Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-89

530 A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. Tilalmas az irás * Es én folyton irok, Tudom, hogy nem szabad, Épen ezért sirok. Azt imádkozom én Este lefekvésre . . . Mért is tanitottak A betűvetésre ! Vetem a betűket, Mint cigány a sarat. A törvény azt mondja . . . »Ki mit vet, azfc arat«. De még sem aratok, Mert a bősz cenzúra Kezében viharként Tombol a ceruza. Elveri előlem. Akármennyit vetek. Nem kapok kárpótlást, Akárhova megyek. Nem hallgat meg senki, Nincs számomra »raport«, Mindenki rettegi A hatalmas cenzort.« — Rossz a rím, de azért igaz. (Nagy derültség.) — (Tovább olvas) ; • »De eljő az idő, Hogy a dicső halál Valamennyi cenzort Szép rendre lekaszál. (Derültség.) Ha én azt megérem, Egyre teszek százat . . . örömömben összeütöm a bokámat.« Ereky Károly : Nagyon rossz vers ! Orbók Atilla .* Ezért nem kár, nagyon rossz vers 1 Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Én nem tartom ezt valami kitűnő költeménynek. Nem is annak készült ; mondtam, hogy ez egy bökvers, azonban a cenzúra most előléptette egy ritka költeménnyé. Mi ezt majd kiadjuk s kénytelenek leszünk csillag alatt megjegyezni, hogy ennyi és ennyi esztendőben ezt a cenzúra ilyen szép költeménynek nevezte ki. Azután van itt még pár cikk, de azokat nem olvasom fel. (Egy hang a középen : Elég volt a komédiából I) Nem komédia ez kérem ; a sajtószabadság nem lehet komédia és ez a Nemzetgyűlés nem szinház és nem cirkusz. (Felkiáltások : Épen azért í) Ezek nagyon komoly dolgok. A sajtószabadság kérdése nagyon komoly dolog. Igenis, kérem, nyilván nem tudják, hogy azok a fehér évi augusztus hó 18-án, szerdán, hasábok hogyan lázítanak ott a vidéken. Többet olvasnak az emberek belőlük, mint amennyi megjelent volna. (Igaz ! jobbfelől.) Itt van egy pár cikk, ha felolvasnám őket, láthatnák önök, hogy ha megjelentek volna, sokkal többet szolgáltak volna a rend és nyugalom helyreállítására, mint az a fehér hasáb, mert akkor az emberek beleolvasnak mindent. Én, tudom, hogy miket olvasnak bele ; azt hiszik, hogy — nem tudom — miféle lázitö dolgok voltak ott irva, holott nem volt más irva, mint hogy »legyetek csendben, legyetek rendben ; sók baj van, de ezeket a bajokat majd lassanként elintézzük, nehezen megy a dolog, de majd rendbehozzuk.« Ilyenekkel igazán nem lázitunk mostan . . . (Elénk derültség. Felkiáltások : Most nem !) Elnök : Én remélem, hogy a képviselő ur később sem fog lázitani. (Derültség. Egy hang jobbfelől : Elszólta magát az öreg !) Csizmadia Sándor: Én nem szoktam magam elszólni, hanem azt mondtam, hogy nem lázitunk most, Kérem, én tudok magyarul, én alföldi ember vagyok. Nem lázitok én most. Lázitottam én mindig, lázitani fogok én mindig az igazság mellett, most is ott lázitok én ; (Derültség) azt mondom, hogy a sajtószabadság és minden igazság mellett egész életemben lázitani fogok, de nem fogok lázitani embertársaim ellen, nem fogok lázitani a rend ellen, (Élénk helyeslés) aminthogy nem is akartam és nem is lázitottam sohasem, hanem a magam felfogása szerint mindig arra törekedtem, hogy a legnagyobb rendet, a legnagyobb megélhetést, a legnagyobb nyugalmat és az ország legjobb fejlődését biztosítsuk. (Helyeslés.) Természetes, hogy önök is tévedtek ebben az irányban ; lehet, hogy én is tévedtem, nem vagyok tökéletes lény, nem vagyok Isten, egyikünk sem az, tévedések történhetnek, de akkora tévedéseket mégsem követtem el, mint amilyeneket elkövetnek sokan, akik nem is voltak szocialisták. Én nem mentem bele a bolsevizmusba, pedig hányan belementek, akik sohasem voltak szocialisták ; de én mégsem mentem bele, pedig a fejemről volt szó. Elnök : Kérem, most a cenzúráról van szó. Csizmadia Sándor: Ez valami kapcsolatban van a cenzúrával. (Élénk derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Én ezzel a néhány szóval kívántam rámutatni arra, — e cikket nem olvasom már fel, mert hosszura nyúlna — de amiket felolvastam, azt hiszem, azokból láthatják t. képviselőtársaim,^ hogy azok bizony egyáltalán nem veszélyesek. Én nem teszem fel a kérdést ugy, ahogy szokásos, hogy »van-e tudomása a ministerelnök urnák erről, vagy arról«, mert tudom, hogy van tudomása, (Zajos derültség és helyeslés). Éhhez a sablonhoz nem ragaszkodom. Egyszerűen kérem at. Nemzetgyűlést, hogy utasítsa a kormányt, hogy szüntesse meg a cenzúrát, állítsa helyre a sajtószabadságot. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondások a középen.) Orbók Attila; Napirendre kell tűzni a kérdést,