Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

sA Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus, hó 12-én, csütörtökön. 387 Fangler Béla: Előre tudta mindenki, hogy hogyan fognak ezek vallani. Kovács József: A zaklatást tényekből lehet megállapitani, mert hiszen a zaklatás megállapítása következtetés eredménye és igy ebben az esetben is zaklatást látok, legalább is felmerül annak a gyanúja, hogy amikor mindannyiunk által tudva folyik a polgári bíróságnál az eljárás a Tiszagyilkosok ellen, akkor egypár kiszemeltet elvisznek onnan azzal, hogy majd vissza fogják adni és egyszerűen ott tartják. Csodálatos dolog, hogy csak ezek a vádlottak vallanak Friedrich ellen. A polgári bíróságot, rendőrséget és ügyészséget mindig támadják azzal, hogy nem üldözte a Tisza gyilkosait. Hát én azt kérdem, t. Nemzetgyűlés, hogy 1918 október 31-től 1919 március 21-ig a hadbíróság miért nem tett lépéseket a Tisza-gyilkosok elfogására, üldözésére, amikor ezek még mind katonák, voltak? (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. ) És meg kell állapítani, hogy a Tisza gyilkosainak az üldözését maga Friedrich István rendelte el s ettől fogva — én nem tudom miért, félrevezetés vagy valami más egyéb ok miatt — elkezdődött ellene a hajsza, ettől kezdve folyton gyanúsítják, sőt legújabban már üldözik is Friedrich Istvánt, bár a vádlottak, akik ellene vallanak, eljutnak leveleikkel és összeköttetéseikkel Károlyi Mihályig, Kun Béláig, Pogány Józsefig és még arra a bizonyos feltétlenül hamis 100.000 koronás levélre is azt mondja Hüttner, hogy Prágában van, ahol Károlyi Mihály szerepel és uralkodik. Hornyánszky Zoltán: Nincs itt, ahol meg lehetne szerezni ! Kovács József: A katonai bíróság pedig saját büntetőtörvénykönyvének intézkedésére sem ad semmit, nem várja be a hatásköri összeütközés elintézését, hanem egyszerűen tárgyalja az ügyet és szenzációképen kirukkolnak a vádlottak a maguk vallomásaival, újra gyanúsítva és vádolva Friedriche! Hogy ez honnan ered, t. Nemzetgyűlés, azt én.nem tudom, de tegnap hallottuk itt Beniczky Ödön t. képviselőtársam bejelentéséből, hogy Friedrich Istvánnak már az élete ellen is törnek és egy képviselőt, vagy ha nem képviselőt is, de Friedrich Istvánt, mint embert, máris korlátozzák személyes szabadságában. Fangler Béla : Sajnos, de így van ! Kovács József: Közlöm még a t. Nemzetgyűléssel, hogy ezekhez a zaklató tényekhez hozzájárul az is, hogy épen most hirtelen el kell rekvirálni Friedrich István lakását is. De csodálatos, hogy bár a vádlottak nemcsak Friedrich Istvánt vádolták, hanem Bárczyt, Lehoczkyt és Váryt is, ezek ellen egyáltalában nem siet a bíróság semmiféle eljárást indítani... Hornyánszky Zoltán: Ugy van! Kovács József : . . . legalább is ilyesmi nem közöltetett velünk, Friedrich István ellen azonban rögtön beadták a mentelmi jog felfüggesztését kérő megkeresést. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Jó idő óta már olyan dolgok történnek ebben az országban, amit senki se tud megérteni, aki rendszerető és munkás ember. Egyesek folytatják itt a maguk akcióit és én nem tudom, hogy ezek kommunisták, gonosztevők, vagy őrültek-e ; de bizonyos, hogy teljes erővel lépnek fel az emberek ellen és amint azt legutóbb láttuk, elmennek már a gyilkolás határáig. En, miután a tegnapi bejelentésben előadatott, hogy itt katonatisztek jártak farkaskutyával, a honvédelmi minister úrtól szeretném megkérdezni, — mert hiszen a Nemzetgyűlésnek ő a felelős és nem a katonakörök — miért tűri ezt a régóta folyó hajszát, amelynek csak egyik láncszeme a Fridrich elleni hajsza, amely lánc azonban ki fog alakulni, ha most a Nemzetgyűlés határozatával meg nem köti azt, és azután majd a Nemzetgyűlés többi tagjai ellen is el fognak járni (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bernolák Nándor : Személyes megtámadtatás címén kérek szót ! Elnök : A házszabályok 215. §-a értelmében a képviselő urnák joga van szólni. Bernolák Nándor : T. Nemzetgyűlés ! Kovács József képviselő ur azt mondotta beszédében, hogy én Friedrich István ellen itt vádoló beszédet tartottam, mindenképen az ő bűnösségét kívántam bizonyítani, sőt a vádiratot is tendenciával ugy ismertettem, hogy csak azokat a részeket közöltem belőle, amelyek Friedrich Istvánra terhelők, de nem közöltem azt a részt, amelj szerint valótlannak bizonyultak a vádlottak bizonyos állításai. Ez oly súlyos vád, hogy egy pillanatig sem hagyhatom megcáfolás nélkül s ezért a t. képviselő ur feltevését a leghatározottabban vissza, keli utasítanom. En Friedrich Istvánt nem vádoltam, én nem a bűnösségét akartam bizonyítani, ellenkezőleg sokszorosan hangsúlyoztam, hogy nekünk nincs módunkban a bizonyítékok erejét itt mérlegelni, mi nem Ítélkezünk, mi a bűnösség kérdésében állást nem foglalunk, mi megállapítjuk azt, hogy van-e gyanú vagy nincs; ha van, akkor kiadjuk őt, ha pedig nincs, akkor nem adjuk ki. Vannak erkölcsi értékek is, mélyen t. képviselő ur, amelyeket valamennyiünknek, tehát nekem is kötelességem védeni, még akkor is, ha ez nemcsak az érdekelt képviselő urnák, hanem nekem is igen-igen kellemetlen. Kötelességem még azt is megemlíteni, hogy a képviselő ur beszédében olyan szavakat és olyan nyilatkozatokat imputait nekem, amelyeket én nem tettem meg. így nem tettem soha azt a nyilatkozatot, hogy Friedrich István valakit ebben az ügyben megfenyegetett, vagy pedig valakit az ő tudtával fenyegethettek volna meg 49*