Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3~án, pénteken. 173 emeletes, palotaszerii központi egyetem épült ; a Muzeumegyletnek nagykiterjedésű térségein, a Házsongárd tetején, terraszszerü oldalain s aljában palotaszerii klinikák épültek, hatalmas könyvtárral, mintegy félmillió könyvvel, tudományos intézetekkel, amelyek közül például csak az élettani intézetet hozom fel, amely több, mint egy millió koronába került az államnak. Ezeknek az intézeteknek — mondhatom nem nagyitással — tanulmányozására jártak külföldről is a német és más tudósok, megbámulván a paloták külső fényét, azok szakszerű, modern berendezését, a bennük folyó tudományos, intenziv munkát, ugy hogy Kolozsvár, a régebben kincsesnek nevezett város, ujabban a tudománynak olyan metropolisává alakult át, amelyre büszkék voltunk nemcsak ott a szűkebb hazában, hanem Magyarország i

0 büszke lehetett rá. Sokan tanultak ott az anyaországból is ; bizonyára itt is vannak, akik kedvesen emlékeznek a kolozsvári egyetemre, ahol olyan egészséges egyetemi közszellem volt, milyen Budapesten nem fejlődhetett ki. Az ország minden részéből szivesen tódult oda a tanulni vágyó ifjúság, nemcsak a keleti részekből, hanem a Bácskából, Felső-Magyarországból és a Dunántúlról is. Vonzotta őket az egyetem jó hirneve, a régi Erdély történeti légköre, a fejedelmi kor varázslatos emléked Hiszen tudvalevő, hogy Erdélyben mondották ki először Európában a vallásszabadságot és Erdély volt Kelet-Európában a politikai szabadságnak klasszikus hazája. Vonzotta őket az erdélyi havasi levegő, az ottam egészséges, hazafias és nemzeti közszellem, az erdélyi patriarchális életnek a kedélyessége, a székely népnek őseredetisége és a tanulás zavartalan lehetősége : szóval az úgynevezett »erdélyi lélek«, vagy »erdélyi szellem«, amlynek Magyarország is sokat köszönhet a történelem folyamán politikai és vallásszabadságharcaiban és fentartásábari, és amelytől némelyek Magyarország regenerálását várják. Mindezeket azért mondottam el, hogy reámutassak arra, hogy ebben a kisebb városi, vidéki légkörben olyan egyetemi közszellem fejlődött ki, amilyenről egy fővárosi egyetemnek fogalma sem lehet. Együtt tanultunk a tanítványokkal, s azt lehet mondani, hogy együtt is szórakoztunk. Valóságos családi benső viszony fejlődött ki közöttünk. Kirándulásokat rendeztünk, ki-ki a maga tudománykörében. Végigjártam tanítványaimmal Erdély minden zegét-zugát, minden csataterét, kulturális emlékeit. Tanítványaim soha nem engedték volna el a tavaszi és őszi kirándulásokat. Valósággal ' együtt éltünk, 'együtt dolgoztunk. Mi tanárok nemcsak tanítottuk, de neveltük is őket. (Helyeslés.) A kolozsvári egyetemen valósággal olyan közszellem létesült, hogy talán mondhatni, megközelitettük az egyetemek ideáljához fűzött várakozásokat. Ezeket azért mondom el itt fájdalmasan, mert ezt az ideális egyetemet egy évvel ezelőtt, a múlt év tavaszán, a nemzetközi jogok lábbaltiprásával, a francia tábornokok határozott biztatásai ellenére. Erdélynek a békekötésben meghatározott hovatartozandósága előtt egy esztendővel, elrabolták tőlünk erőszakkal és fegyverrel (Egy hang balfelől : Visszavesszük I) A tanítványokat és a tanárokat elűzték, száműzték. Miképen. 1659-ben az enyedi kollégiumnak a török invázió elől menekülnie kellett Sárospatakra, majd a sárospatakinak 1671-ben a német-labanc vallásüldözés elől Debrecenbe, onnan pedig Gyulafehérvárra : épugy most a kolozsvári egyetem tanárai, tanítványai vettek vándorbotot a kezükbe és itt a budai hegyek lábánál húzták meg magukat, hogy a magyar kultúrának egykor magasan lobogó fáklyájából megmentett roncsokból készített kicsi mécsessel tovább próbáljanak világítani a ránkborult sötét éjszakában. A kiüldözött tanárok és tanítványok a hajótörés után görcsösen ragaszkodnak a hullámok felett úszó gerendákhoz, jobb jövő reménységével biztatván magukat és bizva gróf Mikó Imrének az 50-es években sokat jelentett és bevált abban a jelmondatában, hogy : Peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit ; azaz : végrehajtja (megszerzi vagy kivívja^ a csendes hatalom azt, amire az erőszakos nem képes. Hogy mi volt nekünk és a magyar tudománynak a kolozsvári egyetem, hogy ne csak most, a keserves emlékek után talán elfogultan Ítéljem meg, hanem a régebbi munkálkodás idejéből idézzek egy példát, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a tiz évvel ezelőtt tartott egyetemi rektori megnyitó beszédemből olvassak fel két-három passzust annak illusztrálására, hogy mikép fogtuk fel mi feladatunkat, kötelességünket és hogyan igyekeztünk annak megfelelni. Annál is inkább, mert hu képét látom ebben az akkor tartott rektori beszédemben, illetőleg az abban kifejtett elveimben azoknak a tegnap hallott ministeri kijelentéseknek, hogy nekünk nemcsak tanítanunk, hanem nevelnünk is kell s elsősorban a hazafias eszméket ápolnunk. Mert a canitás mellett a hazafias nemzeti eszmények ápolása az egyetemnek egyik legfőbb kötelessége. (Ugy van ! halfelöl.) Abban a beszédemben többi között a következőket mondtam (olvassa) : »A kolozsvári egyetem mig egyrészt a régi Erdélyben kialakult nemzeti szellemnek mintegy örököse, hű őre és ápolója, addig másrészt •— itt a nemzetiségileg leginkább exponált helyen — a más nemzetiségűek számára is hozzáférhetővé igyekszik tenni a kultúra áldásait.« Sohasem zártuk ki azokat és mindig együtt dolgoztunk azokkal, akik hozzánk jöttek, szász ifjakkal, akik közül igen sok derék tanítványom volt, oláhokkal, akik között szinten volt olyan tanítványom,. aki. a magyar őshaza felfedezéséről értekezett. ». Világkultúrát tanítunk és terjesztünk, de magyar nemzeti szellemet ápolunk. A kettő nem zárja ki, sőt kiegészíti egymást. Aki nem tud hazafi lenni, még kevésbé lehet jó világpolgár. Az emberiség, a humanizmus magasabb eszméit csak az szolgál-