Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

152 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. mégis igen jellemző, hogy a magyar irodalomról, az elmúlt magyar irodalomról ezt lehetett igen sok igazsággal elmondani. Goga Octavián 1913 január 7-én a Komanulban kritikát mond a magyar irodalom felett és ebben többek között ezt mondja (olvassa) : »Az utóbbi kor egész termelésében egyetlen irodalmi műfaj sem kifejezője a magyar szellemnek, egyik sem ered a különlegesen magyar gondolkozás rostjaiból. Mindabból, amit ma nyomnak, — és az ö könyvkereskedelmük óriási — nem tűnik elő a magyar nemzeti irodalomnak szerves impulzusa. Hasztalan keresed könyveikben a magyar pszihológia történelmi feljegyzéseinek tükrét : az úgynevezett magyar irodalomban a magyarok egyre ritkábban találhatók. Elvesztek Jókai romantikus tipusai és Kemény báró dölyfös, nehézkes, makacs nemesei. Mikszáthtal eltűntek a szimpatikus, vidám parasztok is a tótok földjéről. Megszűnt a lendület hagyománya, a nemesség bélyege, az Írónak tárgya iránti őszinte szeretete, színdarabjaikban nem találkozol a lármás, indulatos paraszttal, a lirai költészetben sem leled a paraszti egészséget, a természet szeretetét. A puszta sincs többé a magyar dalokban, sem a csárdai kurjantás, sem a bakonyi haramiák regényes bátorsága. Minden különleges vonást feláldoztak, irodalmuk többé nem nemzeti irodalom. Az a hid, mely a mai és a múlt magyar szellemet összekösse, megszakadt, ama társadalmi elemeknek, amelyek e népnek történelmét csinálták, nincs szavuk az irodalomban. Egy könyv végére érve, ha rekonstruálod a szerző személyiségét, kínosan fog érinteni uj ismeretséged. Magadhoz térve, hamarosan megállapíthatod : ennek az urnák semmi köze sincs az ezeréve,s magyarság egész történelmi tépelődéséhez, Árpádtól Arany Jánosig, (Ugy van!) Elkülönítve egy évezredes örökség minden hagyományától, nem érti e föld titkait, sem levegőjét, sem világításait, sem árnyékait, sem színeit — és mikor egy étkezőkocsiban a magyar pusztán keresztülutazik, tekintete unottabb az enyémnél. Bennem megvan legalább a történelmi ellenségeskedéstől izgatott szomszéd eleven érdeklődése, holott az ő szemeiből a Weltbürger kényszerűsége néz ki, aki mindenféle nemzeti előítélettől régen mentve van.« Azt is megállapítja Goga, hogy a fertőzési központ Budapest, »a szemita nemzeti kultúrának leghatalmasabb emporiuma«. Végül levonja a konklúziót, hogy a magyar nemzeti irodalom véget ért a költészetben Petőfivel és Arany Jánossal, a prózában pedig Mikszáth-tal, helyet csinálva a budapesti zsidó nemzeti irodalomnak, mely napjainkban uralkodik. Ez az irodalom azonban magyarosítani »nem képes, legfeljebb szemitává tehet«. (Ugy van! Egy hang jobbfelöl: Szórói-szóra igás!) T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, amint előre is bocsátottam, hogy túlzó ez a kritika. Rupert Rezső: De mennyire! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Nem igazságos. Kétségtelen azonban, hogy nagyon sok igazság is van benne, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) amit — ha objektive akarunk Ítélni — mindnyájan kénytelenek vagyunk megállapítani. Rupert Rezső: Aki nem ismeri az egész magyar irodalmat, mert unalmas és nem olvassák! De aki elolvassa az,egész magyar irodalmat, az talál magyart ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Azt hiszem, hogy talán Kupert t. képviselőtársam maga sem olvasta el az egész magyar irodalmat, (Derültség és taps.) tehát a legkevésbé sem lehet azt kívánni, hogy az átlagember az egész magyar irodalmat elolvassa, hanem elolvassa azokat az irodalmi termékeket, amelyeket a leggyakrabban kínálgatnak neki, (Ugy van !) amelyekhez legkönnyebben hozzáfér, amelyeket reátukmálnak s ezek az irodalmi termékek épen azok, amelyek a legjobban vannak üzletileg adminisztrálva, de amelyekben a magyar nemzeti és keresztény szellem legkevésbé van benn. (Helyeslés és taps.) Rupert Rezső: Az olvasókban van a hiba! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Mi tehát az irodalomtól azt várjuk, hogy a magyar nemzetet, a magyar olvasóközönséget ne kozmopolitává, hanem magyarrá tegye, ne világpolgárrá, hanem minél jobb magyar polgárrá tegye, s azt akarjuk, hogy ez a kultúra, amely egy nemzet kifejezője, tényleg a magyar léleknek s a magyar szellemnek legyen a reprezentánsa. Sándor Pál : Ki ismeri Prohászkát ? Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ismerik külföldön nagyon sokan és Magyarországon is — hála Istennek — mindennap többen ! Sándor Pál: Hát Pekárt? Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Yégül a felsőoktatástól olyan embereket várunk, akik nagyon jól tudják azt, hogy jelszavakkal nem lehet egy országot megmenteni ; olyan embereket, akik tudják, hogy Magyarországon sokkal többet lehet dolgozni, mint amennyit eddig dolgoztunk ; . . . Rupert Rezső : Ez színigazság ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : . . . olyan embereket várunk az egyetemtől, akik tisztában vannak azzal, hogy Jerikó falai sem omlottak össze az első körüljárásra és az 'első kürtszóra; meg kellett azt ismételni sokszor. A nemzeti feladatokat tehát nem lehet másképen megoldani, mint sorozatos apró erőfeszítésekkel, amelyek nem nyugosznak mindaddig, amig a célt : egy nemzeti Magyarországot elérni nem tudunk. Olyan munkaképes s a tanulmányaik alapján a munkához már annyira hozzáedzett embereket várunk a felső