Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-72
00 A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. az ő kisérő iratában a magyarországi nemzeti kisebbségekről általában állítja, mert népünk nem sejthette az entente szándékát és ezért nem is látott okot a nyilatkozásra. Most azonban megköveteli a maga számára a nyilatkozás és meghallgattatás jogát. Ha az entente Magyarország ezeréves történeti jogait semmiseknek jelenti ki, és ha a magyarság rettenetes kényszerhelyzetében ebbe belenyugodni kénytelen is, mi a népek önrendelkezési joga alapján a legteljesebb elszántsággal világgá proklamáljuk : Nyugat-Magyarország anyugatmagyarországiaké. (Éljenzés.) Különben egyet még hozzá akarok tenni : a történelmi, az ezeréves Magyarországot megölni nem lehet! (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra? Szabó Sándor jegyző: Csizmadia Sándor! Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Én egy olyan népréteg képviseletében vagyok itt, amely eddig Magyarországon sem a Nemzetgyűlésben, sem a parlamentben soha képviselve nem volt. Á magyarországi munkásságot képviselem itt kifejezetten, egyedül. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon : Ne mondja! Nem egészen ugy áll! Népbiztos ur! Felkiáltások jobbfelol: Tiltakozom ellene! Micsoda beszéd, ez?) Oláh Dániel: Hát én mi vagyok? Csizmadia Sándor : Én vagyok itt az egyetlen képviselő, akit. munkáspárti programmal választottak meg. Önöket nem ily programmal választották meg ! (Zaj és félkiáltások a baloldalon és a középen ; Ne tréfáljon ! Demagógiával ! Szemfényvesztés !) Hangsúlyoztam kifejezetten, hogy munkáspárti képviselő én vagyok itt egyedül. Ezt nem lehet letagadni. (Egy hang a baloldalon : Meddig volt népbiztos ?) Önök keresztények, kisgazdapártiak és más pártiak, én pedig a magyarországi munkások képviselője vagyok. (Felkiáltások a baloldalon : A kommunistáké !) Önök között nincs itt senki, akit ezzel a programmal választottak volna meg. ( Ellenmondcisok.) Csak ezt akartam leszögezni, t. képviselőtársaim, mert arról szó sincs, hogy abban egy cseppet is kételkedném, hogy önök a munkásokat akarják képviselni. (Felkiáltások : Nagyon szép!) Arról szó sincs! De prográmmról van szó, hogy milyen címen és milyen programmal választottak meg. (Zaj.) A legcsekélyebb kétségem sincs az iránt, sőt -— mert hiszen tegnap azt mondták itt, hogy én költő vagyok, igaz, hogy azt mondták, hogy a Jakabok költője, — minthogy pedig költő vagyok, tehát elhihetik önök, hogy én nem szeretem az embereket rosszaknak tartani. Én az embereket és különösen a képviselőtársaimat jóknak tartom. Én tudom azt és meg vagyok róla Győződve, hogy itt minden képviselőtársam nemcsak a saját pártját képviseli, hanem az egész ország népességét. (Felkiáltások: A költőket is!) évi július hő 29-én, csütörtökön. Drozdy Győző : Becsapta a szociáldemokra^ tákat ! Taszler Béla: Elvtárs! Becsapott ő mindenkit! Majd beszélünk ' még a szociáldemokráciáról is! Csizmadia Sándor : Ne féljen ! Beszélek akármiről, amiről tetszik. Nem kételkedem abban, hogy mi ,itt az egész ország népességét képviseljük. Én-nem képviselem a magam kerületében csak a munkásságot, hanem mindenkit, nem bánom akár munkás, akár nem munkás. (Egy hang balfelől: Akár mágnás! Derültség.) Gunda Jenő: Azok bánják! Csizmadia Sándor : Nem értem ezt a türelmetlenséget; ezt csak abból tudom megmagyarázni, hogy t. képviselőtársaim valami mást várnak tőlem, mint amit én mondani fogok. (Félkiáltások : Semmit sem várunk !) Én nem azt fogom mondani, amit önök gondolnak, (Derültség.) hanem égészen mást, (Egy hang balról: Maga nagyon csúnyát gondol!) Olyasmit fogok mondani, amit a t. Nemzetgyűlés egyáltalán nem vár és amin igen meg fog lepődni. (Halljuk !) Taszler Béla : Maga sem hiszi el, amit mond! Csizmadia Sándor: Ha nem lettek volna türelmetlenek t. képviselőtársaim, már előbbre volnék. Azt akarom mondani, hogy miután itt egy uj pártot képviselek, azt hiszem, nemcsak a köteles udvariasság, hanem egyéb fontos szempontok is azt kívánják, hogy habár csak egy-két szóval is ezt a pártot, amely itt még nem volt, bemutathassam, hogy megmondjam, mik ennek a Magyarországi Munkáspártnak a céljai, mik a módszerei, hogyan akarja szolgálni... Taszler Béla: Ismerjük már! Arról legkevésbé maga beszélhet ! Csizmadia Sándor : ... nemcsak a munkások érdekeit, hanem a közérdeket is. Patacsi Dénes: 1918-ban levizsgáztak! Csizmadia Sándor : Meg méltóztatnak látni, hogy bennünket a célokban nem választ el itt semmi. A cél mindig közös, csak a módszerekben van eltérés. Schlachta Margit: A cél nem közös! Csizmadia Sándor : Egyikünk sem tarthatja a másikat olyan rossznak, mintha az csak rosszat akarna. Rosszat senki sem akar, a cél mindig jó és a cél mindig ugyanaz ! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministère: Hát a kommunisták? Csizmadia Sándor: Beszélünk a kommunistákról is, beszélek én mindenről, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok..'. Taszler Béla : Hogy már "minden volt, kommunistától kezdve minden! Csizmadia Sándor : Én igenis voltam, hanem ha nekem azt mondják, hogy én minden voltam, akkor majd felállítok egy más kérdést, hogy hol voltak némelyek a diktatúra alatt? (Nagy zaj és félkiáltások : Nem ott, ahol maga !)
