Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi pdius hó 28-án, szerdán. 67 főszolgabíró most mindjárt ott is fogja nekik hagyni a jegyzőt. Perényi azonban nem maradt ott, de a főszolgabíró a nép kívánságát sem teljesítette és még ma is fizetik azt a jegyzőt, A nép elégületlensége ezzel a jegyzővél szemben különben visszanyúlik megválasztatása idejére. Akkor, 1903-ban, amikor ez a választás történt, a nép nem őt kívánta, hanem Lakos Imrét akarta egyhangúlag megválasztani, azon­ban a főszolgabíró — ezt is nehezményezni kell és ezt az állapotot is meg kell szüntetni — ezt a Lakos Imrét nem is jelölte és ráerősza­kolta a népre ezt az embert, aki nekik nem kellett. Egyetlen egy perbáli ember nem szava­zott rá, csak egy budakeszi lakos, aki a korona­uradalmak főerdésze volt és ennek az egy em­bernek szavazatával ültették rá Perényit a nép nyakára. Ez igy nem maradhat semmiképen. Azóta Perényi Endre, a jegyző, állandóan kelle­metlenkedik. Mióta távol van állandóan a köz­ségtől, mert nem mer visszajönni, feljelentéseket tesz a legtiszteségesebb, legderekabb, közbecsü­lésben álló polgárok ellen s ennek a következ­ményeit akarom még röviden bemutatni, elmon­dom röviden mi történt űrnapján, a legnagyobb és legszebb ünnepek egyikén. Miklóssy Kálmán alhadnagy, aki Perényi Endre jegyzőnek sógora, 20 jómodu és tekin­télyes perbáli polgár ellen feljelentést tett kom­munista üzelmek miatt és e feljelentés alapján űrnapján, ez évi június 3-án egy 30 tagú, kézi gránáttal felszerelt katonai különítmény jött Yértesboglárról Perbálra. A különítmény pa­rancsnoka, egy főhadnagy, utasította a bírót, hogy doboltassa ki a községben, hogy senki a község határát elhagyni ne merje, különben le­lövik. (Mozgás.) Délelőtt 11-től délután 5-ig katonaság körül­zárva tartotta a falut és más községbeli lakosok is csak az elöljáróság által kiállított és a főhadnagy által láttamozott igazolvánnyal hagyhatták el Perbált. A főhadnagy a 20 feljelentett egyént elő­ször a különítménnyel akarta összefogdostatni, azonban a biró és a helyettes jegyző kérésére és biztosítására, hogy felelősség terhe mellett gondos­kodnak valamennyinek az előállításáról, szándé­kától eltért. A kitűzött határidőre, d. u. 2 órára mind a 20 perbáli lakos meg is jelent a község­házán. A főhadnagy kihallgatta őket és meg­Győződött arról, hogy felült hamis feljelentésnek, mert ezek ellen az emberek ellen semmit sem tudtak felhozni és mégis megzavarták a legszebb katholikus ünnepet egy hitvány rágalmazó fel­jelentés miatt, ami óriási felháborodást keltett abban a községben. Drozdy Győző : Csoda, hogy riem internál­ták őket ! Huber János : Azt mondják szintén a község­béliek, hogy Perényi Endre jegyző okozta ezt az esetet is. Névtelen feljelentés alapján f. é. június 7-én d. u. 1 órakor egy főhadnagy és egy tiszthelyettes ; jelentek meg Perbálon, a községházán, hogy 20, a feljelentésben legpontosabban megjelölt perbáli lakosnál állítólag elrej tett arany, ezüst és lebélyeg­zetten bankjegy után kutassanak. A bírónak sike­rült a főhadnagyot ezen feljelentés teljes alap­talanságáról meggyőznie, mire az utóbbi nem foganatosította a kutatást. A feljelentés értelmi szerzőjének a község lakossága szintén Perényi jegyzőt tartja, mert a feljelentett egyének meg­nevezése olyan pontos — a hasonló nevüeknél pl. a feleség leánykori neve is ki volt téve — hogy mindezeket az adatokat csak egy Perbál község adminisztrációjában teljesen jártas egyén ismer­heti. Egy harmadik névtelen feljelentés szerint a községben nagymennyiségű gabona van elrejtve. A küldöttség tagjainak jelentése szerint — mert egy küldöttség hozta ezeket az adatokat •— ez az állítás szintén teljesen alaptalan és valószínűleg ebben is Perényinek volt szerepe. Ezt a vallomást aláirtak a községi biró és még tizenhatan, a legelőkelőbb, legnagyobb becsülés­ben álló perbáli lakosok. Hát én kérdem, türhetők-e ilyen emberek, aminőkről beszéltem, a közigazga­tásban? Jogállam vagyunk-e még, ha ilyen ájlapo­tok lehetségesek az ország első vármegyéjében? Ne felejtsük el, hogy ennek az országnak az össze­omlása a háború végén azért következhetett be olyan gutaütésszerüen, mert idehaza a belső front összeomlott, összeomlasztották az ilyen jegyzők és egyéb közigazgatási hivatalnokok, aminőkre] én most beszéltem. Rettenetes igazságtalanságok történtek sokfelé az úgyis agyoncsigázott néppel, nem egy helyen legelni küldték a panaszkodó asszo­nyokat, irtózatos korrupció volt sok helyen. Pénzért minden el volt érhető. A nép felrúgva látta sokfelé az erkölcsi világrendet. Mérhetetlen elkeseredés lakott emiatt százezernyi szívben, csak egy szikra kellett és a rettenetes tűzvésznek ki kellett törnie. Most a nép azt várja, hogy jog, ( törvény és igazság lesz, mert mit jelentsen a ke­' resztény irányzat a politikában egyebet, ha nem ezt jelenti? A nép várva-várja, hogy a korrupció és a kor­rupció emberei tűnjenek el a közéletből, azt várja, hogy a bűnt mindenkép érje utói a megérdemelt büntetés. Ha ez nem történik meg, ha a bűn a nép szemeláttára szabadon garázdálkodhatik, ak­kor a népet egy ujabb keserves csalódás fogja érni, amelynek gyászos következményei lehetnek az országra nézve. Bizton remélem, hogy a belügy­minister ur erélyesen hozzá fog látni a közigazgatás megtisztogatásához, ahol arra szükség van. Remé­lem, hogy az általam felsorolt esetekben szigorúan el fogja rendelni a vizsgálatot. Ezek után bátor vagyok a belügyminister ur­hoz a következő interpellációt intézni (olVassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák a tor­bágyij zsámbéki és perbáli jegyzők ügyeiről ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur az emiitett jegyzők ügyében a legszigorúbb vizsgálatot elren­delni ?« (Helyeslés.) 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom