Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. 517 Megtudtam, hogy az első internálandók között szerepelek, mire gróf Bethlen Istvánhoz mentem és tanácsot kértem tőle. En etikai szempontból azt válaszoltam volna, hogy itt maradok, mert az egyesületnek elnöke voltam, állásfoglalásra késztettem az egyesületet, itt akartam maradni. Bethlen István azonban azt mondta, hogy mi hasznunk van belőle, ha itt maradsz, menj Wienbe, készitsd elő az ellenforradalmi komitét. Elmentem Wienbe (Felkiáltások a baloldalon : ' Bécs !) és részt vettem az ellenforradalmi komité előkészitésében, orientáltam az idegen képviselőket ott és megalapitottani a bécsi magyar Futár című ellenforradalmi lapot, amely aznap jelent meg, amikor itt Budapesten kitört a proletárdiktatúra. Addig is kőszén alatt röpiratokat csempésztünk Magyarországba, amelyekben a népet fellázítottuk a Károlyi rezsim ellen. Ereky Károly : Nem ez a fontos. Mi van" a posztóval, ez a fontos. (Elénk derültség.) Gömbös Gyula : Mindjárt rá fogok térni, de súlyt fektetek arra, hogy a Nemzetgyűlés megismerje ezeket a dolgokat, ezért kénytelen vagyok és kötelességem is részletesen orientálni a t. Nemzetgyűlést. Tisztán akarok állni mint egyén és akarom, hogy itt tisztán álljon az egyesület is, amely eddig mindig kivette részét a keresztény és nemzeti renaissanceból. (Mjenzés balfelöl.) A bécsi Magyar Futárt a proletárdiktatúra kikiáltása után . megtámadták a bécsi magyar vörösök, szerkesztőségét, társaimat széjjelverték. Ennek dacára mi irtunk és becsempésztünk röpiratokat Magyarországba és ugy tudom, hogy voltak olyanok, akik örömmel olvasták ezeket a dolgokat. Csak egy bekezdést akarok felolvasni ezekből, hogy lássák, milyen irányban irtunk. (OlVassa:) »Jön a felébredés és a megváltás órája, a midőn széttörjük a bilincseket, lettek légyen azok a bolsevizmus vagy az entente bilincsei. De jönni fog a bosszúállás órája is, amikor a nép Ítéletet kell hozzon azok felett, akik az országot tönkretették és nemzeti mivoltától megfosztották. Amikor a nép kegyetlen igazságot fog követelni, amikor anyák,, özvegyek, árvák és koldusbotra jutott szegények fogják Károlyit, a hazaárulót keresni, hogy helytálljon politikájáért.« Ebben a szellemben irtunk. Április harmadikán pedig a magyar néphez felhívást intéztünk, amelyben a többek között ezt irtuk (olvassa) : »Es te ősi magyar föld, ki aníiyi erőt adtál fiaidnak ezer éven át, légy újra termékeny, adj helyet egy a bolseviki eszméktől megtisztult, megif juhodott -magas, tölgy gyökereinek, hogy örökké virulhasson. Ébredj magyar nép és készülj honmentésre!« És mert igen t'. képviselőtársam a szocializmust is fejemhez vágta, engedjék meg, hogy egész nyíltsággal, mert nyomtatott betűről van szó, ezt is felolvassam. (OlVassa) : »Igen, mi is szocialisták vagyunk — én is az vagyok, ma is — magyar nemzeti szocialisták. (Helyeslés balfelől.) A nép érdekét mi is szolgálni kívánjuk, de nem a forradalom igazságtalan, hanem a nyugodt fejlődés ' igazságos utjain. Mi nem a nép alacsony ösztöneit hívjuk segítségül, hanem egy keresztény világban nevelt magas erkölcsű népet akarunk szövetségesünknek.« (Helyeslés balfelöl.) Midőn azután április elején Belgrádból azt a felhívást kapta a bécsi ellenforradalmi komité, hogy küldjön ki tárgyalásokra megfelelő katonákat és politikusokat, Pallavicini őrgróf igen t. barátomat és engem küldtek ki Belgrádba abból a célból, hogy megbeszéljük, milyen segítséget adhat nekünk a francia hadvezetőség. Belgrádban egy hétig tárgyaltunk. Mivel én akkor' megtudtam, hogy Szegeden ellenforradalmi mozgalom készül, elutaztam Szegedre. Április 23-án érkeztem oda. A város vörös díszben volt, mint angol újságíró húzódtam meg a szegedi Kass-szállodában. Azután megszerveztem Dirndorfer alezredes segítségével a szegedi Mars-téri laktanyában lévő vörösek lefegyverzését és Dirndorferrel együtt két hét múlva sikerült lefegyverezni a Mars-téri laktanyában lévő vöröseket. Ezzel megalapoztuk a magyar nemzeti hadsereget. Hogy Szegeden mit műveltem, mit végeztem, arról nem fogok itt beszélni. Soha nem vidikáltam magamnak azt az érdemet, hogy a, magyar nemzeti hadsereg megteremtője én vagyok, hű szolgája voltam a főméltőságu kormányzó urnák, midőn a szegedi nemzeti hadsereg élére állt, igaz, hogy egy hónappal későbben került oda, mint ahogy én ott voltam. Nemcsak ezt a három rendeletet irtani én. Nem dolgoztam reklámmal," ele majdnem minden rendelet az én kezemen ment át és ha a nemzeti hadsereg akkor még nem tudta a vörös uralmat megbuktatni, arról nem tehetek sem én, sem a szegedi kormány, sem azok, akik velem voltak ott, hanem ennek az volt az oka, hogy le volt bilincselve ez a nemzet, amelyben nem volt elég anyagi és különösen erkölcsi erő ahhoz, hogy szembeszálljon Kun Béláékkal. Amidőn visszajöttünk, azt a vágyát fejezte ki az akkori fővezér ur, hogy maradjak Budapesten, ahol a tisztikar akkor működni kezdett. Elmenteni a gyűlésre és Selmetzer tábornok, akkori hadügyminister megbízásából beszédet intéztem a tisztikarhoz, elmondtam, hogy Szegedről hozok üzenetet és nyújtom jobbkezemet azoknak a bajtársaimnak, akik a vörös uralmat nem szolgálták. Azután természetszerűen elhatároztam, — a tradíció is erre késztetett — hogy a MOVE-t újra felébresztem és okulva a forradalom tanulságain, elhatároztam azt is, hogy ennek a Véderő Egyesületnek tiszti kizárola^ gosságát kiküszöbölöm. Mindig az volt a fel^ fogásom, hogy tiszt és polgárember között egy nemzeti államban különbség nem lehet, (Ugy van! Ugy van!) és teljesen össze kell kovácsolni a polgári és tiszti társadalmat. Erre már