Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

A Nemzetgyűlés 94. ülése 1920. csalárd és vétkes bukásra vonatkozólag ezt igy meg tudtam mondani. Ebben a pillanatban jut eszembe még egy érv. Ha még sokáig fogok beszélni, valószínűleg még több jut eszembe. (Derültség, Zaj.) Ebben a pillanatban jut eszembe az, hogy ott van a törvénytárban az 1906 : V. te., amely a csődön kivüli kényszeregyezségről szól. Ezek a csődön kivüli kényszeregyezségek a csődöt — még eltekintve a kivételes háborús intézkedésektől is — teljesen agyonütötték. Mióta csődön kivüli kényszer egyezség van, azóta — még a háború előtt is megállapítható ez •— az esetek 98%-ában nincs csőd, hanem csődön kivüli kényszeregyezség van. Amint mondom tehát, az egész helyzetnek a inegbirálásából megállapithatő, hogy ez egy teljesen felesleges paragrafus, itt nem lesz kinek botot adni, itt egészen hiábavaló az az erőlködés, amellyel a csalárd és vétkes bukás vétségét is be méltóztatott venni ebbe a szakaszba. De első tekintetre a zsarolás bűncselekménye sem illik ide be. A zsarolásnak mik a kritériumai ? A büntetőtörvénykönyvnek 350. §-a állapitja meg a zsarolás tényálladékát. (olvassa) : »Aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére vagy elhagyására kényszerit, amennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez, a zsarolás vétségét követi el és Jiárom évig terjedhető fogházzal büntetendő.« Ez a bűncselekmény igazán nem olyan, amelyre sok esetben ráillenének a törvényjavaslat 1. §-ának a kritériumai. Sok esetben t. i. az első felindulás, a prima fúria diktál pl. az embernek olyan levelet, amelyben esetleg a zsarolásnak tényálladéki elemei fenforognak. Engedelmet kérek, ezt az embert, aki első dühében megirt egy ilyen levelet, amelyet azután később zsarolási bűncselekmény tényálladékává tesznek meg, bottal büntetni, azt hiszem, a leghelytelenebb eljárás ; erre elméletileg nem szabad megállapitani a botot. Itt az erőszak és a fenyegetés nem olyan egyszerű fogalom. Számtalan nüansza és változata van az erőszaknak is, de különösen a fenyegetésnek. A fenyegetés maga egy pszichológiai momentum, és mint ilyen nem egyforma, hanem számtalan szubjektiv körülményből alakul. Bár a tudomány szerint a zsarolás a rablásnak egy alfaja, mégis a cselekmény tényálladéki elemeiben és a cselekmény véghezvitelében olyan finom megkülönböztetések lehetnek, hogy az a »durva« szóval nem is illethető. Ha pl. valaki olyan levelet ir, amelyben az ő jogos követelését nem megfelelő módon kéri, és igy esetleg e bűncselekmény tényálladéki elemei alá szubszummálható, az elkövetheti a zsarolást. Meglehet tehát, hogy jogos követelést kér és mégis beleütközik ' a büntetőtörvénykönyvbe. Ez tehát, mint mondom, nem olyan súlyos, nem olyan durva bűncselekmény, amelynél a törvényjavaslat intenciói évi augusztus hó 31-én, kedden. 93 szerint vele szemben botbüntetés lenne alkalmazható. • Lingauer Albin : Garai Manó nem érdemelné meg a botot? Bródy Ernő: Akit fel méltóztatott hozni, az sajtó utján követett el bűncselekményeket. Azt pedig nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a sajtó utján elkövetett bűncselekmények a büntetőjog területén egészen külön területen vannak és remélem, hogy odáig nem fogunk jutni, hogy Magyarországon már a sajtó utján elkövetett bűncselekményekért szintén a botot méltóztatnak behozni. (Zaj.) Lingauer Albin : Zsarolásért bizony igen ! Hornyánszky Zoltán: 351. §! (Helyeslés a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Bródy Ernő : A sajtó utján elkövetett bűncselekményekre egész külön kivételes büntetőjog létezik. Ez a dolog természetével jár, amint igen t. képviselőtársaim nagyon jól tudják. (Zaj.) A sajtójog az egészen más. Más dolog a közönséges bűncselekmény és más a sajtó utján elkövetett bűncselekmény. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A közönségos bűncselekményeknél a tényálladék megállapításának kérdése nagyon fontos ; hogy ki milyen minőségben szerepel egy bűncselekménynél, felbujtóként, tettesként, bűnsegédként, ennek a kipuhatolása, kinyomozása rendkívül nehéz ; ez a'nyomozás főcélja. A sajtójognál ez nincsen, mert a sajtójogban a sajtótermék magában foglalja a tényállást, viszont mivel a sajtóterméknél nem kell nyomozást folytatni, mert a tényállás magában a sajtótermékben van megrögzitve, ennélfogva ott egészen más kérdések merülnek fel. Ott a felbujtó, a tettestárs, a szerzőség kérdése egészen más szempontok szerint biráltatik el. A sajtójogban az az anonimitás nagyon fontos jog. Ott nincs megnevezve a szerző, a legtöbb esetben nem is kutatják, hanem az lesz a szerző, aki vállalja a szerzői tisztet. Ez visszaélésekre is vezetet a strohmann-rendszer folytán. (Folytonos zaj.) Somogyi István előadó : Ez doktori disszertáció akar lenni? Bródy Ernő : Csak azt akarom kiemelni, hogy a büntetőjog és a sajtójog között rendkívül nagy különbség van és a sajtójognak semmiféle tétele a közönséges bűncselekménynél nem valósitható meg. A zsarolásra nézve tehát azt mondom, hogy bekövetkeztek olyan esetek, mikor valaki azt hiszi, hogy saját jogával él és ebben a .téveszmében élve követheti el a zsarolás bűncselekményét. Ilyen esetben maga a cselekmény, a cselekménynek a szövete nem olyan, hogy alkalmazható volna erre a durva erőszak, amit kimond a törvény. A törvény t. i. azt mondja : megátalkodottság, durva erőszak, mértéktelen nyerészkedési vágy, mások érdeke iránti lelketlen érzéketlenség. Ezeket az eseteket emeli ki, mint olyanokat, amelyek alkalmasak a botbüntetésre. Engedelmet kérek, én ezt a bűncselek-