Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-88
À Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. Annyira ment a dolog, hogy az esetet Giesl loVassági tábornok elé vitték, aki azt mondotta, hogy mintán G-ömbös kapitány ma már nem a közös hadseregnek tagja, mint vezérkari tiszt, hanem a magyar hadügyminiszternek exponense itt Bécsben, mert parancsot kapott, hogy az öt magyar zászlóaljat hazairányitsa, tehát teljesítsék az ő parancsát, mely röviden az volt : gyalogmenettel a magyar határra, ott szerelvények fogják várni őket Budapestre való szállitás céljából. Ennyi történt arra nézve, amiről azt mondta Szilágyi képviselő, hogy én lázítottam. Ellenkezőleg : mikor megtudtam azt, hogy a bosnyák ezred fellázadt, s .hogy a tisztikar otthagyta az ezredet, én -fegyver nélkül elmentem hozzájuk és a nyelvükön szóltam a bosnyákokhoz, akik vigyázban állottak előttem, dacára annak, hogy akkor már forradalom volt és ezzel lecsititottam őket. Mikor visszajöttem Budapestre, sajnálatomra és különösen társaim sajnálatára egyszerűen elvezényeltek engem Zagrebba katonai attasénak. Jelentkeztem a követnél, teljesítettem a kötelességemet, elmentem Zagrebba... (Zaj.) Rupert Rezső : Mi Zágrábnak mondjuk ! Gömbös Gyula: Ha valaki érdeklődik, méltóztassék felmenni a külügyministerium irattárába, ahol megvannak mindazok a jelentések, melyeket mint katonai meghatalmazott és attasé tettem és amely jelentéseimben — azt hiszem — mindenki mindent fog látni, csak nem hazafiatlanságot és nem megalkuvást. Az összes jelentéseim tele vannak militarizmussal. Ha itt volna az akkori zágrábi követ, erről tanúbizonyságot tehetne. (Mozgás, Felkiáltások : Ballá !) Mikor visszajöttem, beültettek a hadműveleti irodába balkáni csoportvezetőnek. Az akták szintén rendelkezésre állnak az irattárban, tessék megnézni. Zágrábi tapasztalataim alapján lefektettem mindazokat az elveket, amelyek az ország megvédése érdekében szükségesek voltak *s mint a balkáni hadműveleti csoport vezetője, megadtam ' mindazokat az irányelveket, amelyek szükségesek a déli határnak biztosítása szempontjából. Nem tehetek róla, ha az akkori elöljáróim és Böhm Yilmos azt írták rá az én aktáimra, memorandumaiinra, hogy : Nem - időszerű, militarista felfogás. Én ettől a pillanattól kezdve már nem éreztem magamat kötelezettnek Böhm Vilmosékkal szemben, hanem elhatároztam, hogy a saját utamon megyek és csak az ország érdekét szolgálom. Egész életemen át militarista voltam és természetesen magyar voltam. Minthogy Szilágyi Lajos t. képviselőtársam a magyar hadseregről irt memorandumomra céloz, kötelességemnek tartom erre. is kitérni. . 1912-ben mint a bécsi es. ós kir. hadiakadémiának a tagja, a hadseregszervezés kérdésének tanulmányozása közben megjegyzést tettem egy dolgozatra, azt irtam rá, hogy : Wenn ich nicht durch die Annahme gebunden NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 17-én, kedden. 5là wäre, würde ich die selbständige ungarische Armee empfehlen, vagyis hogy ha nem volnék a feladat által kötve, én az önálló, magyar hadsereg megoldását javasolnám. 1912-ben a cs. és kir. hadiakadémiában, ahol — mint jól méltóztatik tudni — ilyen mozgalmat már eleve csirájában el szoktak fojtani, én tanári kihallgatásra lettem küldve és kérdezték tőlem, hogy nem a magyar Országgyűlés által vagyok-e felbujtatva. Erre én azt válaszoltam, hogy nem vagyok felbujtatva, tudományos politikai meggyőződésem és politikai hitvallásom következtében vallom az önálló magyar hadsereget. Ha az igen t. urak elolVassák ezt a memorandumot, amely 1917-ből származik, látni fogják ezt. Hiszen nagyon sok tanú van rá, hogy ez így volt, hogy a magyar néppel mostohán bánnak, hogy a magyar nép véráldozatait nem értékelik eléggé. Ekkor dacára annak, hogy a háború alatt ennek a kérdésnek bolygatását nem tartottam időszerűnek, az egységes katonai vezetés szempontjából, elhatároztam, hogy err»e a kérdésre ujből felhívom az illetékes körök figyelmét, annál is inkább, mert tudtam, hogy Őfelségének parancsára akkor foglalkoztak Magyarországon a nemzeti hadsereg kérdésével. Miután én tisztában voltam azzal, hogy milyen alapon épül fel ez a nemzeti hadsereg s miután nem értettem vele egyet, mert magyar szempontból nem volt kielégítő, kötelességemnek tartottam az akkori időknek megfelelően egy memorandum megírását. Kár, hogy nem adja ide a képviselő ur, felolvasnék belőle egypár passzust és ő elszégyenlené magát, hogy ebben a kérdésben mert engem megtámadni, (Mozgás.) ezt a kérdést igenis, felvetettem és azt mondtam, hogy egy teljesen önálló magyar hadseregre, de amennyi' ben a monarchia együtt marad, egy közös főparancsnokságra és közös vezérkarra van szükség. Ezt katonai, szervezési szempontból ma is szükségesnek tartom. (Mozgás.) Rupert Rezső : Itt a hiba, hogy magyar ember ezen az állásponton van ! (Felkiáltások : Ha a monarchia megvan !) Gömbös Gyula : Ha a monarchia megvan. Minthogy a monarchia nincs meg, természetesen egészen máskép alakul ez a kérdés. Visszatérek arra az időre, amikor Zágrábból visszajöttem (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Gömbös Gyula: A minap voltam a Stromfeld és a Tombor-féle tárgyaláson, ahol elismerték, dacára annak, hogy ellenük vallottam, hogy én voltam a vezérkarban a legintranzigensebb magyar. Fiatal vezérkari társaimmal nem engedtünk a destruktiv iránynak és bebizonyíthatom — tanukat tudok erre ide hozni — hogy az egész idő alatt ezen irányzat ellen dolgoztunk már akkor a hadműveleti irodában, Es most jön a Bartha-ëset. Bartha hadügyminister elé 65
