Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. változtatható át, úgyhogy a bírónak meg Tan a módja arra, hogy az eset körülményei szerint szabja ki Tagy a három napot, vagy esetleg az egy hónapot a legeslegsúlyosabb esetekben. Epen ezért ez az észrevétele nem egészen helytálló. Az a további észrevétele, hogy olyan gyorsan megy itt a törvényhozás, hogy nem is lehetett ezt meggondolni, letárgyalni, szintén nem egészen helytálló, mert hiszen az igazságügyi bizottság ezt a javaslatot megtárgyalta, jelen volt ott épen Bródy t. képviselőtársam is, de arra számitani, hogy a javaslatot nem fogják általánosságban elfogadni és ezért a részletekkel ott nem is foglalkozik, nem lehet. Különben megjegyzem, hogy eredetileg egy napról volt szó és az igazság­ügyi bizottság a tárgyalások eredményeként emelte fel a minimumot három napra, ugy hogy azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendel­kezése egészen elfogadható és helyes. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Somogyi István előadó : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel inditványozom, méltóztassék a 2 §-t az igazságügyi bizottság által megszövegezett alakban elfogadni és Budaváry László t. kép­viselő ur indítványát elvetni. Az igazságügyminister ur által adott fel­világosítás után még csak annyit jegyzek meg Bródy t. képviselőtársamnak, aki nem tévén indítványt, az általa előadottak alá nem bocsáttatnak, hogy nekünk soha sem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy ez a törvény­javaslat nem akar a magyar büntetőtörvény­könyv törvényei között helyet foglalni rendes körülmények között. Épen ezért kell megadni az egésznek azt a provizórikus jelleget, melyért megszületett és épen ezért vannak megállapítva a három naptól egy hónapig terjedő átváltoz­tatás és az ezután következő intézkedések, melyek minduntalan kidomborítják, hogy ezen törvény­javaslat megszületésének fő motívuma, — és a Nemzetgyűlést is ez vezette ennél — hogy a rendkívüli viszonyok miatt ezeket a rendkí­vüli eseményeket csak rendkívüli eszközökkel lehet legyűrni. Mihelyt ez lehetséges lesz nor­mális eszközökkel, abban a pillanatban ez a törvény önmagától fog megdőlni. Ezért nem helyes a párhuzam a 48 előtti és a mostani törvényjavaslat közt, mert a 48 előtti törvény­javaslat a büntetőtörvénykönyvnek épen olyan büntetési neméül állapította meg a botbüntetést, mint amilyen büntetési neméül állapítja meg ez a törvényjavaslat, mely azonban a botbüntetést semmi körülmények közt nem akarja beilleszteni a rendes körülmények közt a magyar büntető­törvénykönyvbe. Tisztelettel kérem ismételten, méltóztassék Budaváry képviselő ur indítványának elvetésével a 2. §-t változatlanul elfogadni. Elnök : A tanácskozást berekesztem. Követ­kezik a határozathozatal. évi szeptember hó 1-én, szerdán. 109 Minthogy Budaváry képviselő ur indítványa nincs ellentétben az eredeti 2. §-szal, a kérdést ugy fogom feltenni, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 2. §-t, igen vagy nem? Ha a 2. § elfogad­tatott, akkor fel fogom tenni a kérdést, vájjon Budaváry László képviselő urnák pótlás iránti indítványát, amely a 2. § végére jönne, méltóz­tatnak-e elfogadni, igen vagy nem? Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a Budaváry-féle indít­ványt felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa) : Tétessék a 2. § végére a következő toldat : Az a közigaz­gatási rendőri vagy katonai közeg, aki jogerős ós törvényes birói Ítélet nélkül bárkire bot­büntetést alkalmaz, ugyanolyan mértékű bot­büntetésben részesül.« (Élénk felkiáltások johb­felől: Elfogadjuk! így kell a bothüntetést ki­figurázni !) Elnök : Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a 2. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A 2. § elfogadtatott. Most felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e a 2. §-hoz Budaváry László képviselő urnák pótlását is elfogadni, igen vagy nem ? (Igen. Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóz­tassanak felkelni. (Megtörténik.) Kisebbség. (Felkiáltások johbfelől : Nem egészen !) Egészen kisebbség. (Felkiáltások johbfelől : Nem egészen !) Ha az elnök azt mondja, hogy kisebbség, akkor az ugy is van. (Helyeslés.) En nagyon meg­fontolom azt, ha a szavazáskor konstatálom, hogy többség van-e vagy kisebbség. Ha a leg­kisebb kétely lett volna bennem arra nézve, hogy meg van-e a többség, akkor, nem mond­tam volna azt, hogy kisebbség. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) A Nemzetgyűlés meg­győződhetett arról, hogy ha a legkisebb kéte­lyem is van, mindig ellenprőbát rendelek el és esetleg meg is számláltatom a szavazó képvise­lőket, ( Ugy van! Ugy van!) Következik a 3. §. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szólni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Van szerencsém a 3. §-hoz egy módosító indít­ványt előterjeszteni. Inditványozom, hogy a 3. § második bekezdése hagyassék el és helyette az első bekezdés a következő mondattal egészít­tessék ki (olvassa): »A botbüntetés végrehajtása előtt az elitéltet hatósági orvosnak kell meg­vizsgálnia.« (Helyeslés johbfelől.) Ez a módosítás azért mutatkozik szüksé­gesnek, mert' a második bekezdés a mostani szövegezésben bizonyos tekintetben ellentétben áll azzal az elvvel, hogy az orvosszakértő szakértője az igazságügyi hatóságnak, de a határozat, a döntés mégis azé a hatóságé. Nem lehet tehát ugy beállítani a dolgot, hogy amit az orvos mond, azt okvetlenül el kell fogadnia a hatóságnak. (Helyeslés.) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom