Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

106 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920, mentalitása következtében, melyhez a birói kar tartozik, bizonyos szociális differenciálódás fog a judikaturában támadni. Lesznek bizonyos szociális kategűriák, amelyekkel szemben idegenkedni fog a biró a botbüntetés alkalmazásától, mig másokkal szemben azt könnyebben fogja alkalmazni. (Ugy ' van ! a jobboldalon.) Evvel itt a szociális ellentéteknek ujabb anyaga halmozódnék fel, amire igazán nincs szükségünk, mert hiszen törekvésünk az kell hogy legyen, hogy áthidaljuk a szociális ellentéteket, hogy valamiképen elsimítsuk azokat a túlságos eltéréseket, amelyek mai társadalmi szervezetünkben vannak és mentől inkább felébresszük a szolidaritásnak és különösen az erkölcsi egyenlőségnek, az egyenlő erkölcsi mérlegelésnek érzetét az egész nemzetben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel szemben, minthogy tagadhatatlan, hogy a botbüntetés bizonyos nevelési nivón álló egyénekre másként hat, mint az alacsonyabb műveltségi nivón álló egyénekre, közel fekszik a judikaturában a kisértés arra, hogy ennek a törvénynek az alkalmazásában ilyen különbséget tegyenek, ami ha egyszer a hátrányosabb helyzetbe hozott osztályoknak tudomására jut, ujabb mérgező anyagot visz bele a társadalomba. Ez volt az egyik indoka annak, amiért én a javaslatot ellenzem és amit, ha alkalmam lett volna általános vita során felszólalni, bővebben kifejtettem volna: t. i. ennek â botbüntetési nemnek antiszociális jellege van. Minthogy azonban a nemzetgyűlés töltette magát ezen a konszideráción és a botbüntetést in thesi elfogadta és megszavazta, erre visszatérnem most már nem lehet. De az 1. §-ban találok egy kitételt, amely ennek a büntetési nemnek ilyen antiszociális alkalmazására egyenesen felhivást tartalmaz a judikaturához, vagy legalább igy érthető, mert nem hiszem, hogy a törvényjavaslat szerzőinek ez lett volna a szándéka. T. i. az 1. § első bekezdésében ki van fejtve elvileg, hogy minő szem~ pontok szerint alkalmazható a botbüntetés. Ott ezek a kitételek is előfordulnak: »Tekintettel az elitélt egyéniségére és életviszonyaira.« Ezek a tételek — ismétlem, meggyőződésem szerint a törvény alkotóinak szándéka ellenére — egyenes felhivást látszanak intézni a judikaturához, hogy a törvény alkalmazásában bizonyos szociális differenciálódást teremtsen, amelynek ugy a megteremtését, mint különösen a törvényben erre való felhivást szociális szempontból a leghatározottabban perhorreskálom. Ebből kifolyólag azt a módositást bátorkodom javasolni, méltóztassék az 1. § első bekezdéséből ezeket a szavakat : »Az elitélt egyéniségére és életviszonyaira« kihagyni. Teljesen megfelel az, ami ezeket a szavakat követi, hogy t. i. tekintettel »az eset összes körülményeire«. Ezen túl semmit sem szükséges mondani. Ami ezen túl mondatik, az vagy pleonazmus, vagy ha nem vétetik pleonazmusnak, évi szeptember hó 1-én, szerdán. akkor, ismétlem, egyenesen ennek az általam emiitett és perhorreszkált szociális differenciálódás látszatával bir. Méltóztassék ezt a módositásomat elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Amit gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam volt szives kifejteni, arra vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni, hogy egészen kétségtelen ugyebár az, hogy ez a törvényjavaslat nem célozta, hogy bizonyos szociális differenciálódás legyen annak az alkalmazásában. Hogy mégis miért vettük be ezeket a kifejezéseket, ennek a magyarázata épen az, hogy ugy gondoltuk a botbüntetést, .• hogy azt nem minden bűncselekményre kell kiszabni, hanem minden egyes konkrét esetben épen a bűntettes egyéniségének figyelembevételével kell megállapítani, hogy vájjon a botbüntetést megérdemli-e, kell-e alkalmazni ezt a büntetést vagy nem. Tehát épen annak a bűntettesnek egyrészről az egyénisége, másrészről az életviszonyai abban a tekintetben, hogy tudjuk, hogy bizonyos bűncselekményeknél nagyon fontos körülményként hat pl. a lopásnál az is, hogy milyen életviszonyok között volt illető, aki azt elkövette : ezek hathatnak esetleg sulyosbitólag vagy pedig envhitőleg. Epen ezért tartottuk volna szükségesnek, hogy ez a szöveg benn maradjon. De ha ugy méltóztatnak gondolni, hogy ez a kifejezés, hogy »áz eset összes körülményeire« magában foglal mindent, vagyis magában foglalja az elitélt egyéniségének megbirálását és azokat a körülményeket is, amelyek között azt a bűncselekményt elkövette, hogy vájjon ugy követte-e el, hogy abban az elkövetésben tényleg lehetett mértéktelen nyerészkedési vágyat látni, lehetett látni az érzéketlenséget mások érdekei iránt és a durva erőszakosságot, mondom, ha azt méltóztatnak gondolni, hogy ebben a kifejezésben, hogy »az eset összes körülményei« minden benn van ós nem kell külön kiemelni az elitélt egyéniségét, amit én — jelzem — nagyon fontosnak tartok, hogy a botbüntetés alkalmazásánál a birónak bizonyos tekintetben igenis mérlegelnie kell az elitéltek egyéniségét a bűntettes szempontjából, nem az illetőnek szociális állása, szociális helyzete szempontjából, hanem a bűncselekmény elkövetőjének egyéniségét nézve, mert különben esetleg igazságtalan Ítéletet hozhat; a módositást elfogadom. . Ismétlem, ha a t. Nemzetgyűlés ugy méltóztatik gondolni, hogy »az eset összes körülményei« kifejezésben ez is benne van, nekem nincs észrevételem az ellen, hogy az kihagyassék, de csakis ebben az esetben. T. Nemzetgyűlés ! Tegnap benyújtott indítványom utolsó mondatában egy kis, nem mondom épen hogy hiba, de elnézés csúszott be