uralkodjanak felette és ő teljesitse a szolgai munkát, hanem hogy oszoljék meg becsülettel, igazságosan, aránylagosan a nehéz és a könnyű, a nem jövedelmező és a jövedelmező munka, oszoljanak meg igazságosan az emberi jogok nemcsak abban a negativ értelemben, hogy mindenkinek megnyiljék a jog lehetősége, hanem abban a pozitív értelemben is, hogy mindenkinek meglegyen rá a módja is, hogy az emberi élet javaiból a maga részét kivegye. Ettől most eltekintek és csak azt nézem, hogy a zsidó szellemnek az intellektuális osztályokban való nagyobb terjedése hozott-e valami veszedelmet erre az országra. Meg kell állapitanom — ez természetesen egyéni meggyőződésem, hiszen ez nem exact dolog, itt mindenkinek meg lehet a maga eltérő meggyőződése, — hogy nekem és azoknak, akik velem egyformán gondolkoznak és akik ezt a kérdést az irodalomban is nagyon széles, részletes, tudományos alapon kifejtették, az a meggyőződésünk, hogy igenis ebből erre az országra jelentékeny baj származott. T. i. a zsidóságnak egyik alapvető tulajdonsága, amely részben erénye is, az a túlzott intellektualizmus, amely az érzelmi, kegyeleti szempontokat sokkal inkább háttérbe szorítja, és előtérbe inkább, az utilitarisztikus szempontokat helyezi. Nem véletlen az, hogy pl. a budapesti egyetemen az utilitarisztikus filozófiának a tanára és ezzel egy nagy iskolának megalapítója épen egy zsidó professzor volt, aki a filozófia terén igen jelentékeny, komoly, tiszteletreméltó névre tett szert, aki azonban azzal, hogy itt egy ilyen iskolát alapított és maga köré gyűjtötte a sajátságosan nemcsak hasonló gondolkodású, de hasonló fajtájú embereket, igen jelentékeny részben előkészítőjévé vált, — amint azt ő maga is elismerte — bizonyos mértékig atyjává vált a forradalomnak, amely az országot felforgatta. Hogy a magyar intelligenciában a zsidó szellem elterjedése, amely ezzel az utilitarizmussal és ezzel a túlzott intellektualizmussal egy egészen sajátos jelleget adott a magyar zsidóságnak, milyen bajokat okozott, e tekintetben utalhatnék arra a magyar irodalomra, amely a legutóbbi időben kifejlődött, de amelyről a kultuszminister ur nálam sokkal hivatottabban és sokkal nagyobb készültséggel, sokkal alaposabban szólt. Ha végig méltóztatnak tekinteni azon az irodalmon, amely Magyarországon az erkölcsi degenerációnak alapjává vált, alapjává vált à magyar hagyományok iránti tisztelet megvetésének, a magyar nemzeti eszmék kigunyolásának, láthatják, hogy az irók túlnyomó része, a vezető emberek túlnyomó része a zsidókból került ki. Benne van ez a fajnak abban a jellegében, amely a maga túlzott intellektualizmusával nem bir elég fogékonysággal a magyar; nemzet eszményei, múltja, hagyományai iránt, l Közvetlenül tapasztaltam 1907-ben a pécsi szabadtanitási kongresszuson, ahol már valósággal megszervezetten állt a későbbi kommunista vezérkar, amellyel szemben Prohászka püspök úron kivül néhány fiatalember állott csak a maga kis erejével. Ott voltak Pikler vezetése mellett Jászi, Kunfi, Szende, Rónai és mások, részben olyanok, akik már nem élnek, részben olyanok, akiknek igen nagy szerepük jutott a Károlyiforradalomban, akik népbiztosok és általában a felforgatás legerősebb eszközei voltak, majdnem kivétel nélkül zsidók, akik a keresztény világfelfogás és a magyar nemzet történelmi hagyományai ellen oly vakmerőséggel támadtak már 1907-ben, hogy nem értettem meg a magyar társadalomnak azt az abszolút közönyét, amelyet ezzel a jelenséggel szemben tanúsított és amellyel szemben a mi felszólalásunk teljesen eredménytelen maradt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) Kószó István: Keresztény templomokból mozikat akartak csinálni. Bernolák Nándor: Ily körülmények közt nem tagadhatom, hogy abban a propozicióban, amelyet előterjesztek . . . Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Egyesek most is furulyáznak azon a hangon ! Bernolák Nándor; . . . tendáltatik az is, hogy a zsidóság ne vegyen részt ilyen túlnyomó számban az intellektuális pályákon. Igenis én azt óhajtom és egészen világosan megmondom, hogy ugy a magyar nemzetnek, mint a Magyarországon élő zsidóságnak is eklatáns érdeke az, hogy a főiskolákon a zsidóság arányszáma alászálljon. Nagyon szükségesnek tartom ezt a társadalmi béke, az egyetem nyugodt "működése érdekében és főkép azért, hogy az országban újból a magyarság szelleme jusson vezető szerephez. (Élénk helyeslés és taps.) De ép ily nyíltsággal hangsúlyoznom kell azt is, hogy ez egyúttal védelmet is kivan nyújtani ugy a zsidóságnak, mint az ország területén élő minden más kisebbségnek is, és e tekintetben a békeszerződéssel nem ellentétben, hanem annak intencióival teljes harmóniában áll. Nem tagadhatom, hogy épen amiatt, mert ilyen jellege is van ennek a javaslatnak, mely nem maximumokat állapit meg, hanem csak minimumokat az országos arányszámmal szemben, amelyen felül tehát plein pouvoir-ral állapítja meg a tanári testület az arra hivatottságot és amely — igenis, nyíltan meg kell mondanom, minthogy több tisztelt képviselőtársam kérdezte — lehetővé teszi azt, hogy ha nem 24*