Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

516 A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. Szilágyi Lajos képviselőtársam minapi felszólalásában ezt az utolsó mondatot vette ki, s amint emlékszem, — mert nagyon sok akta van erre a dologra — annak különösen az első részét hagyta ki, holott, ha a képviselő ur lojális lett volna, akkor felolvasta volna az egészet. (Igaz ! Ugy 'van !) 0 azonban csak azt a mondatot olvasta fel, amellyel engem kompromittálni akart. {Zaj.) Mindenesetre a Népszavával szemben a MO VE szempontjából és hazafias szempontból ez volt a legjobb eljárás. A Népszava 1919 február 21-iki számában »Le a jobboldali és baloldali ellenforradalommal« címmel a következőket irja (olvassa) : »A jobboldali reakció állandóan fegyveres puccsokon toriba fejét és ebben is követi példáját a baloldali ellenforradalom. Kétfelől jönnek kétféle elemei a társadalomnak, de mégis• egyazon cím, a sziv, egyazon lélek lakozik bennük, ugyanarra a célra törnek : A forradalom megbuktatására, a proletárpárt letörésére. A MOYE és a kommunista párt egyformán a kisebbség- diktatúráját próbálja ráerőszakolni a nagy proletártömegek nagy szociáldemokrata pártjára. Mindössze csak annyi köztük a különbség, hogy az egyik az emigráns arisztokrácia kis csoportjának, a másik a munkásmozgalom emigránsainak az uralmát próbálja terrorral érvényesiteni.« Ezt azért hoztam fel, mert azt hiszem, hogy a Népszava nem irt volna igy rólunk, ha szövetségesei lettünk volna. • A szociáldemokratapárt eleinte gunymosolylyal kisérte a politikailag iskolázatlan tisztikarnak ezt* az erőlködését. Amikor azonban látta, hogy titkos utasitásaim alapján a vidék kezdett szervezkedni és bizonyos kaszárnyákban a tiszti-. kar öntudatra ébredt és a legénységet magához hozta, akkor 'épen Pogány elvtársnak, az akkori katonatanács elnökének, akivel engem összehasonlitani méltóztatott, épen Pogánynak az intézkedésére, akinek szintén volt ilyen kémszervezete, felmerült, hogy a MOYE máris veszélyezteti a forradalom vívmányait ; feltette a kérdést, ugyanolyen módon — mint azt Szilágyi képviselőtársam mondotta, — hogy hajlandók-e a MOVE-t továbbra is megtűrni. Ebből keletkezett egy házkutatás. Természetesen nem találtak nálam semmit. Dacára annak, hogy nem találtak semmit, feloszlatásunkat javaslatba hozták, mert memorandumot irtunk az elnökségem után a hadügyminiszter úrhoz, — ez is fenn lesz a ministeriumban az irattárban — amelyben azt mondottam, hogy miután a területi integritást valószínűleg ők is vissza akarják szerezni, szükségünk van egy néphadseregre. A szocialisták és Pogány hadserege azonban osztályhadsereg, amelynek minden egyes tagja a gyárba való háború esetén, ezzel nem lehet soha visszaszerezni területi épségünket s épen ezért szükségesnek látom, hogy most, az utolsó órában figyelmeztessem a hadügyi kormányt, mint vezérkari tiszt, hogy igy hadévi augusztus hó 17-én, kedden. sereget szervezni nem lehet és pláne akkor, ha amatőr hadügyminister ül a hadügyministeri székben. Itt van épen az Uj Nemzedék főszerkesztője, Miletay István, aki ezt a memorandumot ismerte és csodálkozott azon, hogy mennyire szembe mertünk helyezkedni az akkori hadügyminister úrral, mert hiszen akkor a katonatanács terrorral működött. Ennek a következménye egy polémia volt köztem és Böhm Vilmos között, aki nekem is, mint minden vezérkari tisztnek, Ígéreteket tett, hogy milyen nagy állásra és milyen . nagy fizetéssel leszek f alkalmazva, de mint katona ne politizáljak. Én azonban ellentállottam a kísértésnek s azt mondottam : Minister ur (Egy hang balfelől : Nem volt ur !) közöttünk oly nagy ür tátong, amelyet áthidalni nem lehet. Az ön uralma meg fog bukni, miért csatlakozzam tehát egy holt emberhez. Ezt én Bhöm Vilmosnak megmondtam, aki erre azt felelte : nagyon sajnálom, igen t. százados ur, miután öntudatos ember, nem lehet a mi elvtársunk. Ezek után a MOVE-t feloszlatták. Utolsó levelem a MOVE tagjaihoz a feloszlatás után a következőkép hangzott (olvassa) : »Amidőn e sorokat papírra vetem, nem mint országos elnök szólok hozzátok, hanem mint az az ember, akinek lelkében megtörhetetlenül él a hazaszeretet. A mai napon, amidőn egyesületünket, jogtalanul feloszlatták, csak azt a keretet törhették össze, melyben tömörültek azok az emberek, akiknek az volt a szent meggyőződésük, hogy tevékenységükkel szeretett nemzetünk és hazánk javát fogják szolgálni. Feloszlattak kihallgatás és bizonyíték nélkül akkor, mikor tisztán nemzeti alapon állva küzdöttünk az ország integritásáért és küzdöttünk az internacionalizmus ellen, melyet — ismerve nemzetünket — a magyar nép őszinte, becsületes lelke sohasem fog magáévá tenni. Tiltakozásunkat ugy a kormánynak, mint annak minden egyes tagjának benyújtottuk, ellenben minden más demonstrációs felvonulástól elállottunk, mert az ellen a tendenciózus rosszakarat ellen, melynek szemét egyesületünk nemzeti szinei bántották, minden ellenállás hiábavaló. Mindazon tagjainkat, akik egyesületünket önzetlenül annak eszméiért támogatták, kérjük, ne lépjenek be semmi más katonai egyesületbe, hanem meggyőződésünkhöz hiven várják velünk együtt annak a magyar nemzetnek a felébredését, mely évszázadokon keresztül annyi küzdés és veszély között lengette háromszínű zászlaját.« Szintén kémszervezetem révén megtudtam, hogy az első internálandók között ón iß szerepelek. (Felkiáltások a baloldalon : Mikor nyomozták ki ezt a levelet ?) Ezt a levelet kiadtam 1919 február 21-én.