Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. évi július hó 29-én, csütörtökön. ^9 zettségénél fogva is a legkisebb jövedelem sem maradhat a középiskolai tanárok fizetése mögött. Usetty Ferenc : Abból ugyan nem fognak megélni. Ha csak azt kapják, akkor ékezni fognak. Fertsák Jenő : Ez csak az alapja, többet szívesen veszek. Ezekben a keretekben kell gon­doskodni a szerzetesrendekről is, és pedig a féru­es női szerzetesrendekről, amelyeket az utóbbi idők közgazdasági viszonyai válságba sodortak egyaránt. (Igás! Ugy van!) Egyes rendek, melyeknek birtokai és zárdái megszállott terü­leten vannak, szinte kétségbeejtő helyzetben vannak. Ki ne tudná, bogy mivel tartozik a magyar kultúra a bencéseknek, a premontreiek­nek, a cisztercitáknak, a piaristáknak, kapucinusok­nak, domonkosoknak, ferencieknek és egyéb jeles rendeknek? Ott vannak azután a női szerzetes­rendek. A rengeteg egyházi vagyon mellett olyan alapitványokból tengetik életüket, amelyek a régi időkre szabva, évi pár száz koronát jövedelmez­nek, úgyhogy ezek a legelemibb ruha- és lábbeli­szükségletükről sem tudnak gondoskodni. Ki ne tudná, hogy mit köszön nekik a magyar nő­nevelés és ki ne tudná, hogy a betegápoló nővé­rek, ezek az áldott lények, ép olyan hősnői vol­tak az annyi ragály ós fertőzés veszélyének kitett kórtermeknek, mint amilyen hősei voltak a katonák a harctereknek? (Ugy van! Ugy van!) Nem szabad elsorvadni engednünk az egyház ezen ősi intézményeit, amelyeknek a keresztény kultúra és humanizmus annyi hálával tartozik s amelvek a papsággal egyetemben a kommu­nizmus alatt, midőn annyi szervezet csődöt mon­dott, midőn annyi ember gyáván behódolt, mint gránitszikla álltak meg a destruktív törekvések árjával szemben. Ezeken a tűrhetetlen állapotokon segiteni , kell, és pedig alaposan és haladéktalanul. Ez egyaránt hazafiúi és emberi kötelesség. Sőt azok után a keserű tapasztalatok után, amelye­ket a világi tanerőkkel a kommunizmus ideje alatt szereztünk... Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minis­tere : Csak egy részével, egy kicsi részével ! Usetty Ferencz : Bizonyos részével ! Fertsák Jenő :... egy részével, én az eddigi­nél sokkal nagyobb részt juttatnék a rendeknek, és pedig ugy a férfi- mint a női rendeknek a gyermeknevelés terén. Ezeken a dolgokon sür­gősen és alaposan segiteni kell, és pedig nekünk világiaknak kell a segítést sürgetnünk. A pap­ság nem zúgolódik, nem szervezkedik, nem ülé­sezik, nem ujságcikkezik. Megnehezíti ezt hiva­tásának egész természete, s hogyha akarná, sem tehetné, mert engedelmességgel tartozik azoknak, akiknek nem érdeke e kérdések feszegetése. Tűr, szenved és hallgat. Az államhatalom­nak kell ebbe a kérdésbe belenyúlnia ; meg kell teremtenie törvény utján az autonómiát s addig is azonnal megadnia mindazt, amit anélkül is megadhat, mert keserűen meg fogja bőszülni magát minden késedelem. Az én ifjúkoromban még más, mint tiszta jeles, praematurus, az ifjúság szellemi elitje a papi pályára nem is gondolhatott. Huszonöt éve ennek, — ós ma alig van konkurráló. Az ifjúság kerüli ezt a pályát, mert nem látja ott biztosítva a legelemibb exisztenciáját sem. Selej­tes, másutt nem boldoguló elemek fogják elárasz­tani ezt a pályát. Ezek legyenek a nép vezérei ? Ezek legye­nek a keresztény gondolatnak, a keresztény erkölcsi világrendnek hirdetői ? Ezekre bízzuk legdrágább erkölcsi és szellemi javaink őrzését és védelmét? Ezeket a dolgokat kell rendezni, ezeket a kérdéseket intézményes, praktikus tettekkel biztosítani, ezeket a kérdéseket kell a keresztény kormányzat homlokterébe állítani ; akkor többet tettünk a keresztény gondolat és az erkölcsi világrend győzelméért, mint bármi mással. (Ugy van! Ugy van ! half elöl.) Ez a tetteknek az antiszemitizmusa, amely a keresz­tény gondolat, a keresztény erkölcsi világrend győzelmét szolgálja anélkül, hogy az ellentábor­ban visszahatást keltene. Kérem is a kormányt, hogy tegye meg a kezdő lépéseket, tartsa meg a legsürgősebben a szükséges tanácskozásokat és ankéteket és azután tegye meg a javaslatait. Több jóakarat, több munkakedv, mint ebben a Nemzetgyűlésben, még nem volt parlamentben. A kormányon a sor, hogy ezen par excellence keresztény kérdésekben a javaslatait mielőbb megtegye. . Még egészen röviden a falu kultúrájának kívánok pár szót szentelni. (Halljuk ! Halljuk !) Mint régi vármegyei tisztviselő, ennek éltem, ennek szenteltem életem egész munkáját. Ezt szolgáltam szivem minden melegével, lelkesedé­sem minden erejével. Mindig fáj nekem, ha azt hallom, hogy a magyar falu maradi. Nem maradi az, szinte szomjúhozik a kultúra után. Különösen mióta az anyagi helyzete javult, nincs a falusi embernek kedvesebb témája, mint az' iskolájának fejlesztése. Gazdasági oktatást kivan, mindenki a többtermelésnek jegyében dolgozik, mintagazdaságok, mintakertészetek, gyümölcsösök, méhészetek s a többi létesí­tését óhajtja, meg akar ismerkedni a több­termelésnek feltételeivel és eszközeivel. Nem részletezem itt ezt a kérdést, gyönyörűen ki­fejtette azt itt nemrég a kultuszminister ur. Csak kérjük, hogy sürgősen váltsa valóra a ter­veit. Itt sem milliókról van szó. A legtöbb falu maga produkálja majd a szükséges anyagi erőt . . . Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minis­tere : ITgy is kell ! Ez az egészséges. Fertsák Jenő : ... sőt a szellemi erőt, szel­lemi feltételekét is. (Az elnöki széket Bakovszky István foglalja él.) Akárhány helyen kiváló gazdák, birtokosok, gazdatisztek, sőt sok helyütt maguk a tanítók

Next

/
Oldalképek
Tartalom