Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

150 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. é i szeptember hó 2-án, csütörtökön. legtökéletesebb kiképzést és a legtökéletesebb ránevelést kapták arra a pályára. A múltban az a tévbit volt, hogy a szellemi nivó a számtól függ és azért nem mertek hozzányúlni ehhez a kérdéshez, azért nem merték korlátozni a felsőbb iskolákba bocsátandók számát, mert azt egyszerűen reakciónak minősítették, sőt, minthogy a korlátozás érintette volna a zsidóságot is, egyszerűen antiszemitizmusnak minősítettek minden olyan törekvést, amely a numerus claususra irányult. Mi, azt hiszem, vagyunk eléggé öntudatosak ahhoz, hogy megállapítsuk először is azt, hogy a nivó nem a számtól függ, tehát a számot, ha bizonyos körülmények indokolják, lehet korlátozni, másodszor, hogy semmiféle jelszó, — akár antiszemitának, akár reakciósnak lesz mondva jelszó, — nem riaszt vissza minket attól, hogy megtegyük azt, amire, ugy érezzük, hogy a nemzetnek s a magyar jövő intelligenciájának szüksége van. (Élénk helyeslés.) Nekünk szakitanunk kell azzal a felfogással is, hogy aki akárminő utón módon érettségi bizonyítványt kapott, az jogosítva van arra, hogy egyetemre járjon. Nem jogosítva van, hanem képesítve van. Ezt a képesítést mi elismerjük, a jogosítást azonban bizonyos szempontok figyelembevétele mellett olyan faktoroknak kell megadniok, akik a magyar nemzetet kötelező minden szempontot" figyelembe tudnak venni. ( Ugy van! Ugy van!) Lehetetlenség egyszerűen elismernünk azt a jogot, hogy aki érettségi bizonyítványt kapott, az ezen a címen jogot formálhat arra, hogy a magyar vezető intelligenciába emelkedjék, akárki legyen, és csináljon Magyarországnak erkölcsöt, gazdaságot, politikát, kultúrát ; azokat meg akarjuk válogatni, akik a magyar nemzetnek vezetői lesznek, azokra nézve, akik .az erkölcsben, akik a tudásban, a politikai és gazdasági hatalomban a vezetők és példaadők lesznek, mi azt akarjuk, hogy a magyar nemzet tökéletes nyugalommal adhassa a kezükbe a vezetést, mert tudja róluk, hogy a magyar nemzet utján fogják vezetni a magyar tömegeket, mert tudja róluk, hogy amit csinálnak, amit akarnak és amit tenni fognak, az feltétlenül alá lesz rendelve a magyar nemzeti élet legfelsőbb szempontjainak. T. Nemzetgyűlés! Nekünk vissza kell adnunk a legfelsőbb,oktatást tudományos és nemzeti hivatásának. Épen azért szeretném fixirozni azt, hogy mit várunk mi a legfelsőbb oktatástól. Várunk először is tudósokat, de nem Piklereket, nem Jászlakat, nem Alexandereket; ( Ugy van! balfelöl.) nem olyanokat várunk, akiknek legfőbb törekvése abban merül ki, hogy lerombolják azt, amin építeni kellett volna tovább, nem olyan tudósok kellenek nekünk, akik a szociológiából közvetítenek, de csak azt, ami dekomponáló, ami romboló, csak azt közvetítik, ami nemzettagadó érzéseket ós lázadó hajlamokat nevel, azonban nem közvetítik azt, ami konstitutív erejű, nem közvetítik azt, ami alkoként az a helyzet, hogy a magyar nemzet nem élte a saját életét, hogy a magyar nemzet kultúrája végre nem a magyar géniusznak volt összhangzatos megnyilatkozása, hanem valami olyan kulturális életet éltünk, amelyben bőségesen meg lehetett találni minden vonást, angolt, franciát, németet, mindent, csak magyart alig lehetett már benne valahol látni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A mai kornak kötelessége visszatérni ahhoz a parancshoz, hogy a nemzet ügye a legfőbb dolog. Nekünk önmagunknak kell ruhát csinálnunk, nekünk önmagunknak kell törvényt alkotnunk, nekünk a magyar nemzet fejlődése számára kell utat egyengetnünk és nekünk nem szabad és nem lehet többé megengednünk azt a luxust, hogy olyan elveket és olyan eszméket, amelyek esetleg nagyon alkalmasak más viszonyok között élő nemzeteknél a fejlődés előbbrevitelére, vagy legalább is nem veszélyesek, a mi körülményeink közt, a mi viszonyaink közt alkalmazzunk. Kell hogy meglegyen az a bátorságunk, hogy a magunk különleges viszonyait nyitott szemmel megnézzük, ezekből levonjuk a magunk következtetéseit és olyan törvényeket alkossunk, amelyek nekünk jók, amelyek a mi viszonyainknak felelnek meg akkor is, ha azok a törvények mások lesznek, mint a franciák törvényei, az angolok törvényei, a németek törvényei. Mert a mi hivatásunk nem az, hogy idegen törvényhozók bölcsességét utánozzuk. A mi hivatásunk az, hogy a magunk különleges viszonyainak megfelelő magyar ruhát szabjunk a magyar nemzetre az ő törvényeiben. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Bizonyos az, hogy minket abban, amit most törvénybe akarunk lefektetni, senki nem előzött meg, de bizonyos az is, hogy ha valamely nemzet a világon abba a szituációba kerül, amelybe mi kerültünk, hogy itt, Magyarországon, a magyar állam intézményeinek kebelén felnevelt intelligenciánk egy jókora percentje arra törekedett, hogy a nemzetet nemzeti karakteréből kivetkőztesse, (Vgy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy az erkölcsi alapot alólunk kilopja, hogy dekomponálja mindazt, amin egy nemzeti nagyság felépülhet, mondom, ha ez egy más nemzettel fog megtörténni, mint ahogy velünk megtörtónt, akkor más nemzet is követni fog bennünket ezen az utón, amelyre mi léptünk. ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nekünk szakitanunk kell mindenekelőtt azzal a tévhittel, hogy egy nemzet szellemi nivőja attól függ, hogy hány olyan embere van, aki felső iskolát végzett. Nem attól függ egy nemzet szellemi nivó ja, hogy hány embert fogadnak be az egyetemek és hány embert bocsátanak ki évenként, hanem attól függ a szellemi nivó, hogy azok, akiket kibocsát valami pályára, milyen alapos készültséggel, milyen szellemi fegyverzettel vannak ellátva; attól függ, hogy azok, akiket valamely pályára kibocsát, csakugyan a