Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. nézve életbe akarta léptetni, azonban az ő véleménye ott nem fogadtatott el, ugy hogy különvéleményt adott be, amely a Karok és Rendek gyűlése elé került, amely azután ezen különvélemény alapján az esküdtszéki intézményt elfogadta. Az esküdtszék intézményével kapcsolatosan rendkivül nagy viták folytak és ott is ugyanezeket mondták, amiket most t. képviselőtársaim hangoztatnak, hogy »ha akkor éltünk volna«, hogy »a magyar nép még műveletlen, éretle%«, hogy »Kanadában sincs meg« stb. Hasonló érvekkel álltak elő akkor is, amikre Deák Ferenc azt mondta: »ismerem ezeket az érveket ; mikor a reakció harcolni akar, mindig a legrégibb dolgokat hozza elő, és ha a reakciónak szolgálatot akarnánk tenni, akkor Magyarországon sohasem lehetne az esküdtszéki intézményt behozni, mert a magyar reakciósok szerint a magyar nép sohasem lenne érett erre az intézményre«. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl : Mi ezt nem mondjuk !) Mondom, ezek az érvek ismerősek, visszatérnek ezek, de 1840-ben is azt mondta Deák Ferenc, hogy hetven évvel ezelőtt is hallottuk ezeket az érveket és évszázadokra lehetne e tekintetben visszamenni. Kétségtelen azonban, hogy akár a múltba tekintünk vissza, akár a jelent nézzük: az 1843-iki javaslat mint büntető-mű, a magyar észnek, a magyar humanizmusnak, a magyar jogegyenlőségi teóriának legszebb alkotása és Deák Ferencnek leggyönyörűbb műve. Ebben a 43-iki javaslatban — mint már emiitettem — két rendkivüli fontos dolog van. Az egyik az, hogy ez a javaslat már abban az időben el merte törölni a halálbüntetést, a másik pedig az, hogy nem hozta be, illetőleg már 1843-ban eltörölte a testi büntetést. A halálbüntetésről rendkivül nagyarányú, széles medrü vita folyt. Mondhatom, t. Nemzetgyűlés, hogy akinek ideje van és aki el akar merülni a régi magyar világ legszebb emlékeiben, annak csak azt ajánlom, hogy olvassa el Fay er Lászlónak négykötetes anyaggyüjteményét erről az 1843-iki javaslatról. Akkor méltóztatnak majd látni és megtanulni, hogy mit jelent a magyar szabadelvüség, mit jelent az : magyar demokrácia, mit jelent a magyar jobbágyság — nem szájon, hanem a tettekben, nem beszédek alkalmával, hanem a gyakorlatban. Meg méltóztatnak látni és tanulni azokból a beszédekből, hogy hogyan nyilatkozott Deák Ferenc a halálbüntetés kérdésében és hogyan beszélt Szemere Bertalan, Pálóczy László, Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Bezerédj István és a/többiek, hiszen annyi nagy volt abban a 40-es korszakban, annyi nagy, lánglelkü magyar férfiú, annyi csiszolt elme, annyi európai gondolkozású férfi, hogy nekünk epigonoknak a legnagyobb gyönyörűségünk és örömünk telik a magyar szabadelvüségnek erre a legfényesebb korszakára való puszta visszaemlékezésben is. évi augusztus hó 25-én, szerdán. 13 Gaal Gaszton: Most is van egy Bródy Ernőnk. Bródy Ernő : Megállapíthatjuk ezekből, hogy a magyar jogfejlődés szabadelvű irányban halad ; megállapíthatjuk, hogy úttörő irányt követett, mert a 43-iki javaslat a halálbüntetés és a testi büntetések eltörlése szempontjából úttörő volt. A halálbüntetésről ezeket a szemelvényeket kivántam megemliteni. A testi büntetések eltörlésére vonatkozó vita igen rövid volt. Ezt a kérdést akkor már annyira érettnek tekintették, hogy nem is pazaroltak rá sok szót. Egy nagyon érdekes érv hangzott el azonban akkor és ez visszatér ebben a javaslatban is, amint azt mindjárt fel fogom említeni. Ugyanis ez a javaslat is beszél erről az igen szerencsés kis érvről, amikor azt mondja, hogy »nem téveszthető szem elől a botbüntetés alkalmazásával járó az az előny sem, hogy ez a büntetési nem főbüntetésként alkalmazva, a szabadságvesztésbüntetést is nélkülözhetővé teszi s ehhez képest az ezidőszerint túlzsúfolt börtönök további megterhelésének elkerülésére alkalmas. (Derültség jobbfelöl.) Ez jogászi érv. Azért, hogy a börtönök ne legyenek megtelve, hozzuk be a botbüntetést. (Derültség jobbfelöl,) De, mondom, ez is nagyon ismerős érv, hallottuk ezt a 43-as javaslatok idejében, amikor az egyik megye követe azt javasolta, hogy vegyük be a büntetésnemek közé a testi büntetést is, még pedig azért, mert hazánkban a kevés munkáskéz miatt a mezei gazdaság még feljebb nem emelkedhetvén, a népet szaporitani, nem pedig fogyasztani kell az elzárások által. Szóval ez teljesen egyezik a mostani érvvel. 1843-ban szintén a mezei gazdálkodással okolták meg a botbüntetés meghagyáást, nehogy be kelljen csukni azt a delinquenst, hadd legyen cseléd, pária, aki elvégzi a dolgát és megkapja kommencióban a maga botjait. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ugy van! jobbfelől.) Most ez az érv visszatér és azzal indokolják a botbüntetést, hogy igy kevesebb lesz a börtönbüntetések száma. T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, ez az érv nem megfelelő és nem alkalmas arra, hogy minket a botbüntetés mellett hangoljon. Az 1843-iki javaslat tárgyalása alkalmával az történt, hogy ezen egyetlen ellenzés kivételével a törvényjavaslatban egyhangúlag keresztülment Andrássy Gyula grófnak, a későbbi magyar ministerelnöknek, majd magyar külügyministernek indítványára a testi büntetés elhagyása, ugy hogy az 1843-iki javaslatból kimaradt ugy a halálbüntetés, mint a testi büntetés a magyar szabadelvüség legnagyobb fáklyavivőinek, legnagyobb elméinek indítványára és javaslatára. Giesswein Sándor: A csanádi püspök is benn volt abban a bizottságban. Bródy Ernő: Ez a magyar jogfejlődésnek iránya és története. Legyen szabad még egyszer ráutalnom arra és kifejeznem azt, hogy nem