Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. évi július hó, 29-én, csütörtökön. 89 Hivő szava nem hangzik el hiába, visszhang kél rá minden oldalról. Harsog a szó messze keletről, Erdély bércei közül. Csaba népe nem született rabszolgának ! 'Anyánk, hazajövünk ! Szellők szárnyán jő az üzenet, a Bánság és Bácska áldó síkjairól, a német hűség soha meg nem tántorodik, anyánk, hazajövünk ! Hozzák a hírt a Yág, Ipoly, Garam papjai : amióta elszakítottak tőled, könnytől ázik hű tót fiaid minden falatja. Anyánk, hazajövünk! És északkeletről erdők rengetegje zúgja: Rákóczi népe erősen áll, mint a tölgyek a Verhovinán, anyánk, hazajövünk ! (Tetszés.) Miről van szó, t. Nemzetgyűlés ? A Magyarországtól elszakított nemzetiségek haza akarnak jönni, visszavágyódnak a régi hazához. Haza akarnak, tehát haza fognak jönni. (Ugy van! Ugy van! Taps a Ház minden oldalán.) Nos hát, van nekünk okunk ezekkel a nemzetiségekkel szemben bizalmatlanoknak lenni ? Van nekünk okunk velük szemben szükkeblüeknek lenni? Nem a józan ész diktálja-e nekünk, hogy avval fogadjuk őket :• testvéreink, idegenben voltatok, rabkenyeret ettetek, most újra itthon vagytok, nem vagytok már szolgák, mert a magyarok hazája a szabadság hazája. ( Ugy van ! Ugy van !) Nyelveteket szeretitek, fajotokhoz ragaszkodtok, fejlődni, művelődni, lelketek, népetek minden kincsét felszínre hozni akarjátok ? Tegyétek szabadon! Távol áll tőlünk titeket ebben akadályozni, sőt támogatunk. Csak egyet kötünk ki, egyet követelünk meg mindenkor :' forrjatok össze egész szivetekkel, egész valótokkal a magyar . hazával ! (Élénk tetszés és taps.) Minél megértőbb lesz a magyar nemzetiségi politika, annál szorosabb lesz a mostani megpróbáltatások után a viszony a magyarság és a nemzeti kisebbségek között. Minden nemzetiség a maga anyanyelvén egy sajátos különleges kultúrát fog teremteni, de ez speciálisan magyar lesz azért, mert magyar talaj ize lesz. Ne álljunk értelmetlenül szembe ez uj időkkel, mikor az uj honalapítás feladata vár reánk, épen ugy nem, mint IV. Béla a tatárjárás után ! Epitsük fel az aj Magyarországot a keresztény igazságosság és kölcsönös bizalom szilárd alapján! Kinek fáj az, ha egy kertben többféle szinü virág nyílik, vörös, fehér, kék, sárgád Hagyjuk virítani, hagyjuk pompázni őket, hiszen egy csokor lesz belőlük a haza oltárán. (Tetszés.) T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg ezután, hogy a németség nevében, főképen pedig a nyugat-magyarországi németség nevében, a következő deklarációt olvashassam fel. (Halljuk ! Halljuk ! OlVassa !) : A »párisi békekonferencia nemcsak területek felett döntött, hanem népek sorsa felett is, amelyek ezeken a területeken vannak. Azok a hatalmak, melyek folyton az emberi jogok védelmét hordták ajkukon, most ugy büntetik a magyarságot, hogy elveszik egyes területeit és e területeken lakó népekkel, mint fundus instrukNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. tussal, fizetnek. Ez a legfelkáboritóbb módon sérti az öncélú népek méltóságát, amint az emberi méltóságot sértette, amikor rabszolgákkal kereskedtek. Abba semmiféle nép soha belenyugodni nem fog, hogy róla, de nélküle határozzanak. Nem fognak különösen a mi német véreink belenyugodni, akik valamikor a magyar állam-' ban telepedtek le, itt magukat jól érezték és akiket most négyfelé tépnek szét. Bár nincs formális mandátumunk, hogy a milliónyi délvidéki sváb nép és a felvidéki németségnevében beszélhessünk, mégis biztosan tudjuk, hogy szivük szerint beszélünk, midőn számukra az önrendelkezési jogot reklamáljuk. Azonban mandátumunk van nekünk, a nyugat magyarországi u. n. Anschluss-területen választott nemzetgyűlési tagoknak, hogy kifejezést adjunk nyugat magyarországi német népünk akaratának és követelésének. Nyugat-Magyarországnak német néptől lakott területét az entente-hatalmak az osztrák ós magyar békefeltételek szerint egyszerű parancsszóval átutalják Ausztriának. Világos, hogy ebben a ténykedésben nem a jóakarat vezeti őket a németség iránt. Nyugat-Magyarországot akarják felhasználni éknek, amelyet örök időkre a magyarság és a nyugoti szomszéd közé vernek, akarják felhasználni Eris almájának, amellyel lehetetlenné akarják tenni minden időkre a két egymásra utalt és egyformán nyomorulttá tett szomszéd egymásközti megértését és együtthaladását. Hát mi "ünnepélyesen kijelentjük, hogy mi a földünket és népünket ék és Eris almájaként felhasználni nem engedjük és a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy sorsunkról megkérdezésünk nélkül bárki is döntsön. Ünnepélyesen tiltakozunk az ellen is, hogy Ausztriából kommunista propagandát folytassanak Magyarországon, amint ez különösen az utóbbi időkben, egyre növekvő erővel történik. Ausztriából azzal fenyegetik népünket, hogy szervezett és készenálló vörös csapatok fogják, karöltve a vörös Volkswehrrel, megszállani Nyugat-Magyarországot. Ezennel kijelentjük, hogy soha sem fogjuk tűrni, hogy ezek határunkat átlépjék. (Élénk éljenzés és taps.) Nem tudjuk, hogy a magyar Nemzetgyűlés a békeszerződést ratifikálni fogja-e vagy sem. (Felkiáltások : Soha!) Mi ezennel tudomására hozzuk a magyar, kormánynak, a magyar Nemzetgyűlésnek is, az entente-nak is, hogy mi a békeszerződésnek ránk vonatkozó pontját mindaddig nem fogjuk reánk nézve kötelezőnek tekinteni, amig a mi népünk véleményét és akaratát meg nem hallgatták. (Éljenzés és taps.) Az entente által hangoztatott elvek szerint egyedül nekünk lehet jogunk véglegesen határozni afelett, vájjon Magyarországnál akarunk-e maradni, vagy Ausztriához akarunk-e csatlakozni. A mi népünk ebben a tekintetben nem nyilatkozott 1918 őszén, amint ezt Millerand IS