Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-96
A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. 151 tásra képes, nem közvetítik azt, ami a különféle foglalkozású társadalmi osztályok összeegyeztetésére, az • ellentétes érdekek kiegyenlítésére, vagyis a társadalmi békének megteremtésére volna alkalmas, ( Ugy van !) Nekünk tudósok kellenek, t. Nemzetgyűlés, akik elsősorban a magyar talajban, a magyar történelemben, a magyar lélekben kutassanak, akiknek az legyen a céljuk és feladatuk, hogy azt, ami a magyar földben, a magyar lélekben, a magyar históriában kincs és értékes, azt derítsék fényre, azt fejlesszék tovább, azt mutassák meg a külföldnek. (Helyeslés.) Nem olyan tudósok kellenek nekünk, akiknek legfőbb céljuk, hogy idegenben .keletkezett elméleteket erőltessenek rá a magyar nemzetre, hanem megfordítva, akik a magyar lélekből kitermelt igazságokat akarnak elismertetni a külfölddel. (Helyeslés és taps.) Nekünk, t. Nemzetgyűlés, tudósok kellenek, akik ne a külföldet majmolják, ne külföldi divatot akarjanak ránk erőszakolni, hanem akik maguk csináljanak divatot itthon, a szépnek, az igaznak, annak az ' gnak a divatját, amelyet alapos tudományos módszerrel lehet ott felfedezni és amely igazság befogadására a magyar leieknél alkalmasabb nincs ; különösen akkor, ha az magyar szívvel, magyar írással, magyar nyelven adatik be és ha azt a tudást mellékzönge kiséri, amelynek nem szabad hiányoznia, t. i. a magyarság szeretete, akkor bizonyos, hogy az ilyen igazság befogadására, az ilyen műveltség akceptálására a magyar leieknél fogékonyabb és alkalmasabb nincs sehol a világon. Másodszor várunk, t. Nemzetgyűlés, a fel- • sőbb oktatástól tanárokat, de olyan tanárokat, akik szélkakasforduláskor nem azt mondják tanítványaiknak, mint amit mondottak most a múltban, hogy mindig hazudtak, amikor a magyar históriának hőseit dicsérték az ifjúság előtt; (Helyeslés és taps.) nekünk tanárok kellenek, akik nem azt mondják, hogy ők mindig farizeusok voltak, ahányszor az erkölcsöt dicsérték a tanulóik előtt. (Helyeslés.) Nekünk tanárok kellenek, akik nem nivellálni akarnak, akik nem akarnak valami kulturmázzal mindenkit elszürkiteni ; nekünk tanárok kellenek, akik azt az ösztönt, azt az elszántságot, amely az ezeresztendős nemzetnek a múltjából atavisztikusan mint hajlam, mint készség, mint elszántság átöröklődik egy nemzet fiaiba, azt öntudatossá tegyék,' megerősítsék, kifejezésre hozzák, hogy az ő nevelésük, tanításuk alól ne szürke kulturemberek, hanem magyar kulturemberek kerüljenek ki. (Helyeslés.) Nekünk az kell, hogy egyéneket neveljenek, oly egyéneket, akik nem akarnak beleolvadni egy nagy nemzetközi közösségbe, hanem akik külön szint és akik mint összesség külön színfoltot képviselnek a nemzetek tengerében, egy színfoltot, mely az egésznek szépségét és értékét emeli. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Nekünk nem lehet a köznevelés terére bocsátani embereket, akik előtt nem szent sem a nemzeti, sem az erkölcsi szempont. Mi a felsőbb iskoláktól olyan tanárokat várunk, akiknek nem céljuk letörölni ahimport a magyar ifjú lelkéről, azt a himport, amelynek erejénél fogva azonnal megismernők, hogy ez magyar, ez pedig más. Nekünk nem oly tanárok kellenek, akik nem magyart akarnak képezni, hanem egyszerűen csak kulturembert; nekünk tanárok kellenek, akik mindenekelőtt magyar jellemű, magyar acélosságu ifjúságot küldenek nekünk az életbe, különösen most, amikor tudatában vagyunk annak, hogy a magyar nemzet élete hosszú időn keresztül nem lesz más, mint harc és küzködés. Erre a harcra és erre a küzködésre nekünk oly emberek kellenek, akik megtanulták a komoly munkát és akiknek jelleme oly acélkeménnyé van kalapálva, hogy az egykönnyen el ne pattanjon és el n*e hajoljon, ( Ugy van! Ugy van!) Nekünk, t. Nemzetgyűlés, orvosok, jogászok, mérnökök kellenek, akik a maguk tudásának alaposságával és szolidságával tudják felvenni a versenyt külföldi szaktársaikkal. Olyan emberek kellenek, akik először a saját mesterségükbe, de ezzel egyetemben az egész magyar közéletbe minél nagyobb realitást és minél nagyobb szoliditást vigyenek be, hogy tűnjön el a felületesség, tűnjön el az a léhasság, amely, sajnos, nagyon sok helyen, mint ahogy kénytelen leszek majd rámutatni az egyetemi fakultások felterjesztése alapján, területet kapott az összes vonatkozásokban. Yégül, t. Nemzetgyűlés, nekünk irók kellenek, olyan irók, akik nem magyar nyelven irnak csupán, hanem akik magyarán*irnak, akik magyar érzéssel irnak, ( Ugy van! Ugy van!) akik a színpadra a magyar jellemet és ha kell, magyar bűnöket és hibákat vigyenek, akiknek azonban ne az legyen a céljuk, hogy a külföldre kimenő színdarabokban a magyar falut és magyar intelligenciát ugy állítsák oda, mint amely fenékig romlott, ahogy azt megtették most is a múltban, ( Ugy van! Ugy van!) nekünk nem oly irók kellenek, akik idegen kultúra utáni csámcsogást élesztenek és ébresztenek fel a magyar olvasóközönségben, hanem olyan irók, akik megszerettetik és megkedveltetik mindazt a szépséget és jót, ami a magyar nemzet életében és történetében van. (Ugy van!) Nekünk irók kellenek, akiknek könyvéből áradjon a magyar szellem és levegő. Nekünk nem kellenek irók, akik a magyar nyelvet zsargon nyelvvé teszik ! (Általános taps.) Nekünk nem kellenek irók, akiknek ha a könyvét elolvassuk, mindent lehet belőle konstatálni, csak azt nem, hogy a magyar közönségnek magyar munkával, magyar betűvel Íratott. T. Nemzetgyűlés! Ebben a tekintetben, sajnos, kénytelen vagyok hivatkozni egyik ellenségünknek a kritikájára, amely talán tovább ment, mint ameddig elmenni joga lett volna, de
