Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

78 À Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. katholikus közvélemény megnyugtatása érdekében ennek az oly kiválóan fontos kérdésnek, amely oly*régi követelménye a katholikus közéletnek, mindenesetre szánhatott volna. Giesswein Sándor : Nemzeti követelmény ! Szociális ! Fertsák Jenő : Mert kitől várjuk ennek meg­valósítását, ha nem a keresztény kormányzattól ? Ennek megvalósítása nélkül pedig intenziv fele­kezeti élet, buzgó hitélet nem is képzelhető, (Ugy van f , Ugy van !) A katholikus autonómiának törvény utján való sürgős életbeléptetését kérem. (Altalános helyeslés.) Életerős, hatalmas autonómiát sürgetünk, autonómiát jogokkal és kötelességek­kel, a katholikus alapoknak és általában a katho­likus egyházi vagyonnak is a katholikus közönség kezelésébe való bocsátását ; mert rrig egyrészről ebben a hitélet megerősödésének és a keresztény erkölcsi világrend megvalósulásának egyik leg­biztosabb garanciáját látjuk, addig másrészről ebben" látjuk ennek a határozottan vallásos és hazafias célok' szolgálatába rendelt vagyonnak a destruktiv törekvésekkel szemben való meg­védésére egyik legfontosabb eszközt is (Helyeslés balfelől.) és egyúttal garanciáját annak, hogy ez a tekintélyes vagyon kizárólag és egyedül azon nemes valláserkölcsi, hazafiúi, kulturális és humánus célokra fordittatik, amelyekre az eredetileg rendeltetve van. (Ugy van ! Ugy van !) Szijj Bálint : És az 1848 : évi XX. te. végre-, hajtását. Fertsák Jenő : Kérjük egyúttal az 1848 : XX. te. végrehajtását is, mert a keresztény felekezetek között létrejött s egész közéletünk jövő fejlődé­sére oly biztató béke ennek igazságos és méltányos végrehajtásában fogja találni a legbiztosabb tá­maszát. (Helyeslés.) Sürgős kérésünk — és azért ezt a pontot is han­goztatom, amelyet pedig épen az én szerény kéré­semre vett volt fel a pártunk a maga programm­jába és tolmácsolt az egyesülés alkalmával is, — sürgős kérésünk az összes vallásfelekezetek alsó papságának és az egyéb egyházi alkalmazottak­nak illetményrendezése és mindazon kedvezmé­nyekben való részesitése, amelyekben a közalkal­mazottak részesülnek. (Helyeslés. Egy hang bal­felől : A köztisztviselők közé fel kell őket venni ! Ugy van ! Ugy van !) Tudom, hogy szegény ha­zánk financial a vesztett háború után kétségbe­ejtőek és épen azért nem is tartom helyesnek olyan reformok sürgetését, amelyek megvalósít­hatatlanok s amelyek csak hm reményeket tá­masztanának, amelyeket azonban a világ semmi­féle pénzügyministere nálunk a jelen viszonyok között megvalósítani nem tudna. De ezt a kérdést épen nem tartom ezek közé valónak. Itt meg­van a vagyoni bázis, csak igazságosan és célirá­nyosan kell „vele élni, ( Ugy van ! balfelől.) és ennek a .nagy vagyonnak jövedelmezőségét egész közgazda­ságunk és többtermelésünk mérhetetlen előnyére szinte hihetetlenül fokozni lehetne. (Ugy van ! balfelől.) évi július hó 29-én, csütörtökön. A különböző felekezetek és egyhazak kebe­lében a papság illetményei tekintetében olyan kiáltó aránytalanságok vannak, hogy azok meg­szüntetése halaszthatatlan kötelesség. Nem áll­hatnak szemben százezres, sőt milliós évi jöve­delmekkel olyan '• évi jövedelmek, amelyek nem elégségesek egy rend ruha, egy pár cipő beszer­zésére sem, (Ugy van! Ugy van!) nem is szólva a kultúrember legelemibb kulturális szükségle­teinek kielégítéséről. Lelkészek, papok, — akiknek jövedelme fix fizetéseken, fix nyugdijakon alap­szik — kétségbeejtő helyzetben vannak. Huber János: Ugy van ! Fertsák Jenő: Vannak jövedelmek, amelyek a múlt század első éveiben az akkori viszonyok­nak megfelelő szerződéseken alapulnak. Pedig mi volt a forintnak értéke akkor és mi ma ? Van­nak plébánosok, akiknek két-három ezer korona az évi jövedelmük, amely alig elég egy hóra is. (Egy hang jobb felől : Hát a káplánoknak !) Vannak káplánok, akik ellátást kapnak és emellett néhány száz koronát ; évekig, hosszú évekig kellene szol­gálniuk, mig elérik azt, hogy egy reverendát vehessenek maguknak. ( Ugy van ! jobbfelől.) Van­nak plébánosok, akiknek káplánt kell tartaniok és annak a teljes ellátásáért évi 150—200 koronát kapnak. Ez két ebédre nem elég a mai időben. Pedig méltóztatnak tudni, akiknek háztartásuk van, hogy mit jelent a mai világban egy idegen az asztalnál. Ezzel szemben állanak százezres és milliós jövedelmek. Ezeken a tarthatatlan állapotokon feltétle­nül segiteni kell. Méltó megélhetéshez kell jut­tatni az egész papságot, erre igazságosan kell fel­használni az egyházi vagyonokat és egyéb meg­felelő törvényes intézkedéseket kell tenni. (Álta­lános helyeslés.) Vissza kell állitani a természet­beni járandóságokat és szolgálmányokat, amelyek­nek megváltása különben is a kánonjogba ütköző dolog és amely megváltások sok helyütt főokai az alsópapság sanyarú helyzetének. Ezeknek a megváltásoknak érvényét törvény utján hatályon kivül kell helyezni. (Helyeslés.) Meg kell adni a papságnak és az egyházi alkalmazottaknak mind­azokat a kedvezményeket, amelyekben a köz­alkalmazottak részesülnek, (Helyeslés.) igy a vas­úti kedvezményeket, a cipő-, ruhakedvezménye­ket, általában a beszerzési kedvezményeket és a nemtermelőknél az élelmiszerek beszerzésére vonatkozó kedvezményeket. Avagy az egyházi élet, a felekezeti iskola érdekében utazó esperes vagy plébános nem ép oly fontos szolgálatot tel­jesít-e, mint a hivatalnok a maga hivatalos utján ? En nem kivánom a rendezés részleteivel a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni és fárasz­tani, bár igen értékes óhajok és adatok volnának bir­tokomban. Ezeket rendelkezésére fogom bocsa­* tani a t. minister urnák, akit kérek, hogy ezeket a rendezés alkalmával szives figyelmére mél­tassa. Annyi bizonyos, hogy a rendezésnek gyors­nak és méltónak kell lennie és már a papság kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom