Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. megbotozzanak, hanem általában arról van szó, hogy a bot szellemét be le vigyük-e a hadseregbe. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Én hajlandó vagyok az igazságügyministar urnák bebizonyítani, hogy a vidéken, eldugott körségekben — és erre nézve adatokkal is szolgálhatok — a csendőrség ma is igen gyakran, bár ez a joga nincs meg, botoz, alkalmazza ezt a büntetésnemet a törvény ellenére. (Ugy van! jóbbfélől. Zaj a baloldalon.) És én attól félek, hogy ha mi a botozást bevisszük a hadseregbe, akkor azokban a falvakban,' amelyek nagyon messze esnek a fővárostól és a kormánynak vigyázó, gondos szemétől, vissza fognak élni ezzel az újítással. Egyébként a törvényjavaslat indokolásában az igazságügyi bizottság, illetőleg az igazsagügyminister ur azt mondja, hogy szükségessé vált ez a hatályosabb büntetési nem azért, meit a statisztika mutatja és bizonyítja, hogy az utóbbi, a háborút követő időkben nagyon elszaporodtak a személy és az erkölcs elleni különböző bűntettek. Ezzel szemben én figyelmébe ajánlom az igen t. igazsagügyminister urnák azt a körülményt, hogy a nemzeti hadseregben ezen bűnök statisztikája sokkal kisebb és mélyen alatta áll a polgári bűntettesekre vonatkozó statisztikának. A nemzeti hadseregben ma példás fegyelem van, a nemzeti hadsereg katonái közül alig-alig akad bűntte\ő és igy egyáltalában nem látom indokoltnak, hogy a botbüntetést a nemzeti hadseregbe bevezessük, mert nem állnak fenn azok az okok. melyeknélfogva a botbiintetéá bevezetését a polgári bűntettesekre nézve az igazsagügyminister ur szükségesnek tartja. A magam részéről a 6. §-t nem szavazom meg. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Szabóky Jenő jegyző: Forgács Miklós! Forgács Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor a katonákról van szó, mindannyian azt hangoztatjuk, hogy egy igazán nemzeti hadseregre van szükség. Én elmondhatom azt, hogy a mozgósítás első napjától kezdve az összeomlás utolsó napjáig részt vettem a háborúban és büszkén mondom, mint közlegény vettem részt az első vonalban. Nem akarom itt, a Nemzetgyűlés előtt magyarázni, hogy miért maradtam közlegény, bár majd keresem erre az alkalmat, csak rengeteg tapasztalataimat akarom ide hozni. A katonaságnál akkor is botoztak. Vérző szívvel láttam, hogy amikor a közlegény már két napja nem evett és bementünk egy faluba és két almát levett a fáról, 15 botot kapott. Ugyanakkor a századparancsnok ur elküldte a tisztiszolgát, hogy hozzon neki bárhonnan két tyúkot a tisztikonyhára. Azt megsütötték és az illető vitézségi érmet kapott. (Zaj és ellenmondások a baloldalon és a középen.) Tisztilet a kivételnek. Nem akarom én ezzel a magyar hadsereg tisztikarát lealacsonyítani, meghajlok a tisztikarnak azon része előtt ....„; Elnök (csenget) : Ilyen súlyos vádat nem szabad emelni. Nem tételezhető fel egy tisztről évi szeptember hó 1-én, szerdán. 115 sem, hogy egy ordinancot arra használna fel, hogy lopjon . . . Forgács Miklós: Én nem gyanúsítom lopással ! Elnök : Ugy, ahogy a t. képviselő ur előadta, ez egy törvénytelen tett, mindenesetre idegen tulajdon jogtalan elsajátítása és ezt nem szabad mondani a képviselő urnák. Ezért rendre utasítom. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Forgács Miklós : Bocsánatot kérek, én ezzel sem sérteni, sem meggyanúsítani nem akartam senkit Usetty Ferenc : Akkor minek hozza fel ! Forgács Miklós : . . . csak a száraz tényállást mondtam el. Ez megtörtént, ha kell, igazolni is tudom adatokkal. Én tehát attól félek, hogy a jövőben ez is meg fog ismétlődni. Amikor nagy idegességgel várják otthon, 'hogy mi lesz a botbüntetéssel, akkor szálljunk ki egy kissé a nép közé, ne maradjunk itt a márványfalak közt. Én egy hétig időztem ott és mondhatom, hogy az árdrágításra és nem tudom, mi mindenre, nem a botbüntetést várja a nép, hanem az egyenlő elbánást. (Felkiáltások : Ez-az!) Ez az. De most a falu attól fél, hogy nem a maximálást és nem a rekvirálást hozzuk be az árdrágitás letörésére, hanem első sorban a be tot. Hogy tudja most feljelenteni az árdrágítót az a falusi, ha nem tudja megállapítani, hogy mennyire van mrximalva az áru ? Itt keressük a megnyugtatást és ha nem használ ez sem, akkor — azt mondják — meg kell az illetőt botozni. Én ugy tudom, hogy a háború előtt igen sokan tartoztunk az állatvédő egyesülethez. Én a botban emberkinzást látok, nem igazságszolgáltatást. Somogyi István előadó : Kérem a 6. §-hoz szólni ! (Zaj a jobboldalon.) Szilágyi Lajos : Az előadó elnöki jogokat gyakorol ! Praepotencia ! Forgács Miklós : Én egyszerűen azt javaslom, hogy a 6. §-t teljes egészében töröljük el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kuna P. András képviselő ur kivan szólni. Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a hadseregről van szó, én is voltam katona, sokat láttam és tapasztaltam, hét hónapig voltam Lengyelországban és láttam, hogy megvették a kenyeret, megvették a rumot és üzérkedtek vele, százakat kerestek vele katonaruhába öltözött emberek. Ennélfogva én is helyesnek tartom, hogy azok se bújjanak ki a botbüntetés alól, akik katona ruha ban vannak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát berekesztem. (Budaváry László szólásra jelentkezik.) Bocsánatot kérek, képviselő ur, ne méltóz» tassék olyan nagyon kényelmesen felfogni képviselői kötelességét, hanem a házszabályok értelmében idejekorán jelentkezni, mert ez elő van irva. Már másodízben történt meg, hogy feltettem a kérdést, vájjon nem kíván-e még valaki szólni és utólag jelentkeztek szólásra. Tessék a képviselő lf>"