Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-96
A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. 153 oktatástól, a kik tisztában vannak azzal, hogy a sült galamb nem repül senkinek a szájába, hanem azért, hogy jobblétre vergődhessenek, hogy a kultúrát és saját nemzetük javát előbbre vihessék, erős, kemény, kitartó munkára kell elszánniuk magukat. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! De ha ilyen munkát, ilyen Írókat, tudósokat, tanárokat s általában ilyen embereket várunk a felsőbb oktatástól, akkor meg kell adnunk annak a lehetőségét, hogy ilyen embereket adhasson nekünk a felsőbb oktatás. Rupert Rezső : Az nem ad ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Ennek érdekéhen — szerintem — kettőt kell tennünk. Az egyik : lehetővé kell tennünk az eredményes oktatást és nevelést; másodszor : olyan anyagot kell összeválogatnunk a nevelés és oktatás céljára, amelyből nem akárminő kultúrának, hanem a r magyar kultúrának lehet pionireket nevelni. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Az egyetemek ősi hivatása az volt, hogy az istenes tudományokat műveljék ; ehhez hozzájárult később a világi tudományok müvelésének feladata és szándéka is. Az Árpádkori veszprémi, pécsi, pozsonyi, később a budai, majd a pesti egyetemek tényleg azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a tudományt fejlesszék, tudósokat neveljenek, erkölcsös, istenes és tudományos férfiakat adjanak a nemzetnek. Ez volt a mi egyetemeinknek elsőrendű hivatása, és ez volt az egyetemek hivatása mindenütt a világon. Idővel azonban a súlypont a tudományos nevelésről, a tudomány fejlesztéséről áthelyeződött a kenyérkereső pályákra való nevelésre. ( Ugy van !) Ma már nagyon kevés tudós mellett igen sok diplomás embert adnak az egyetemek, nemcsak nálunk, de mindenütt a világon. De amikor igy ide fejlődött a felsőbb oktatás, hogy a túlsúlyt már a kenyérkeresetre jogosító diplomákra helyezték, akkor nekünk azt kell vizsgálnunk, vájjon az a diploma tényleg azt jelenti-e a valóságban, amit papiroson jelent. A diplomának —szerintem — egy olyan bizonyítványnak kell lennie, amely azt bizonyítja, hogy a diploma birtokosa abban a kenyérkeresetben, amelyre őt jogosítja, rendelkezik az elméleti és gyakorlati tudással abban a fokban, hogy tényleg lelkiismeretesen ki tudja szolgálni azokat, akik a diploma által kölcsönzött bizalomnál fogva hozzá mennek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindenki, aki orvoshoz, ügyvédhez, gyógyszerészhez megy és aki a maga ügyét ezekre rábízza, ezt abban a tudatban teszi, hogy az illetőnek diplomája lévén, amellyel őt az egyetem ruházta fel, abban a szakmában feltétlenül jártas s ő teljes lelkinyugalommal bizhatja az ügyét reá, mert a diploma bizonyíték előtte arra, hogy az illető ért a szakmájához. T. Nemzetgyűlés! Sajnosán vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a diploma ma nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. jelenti minden esetben ezt a tudást, ezt a gyakorlati és elméleti képességet és készséget. Kovács Emil : Es a megbízhatóságot ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister:.. . nem jelenti főkép az erkölcsi megbízhatóságot s nem jelenti a nemzeti megbízhatóságot sem. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Meg kell állapítani, hogy nem az egyetemek a hibásak abban, hogy a diploma valósággal nem fejezi ki azt, amiről tulajdonképen szól. Nem az egyetemi tanárok a hibásak abban, hogy azt a gyakorlati és elméleti tudást nem tudták közvetíteni minden egyes hallgatóval, amely bennük megvan, s amelyről ők is tudják, hogy szükséges volna ahhoz, hogy az -illető az életben, illetőleg abban a tudományszakban, vagy azon gyakorlati pályán megállja a helyét. Nem ők a hibásak, hanem hibás az, hogy nálunk a tanszabadság a tanulást tette lehetetlenné és a tanitást tette illuzóriussá, (Igaz! Ugy van!) Mert helyesen hivatkozott az igen t. előadó ur arra, hogy nálunk egyes tanárokhoz 1000 hallgató is van beiratkozva, holott ő olyan tanteremmel rendelkezik, amelybe 100—200 ember alig fér be. v De többet mondok, az egyik orvoskari professzorhoz az elmúlt legutolsó két rendes szemeszter közül az egyiken 5000, a másikon 7000 hallgató volt beiratkozva s az egyik nyári szemeszteren 3500 hallgatója volt. (Mozgás.) Méltóztassanak azt nekem megmondani, hogy vájjon műtőszoba, tanterem, klinika, laboratórium és minden egyéb segédeszköze a tanításnak hol áll olyan mértékben rendelkezésre, hogy egy ilyen professzor a maga 3000 vagy 5000 hallgatóját tényleg tudja tanítani ? Ez tökéletes lehetetlenség. (Igaz ! Ugy van !) Erre azt mondhatja valaki : hát kérem, építsünk tantermeket ! Ma, sajnos, nem építhetünk tantermeket, mert a magyar állam nincs abban a helyzetben, hogy a maga tudományos intézményeit 100 és 100 millió koronás kiadásokkal szaporítsa. Akkor sem volna ebben a helyzetben, ha erre szükség volna. De rá fogok mutatni arra, hogy nincs rá szükség, tehát annál kevésbé fogjuk ezt a szaporítást megtenni. Ha ez majd szükségesnek mutatkozik, mindenesetre lesz az akkori magyar kormánynak annyi bölcsesége és tudományos és szociális érzéke, hogy ezt a szaporítást majd akkor el fogja rendelni. Egyelőre azonban nincs rá szükség s nincs hozzá tehetség. (Egy hang jobbfelöl : Vidéken orvos nélkül halnak az emberek!) Majd arról is beszélek, hogy miért. Kovács József : Van elég orvos, csak nem kell mindegyiknek Budapestre jönnie. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Az összes egyetemi fakultások, amelyek mindenesetre hivatottak erre, az orvosi fakultás is, a műegyetemi is, sőt a jogi fakultás is, megállapítja, hogy nem képes megfelelően tanítani épen a túlzsúfoltságnál fogva. Már pedig, ha van valaki, aki illetékes ennek az elbírálására. 20
