Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

62 A Nemzetgyűlés 71. ülése 19.20. évi július hó 28-án, szerdán. ur megigérte, hogy a bányatársládák kérdését rövidesen törvényes utón szabályozni fogja, interpellációm előterjesztésétől elállók. Csak arra kérném az igen tisztelt minister urat, hogy ebben az igen fontos kérdésben minél sürgősebben tegyen javaslatot, mert ez nemcsak munkáskérdés, hanem már közgazdasági kérdéssé is nőtte ki magát. T. i. szent megGyőződésem az, hogy ha a bányamunkásoknak ezt az életbevágó és régóta vajúdó kérdését jól megoldjuk, akkor a bányamunkások józanul gondolkozó elemeit feltétlenül megnyerjük a magunk részére és a széntermelést feltétlenül fokozni fogjuk. Kérem tehát az igen tisztelt minister urat, hogy ezt a kérdést is sürgősen oldja meg és adjon alkalmat arra, hogy a munkáskórdésekkel foglalkozó képviselők már a törvénytervezet előkészítésében is érvényesíthessék felfogásukat. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Haller József jegyző: Meskó Zoltán! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Haller József jegyző: Csukás Endre! Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! Ebben a nemzetgyűlési teremben eddig már minden tőlünk elszakított nemzetiségnek az ügye szóvá tétetett. Ez nagyon helyesen is van igy, mert nekünk, akik abban* a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt a nemzetet képviselhetjük, kötelességünk azoknak az érdekeit is szivünkön viselni és azok érdekeiért is szót emelni, akik nem küldhetik ide az ő választott képviselőiket. Kötelességünk ezáltal mintegy a szolidaritást is kifejezni velük szemben és kötelességünk átvállalni azt a feladatot, hogy az ő érdekeiket is szivünkön viselve, itt a Nemzetgyűlés előtt azokat szóvá tegyük. A vend nép ügyeiről, dolgairól eddig még itt, a Nemzetgyűlés termében nem esett szó, pedig az a kicsiny nép megérdemli, hogy a kormány éber figyelemmel kisérje helyzetét. Minden tekintetben megérdemli ez a kicsiny nép azt, hogy gondoskodás történjék róla, hogy érezzék és tudják azt, hogy kicsinységük ellenére nincsenek feledve, számon vannak tartva és hogy mi teljes erővel szivünkön viseljük az érdekeiket. (Helyeslés.) A vend nép NyugatMagyarország legszélén, a szentgotthárdi és a muraszombati járásokban lakik. Sajnos, a vend nép helyzete felől kellőképen tájékozódva eddig sem a Nemzetgyűlés, sem pedig az ország közvéleménye nincs, mert, mivel ez csak kicsiny rész, az ő dolgukat összetévesztik a nyugatmagyarországi kérdéssel és sokszor összetévesztik a Mura-köz kérdésével, holott a vendek ügye teljesen különálló egészet képez. A vend néppel t. i. az történt, hogy amidőn a vörösőrség Muraszombatban múlt év augusztus 12-én lefegyvereztetett, másnap, augusztus 13-án, bevonult oda egy jugoszláv megszálló csapat és minden különösebb magyarázat nélkül elfoglalta a vend részeket, sőt ezekben a vend részekben elfoglalt még egyes tősgyökeres, régi, u. n. őrségi magyar községeket is. Teljesen érthetetlen volt ez a megszállás, mert hiszen ez nem esett bele a Clemenceau-vonalba, erről soha szó nem volt mint megszállandó területről és erre nem aspirált egyetlenegy körülöttünk élő ellenséges hatalom sem. Érthetetlen volt tehát, hogy ezt a kis részt miért szállották meg a jugoszlávok, annál is inkább érthetetlen, mivel a vendek nyelvileg semmi módon sem tartoznak rokonságba az őket megszálló hatalommal. A vend nyelv t. i. nem rokon a szlovén nyelvvei és nem rokon más délszláv nyelvvel sem, amit legjobban bizonyít az, hogy a szlovént a vend semmiképen sem érti meg. Egyes kifejezések, szavak értelmére, ha sokáig gondolkozik felette, talán rájön, de az összefüggő szlovén nyelvet nem érti meg semmiképen. Hogy nem fajrokon a délszlávokkal a vend nép, azt bizonyítja még az a példa is, hogy a megszálló szlovén hatóságok nem birnak a vendekkel másképen érintkezni, mint hogy a német nyelvet veszik kisegitőképen, hogy igy az intelligencia megértse őket. A vend nép mindig a leghűségesebb ragaszkodással viseltetett a magyar nemzet iránt. Soha, de soha a vend nép között elszakadási vagy faji, vagy nemzetiségi mozgalom nem keletkezett abból a célból, hogy tőlünk eltávolodjanak, sőt igazán mondhatom, hogy a vend nép minden egyes tagja ősrégi idő óta ragaszkodott ahhoz a hazához, amelyben kenyerét megtalálta és ahonnan kenyérrel mindig ellátta magát. Semmisem bizonyítja ezt jobban,, mint az, hogy ma már a vend nép között nincs 40 éven alul olyan férfi, aki tisztán és tökéletesen nem beszélné a magyar nyelvet. Sőt ez a vend nép arra törekedett, hogy intelligenciája is teljesen magyar érzésű legyen minden tekintetben. A módosabb vend polgárok neveltettek saját községeik számára közigazgatási hivatalnokokat, neveltettek községeik számára tanítókat, jegyzőket és a vendek között úgyszólván minden, de minden intelligens ember vend származású. És ez a vend intelligencia mindig azon volt, hogy a vend népben a magyar haza iránti szeretetet fentartsa, sőt erősítse, minél magasabb kultúrára vezesse ezt a vend népet. Hogy pedig a vend nép milyen kulturált nép, azt semmisem bizonyítja jobban, mint hogy 90.000 vannak és 90.000 vend között fennáll 83 iskola 176 tanerővel, ugy hogy a vendek között minden 550 lélekre esik egy iskola, ami, azt hiszem, az iskoláztatás terén ebben az országban úgyszólván példátlan. A vend nép anyagilag teljesen mireánk van utalva. A vend nép taVasszal megindul és a Dunántúl nagy uradalmaiban dolgozik hűséggel és becsülettel, ugy hogy a Dunántúl intenzivebb művelésű nagyobb gazdaságaira nézve valósággal veszedelem az, hogy nem találják