Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

12 A Nemzetgyűlés 91: ülése 1920. évi augusztus hó 25-én, szerdán. úrbéri szempontból a parasztok, a jobbágyság magánjogi viszonyait rendezni akarták, akkor erre az volt a válasz : mit érünk azzal, hogyha a jobbágyokat magánjogilag felszabadítjuk, amikor büntetőjogilag Ők még mindig páriák; mit érünk azzal, hogy magánjogi jogokat adunk nekik, mikor különbség van a nemes és nem nemes között és mikor a nemessel szemben nem lehet a botbüntetést alkalmazni és a fennálló szabályok szerint a nem nemessel- szemben a botbüntetés alkalmazaható volt? Tehát az volt az álláspont, hogy nem lehetséges egyedül magánjogi alapon az úrbéri és jobbágykérdést elintézni, hanem ezt politikai és büntetőjogi alapon kell elintézni. Büntetőjogi alapon pedig ugy, hogy büntetőjogilag a testi büntetéseket, a botozást eltöröljük és ezzel az emberek között a klasszifikációt megszüntetjük, nem lesznek urak és parasztok, földesurak és jobbágyok, hanem minden dolgozó, becsületes ember, akár ur, akár paraszt, akár palotában, akár viskóban született, egyforma jogokkal bir. (Zaj. Közbeszólások balfelől) T. polgártársam ! Méltóztassék ott, ahol a maga értelme megvan, elvégezni a dolgot. Árdrágítás és lánckereskedelem más ; a magyar büntetőjogi kodifikációt meghamisítani nem lehet. Már pedig, mondom, ez a magyar kodifikáció összefüggésben nem állott az árdrágítókkal és lánckereskedőkkel, hanem a magyar föld fiaival, a jobbágyokkal, a zsellérekkel, az elnyomott parasztokkal. ( Ugy van! jobbfelől.) Kerekes Mihály: Ezt nem hozzuk vissza! Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Mondom, oly nagyfontosságuvá nőtt ki ez a kérdés, anynyira nagyra nőtt meg e dolog, hogy már mondtam egy alkalommal és itt ismételnem kell, hogy Deák Ferenc oly nagyfontosságunak tartotta, hogy legelső parlamenti felszólalásában a botbüntetés ellen beszélt ; Kossuth Lajos évekig tartó nagy agitációt folytatott a Pesti Hírlapban a botbüntetés ellen. De nemcsak ezek a jelenségek mutatják, hanem a közvélemény, az akkori nemesség, a karok és rendek parlamentje mutatja, hogy a magyar Nemzetgyűlés, a magyar Országgyűlés milyen magas európai színvonalon állott abban az időben. Ki lett küldve 1840ben az 1840 : V. t.-c. által a büntető és javitórendszer- kidolgozására egy választmány, amelynek tagjai magában a törvényben név szerint fel vannak sorolva. Az ember lelke emelkedik és dagad a szive és önérzete, amikor látja, hogy milyen nevek vannak ott felsorolva, mert ezen büntető-választmány tagjai voltak : Deák Ferenc, Szent-Királyi Móric, Pálóczy László, Szemere Bertalan, Szalay Károly, báró Eötvös József, a kor legkiválóbb, legnagyobb gondolkozói. Mert ez a korszak nemcsak abban kiváló Magyarországon, hogy olyan zseniket adott neki, mint volt Deák, Kossuth és Széchenyi, nemcsak ebben nagy, hanem abban is, hogy a másodrangú pozíciókat betöltő férfiak is oly nagyok és rendkívüliek voltak, hogy az ember elámul a szellemi kvalitások azon gazdagságán, amely a magyar közéletet akkor betöltötte. Méltóztassék elolvasni, t. Nemzetgyűlés, ajánlom t. képviselőtársaimnak, ajánlom a nemzeti eázme becsületes hordozóinak, hogy olvassák el az 1843-iki javaslatnak anyaggyüjteményét, majd meg méltóztatnak látni, hogy a magyar koponyák hogy haladtak az európai irány delejtűje ellen ; meg méltóztatnak ezt látni az ott elhangzott felszólalásokból, amelyek a jobbágyság érdekében, az igazság érdekében, a büntetés célja, a büntetés hatékonysága érdekében és a testi büntetés ellen történtek. Méltóztatnak majd meglátni az elméknek és az érveknek azt a rendkívüli gazdagságát, amely ezen törvényjavaslatot jellemzi. Az 1840 : V. te. alapján kiküldött választmány munkálata értelmében előbb kerületi gyűléseken, később pedig az Országos Karok és Rendek plenáris ülésén vitatták meg az előterjesztett javaslatot. És mi volt abban a javaslatban ? Már ebben az 1843-iki javaslatban egy szenzációs elv volt kimondva, amely akkor még az európai kódexekben sem tört át és ebben a magyar javaslat úttörő, amit nem kisebb ember állapított meg erről a javaslatról, mint Mittermayer, az akkori idők legnagyobb jogtudósa. Ennek a javaslatnak hire és dicsősége bejárta az eglsz világot és a mai büntető jogtudományban is a 43-iki javaslatot mint a magyar gondolkozásnak, a magyar humanitásnak leggyönyörűbb példáját ünneplik. Tudnunk kell még azt is, hogy ezen 43-iki javaslat Deák Ferenc legsajátabb alkotása; annak majdnem minden egyes paragrafusát ő maga szövegezte és diktálta tollba, amint az Pulszky Ferenc müvéből kitűnik. Ilyen körülmények között, bocsánatot kérek, de szinte lehetetlen nem az extázisnak és a gyönyörűség legmagasabb fokának érzésével nézni azt a szellemi tornát, amelyet magyar szabadelvű férfiak az igazság, a jog, a becsület és milliók érdekében kifejtettek. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : De mit csinálnának, ha most élnének ?) Vártam ezt a közbeszólást és méltóztassék megengedni, hogy erre a közbeszólásra, amelyre az én pszichológiám szerint előre gondoltam, felkészülve és nem rögtönösen, mintegy isteni ihlettől megkapatva válaszoljak. (Derültség jobbfelöl,) Elárulom ezzel a beszéd művészetének legbensőbb titkait. (Halljuk! Halljak!) T. Nemzetgyűlés ! Mikor a Karok és Kendek tárgyalták a halálbüntetés kérdését, harminc megye szavazott a halálbüntetés eltörlésére és csak a kisebbik rész szavazott a halálbüntetés fenntartása mellett. De nem ezt akarom mondani, hanem utalni kívánok arra, hogy az esküdtszéki intézmény kérdése annakidején nem ment át simán az országos választmánynál. Deák Ferenc volt az, aki az esküdtszéki intézményt már akkor a büntettek legnagyobb részére