Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

514 A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. •— nagyon jól méltóztatik tudni — felvonult a katonatanács vezetése alatt a budapesti katonai csőcselék. Amikor bementem a hadügyministeriumba és azt kérdeztem, bogy milyen intézkedések történtek ezen csőcselék széjjelverésére, azt mondották, bogy semmi és bogy Pogány ellen nem lebet semmit sem tenni. Ekkor én otthagytam az Íróasztalomat, odaálltam az erkélyhez és a katonasághoz egy beszédet intéztem, amelyben rájuk bizonyítottam, hogy bazafiatlan cselekedetet végeznek akkor, amikor a hadügyministerük ellen felvonulnak, és felszólítottam őket, hogy tekintettel az ország nehéz helyzetére, ne ilyen felvonulásokban vegyenek részt, hanem fegyverkezzenek és menjenek a csehek és oláhok ellen. A Galilei-kör emberei — mert az rendezte az egészet — végigfutották sorokat, — most is nagyon jól látom előttem a képet — felém jöttek és rámkiáltottak, hogy lelőnek, ha nem hagyom abba a beszédet. En beszédemet nem hagytam abba. Megjelent ekkor Károlyi Mihály. A nép azt akarta hallani, engem pedig felkeresett 10 katonatanácsbeli tag és azt kérdezte tőlem, hogy : Százados ur, maga beszélt az erkélyről ? Mikor én azt mondtam, hogy igenis, és azt mondtam, hogy önök nem katonák, hanem katonaruhába bujtatott vörös ördögök, és amikor ők figyelmeztettek hazafiúi kötelességemre, az a vörös parancsnok azt mondta : Kapitány ur, tisztelem a felfogását, tessék továbbra is megmaradni jó magyar embernek. (Mozgás.) Ezután nagyon sokan felkerestek és épen az az ellenzéki vezér, aki akkor hadügyi államtitkár volt, maga mellé vett az irodájába, az ellenforradalom megszervezésére. (Mozgás.) Ez Friedrich István volt, aki, bár bizonyos fokig ellentétes politikai nézeten vagyok vele, mégis azt hiszem, van annyira igazságos, hogy be fogja * vallani, hogy mellette dolgoztam a katonai ellenforradalom megszervezésén. Épen azért, mert a tisztikar hallottá, hogy szembehelyezkedtem a katonatanácscsal, épen azért, mert biztak bennem, mert tudták rólam, hogy intranzigens magyar ember vagyok, felszólítottak, hogy álljak egy olyan szervezet élére, mely szervezet célja Károlyi Mihály uralmának megbuktatása. Ereky Károly : Ezt Friedrichhel együtt csinálta Károlyi ellen ! Le van szögezve ! Gömbös Gyula : így kerültem én január havában a MOYE-hoz. Kijelentem, hogy mindenféle szervezkedés ellen voltam. Nem szerettem az u. n, gyűléseket, semmiféle gyűlésre el nem mentem, s akkor, amikor a barátaim követelték, hogy vegyem át a vezetést, mentem el a MOYE-ba, melyről nagyon helyesen mondja t. barátom, Szilágyi Lajos ... (Mozgás.) Meskó Zoltán : Ilyen barátokat nem kívánok neked! (Általános derültség.) Gömbös Gyula :... hogy ebben az egyesületben akkor tényleg meg volt az a tendencia, hogy balra kanyarodjon. A MOYE történelmében van egy jegyzőkönyv, annak dokumentálására, hogy milyen tájékozatlan volt a tisztikar, mennyire < hajlott a jelszavakra, és milyen kevesen voltak, akik hivatottak voltak a vezetésre. Berki Gyula : Á politikusok is hajlottak rá. Volt minister is volt kormánybiztos. Elnök '• Kérem, képviselő ur, már egyizben mondtam, hogy a képviselő urnák jogában áll interpelláció formájában felszólalni. Ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Rupert Rezső : Kitkán szól közbe, de kiadósan ! , Gömbös Gyula: Kijelentem, hogy ezeken az első gyűléseken nem vettem részt, mert Zágrábban voltam, később pedig a tiszti üléseken és azért mentem a MOYE-hoz, mert a barátaim és az én belátásom szerint is egy kész szervezetet könnyebb ellenforradalmi szervvé átalakitani, mint egyujat alakítani. Hiszen több hónapi munkát vesz igénybe, ha Magyarországon valamit uj alapon akarunk megszervezni. A MOYE tanácsülésén •— őszintén bejelentem — egy strohmannal beszéltettem, mert kíváncsi voltam a tisztikarban uralkodó hangulatra. Akkor a vidékről is voltak itt tisztek. Mondom, egy strohmannal beszéltettem, de minthogy nem tudta kiváltani azt a hangulatot, amelyre nekem szükségem lett volna, én szólaltam fel és akkor a tisztikar egyhangúan megbízott azzal, hogy másnap az elnökválasztó közgyűlésen a tisztikar nevében felszólaljak. Bocsánatot kérek, nem akarok hazabeszélni, de minthogy súlyos váddal illettek engem és ezzel egyesületemet, kénytelen vagyok egy kicsit a történelemből is citálni. Ezen a gyűlésen 1919 január 19-ikén a következő beszédet mondottam el. Tessék egy pillanatra visszahelyezni magukat abba a helyzetbe. Rupert Rezső: Minket, akik nem taktikáz- • tunk, ütöttek a szocialisták ! Gömbös Gyula (olvassa) : »Bár az alapszabályok értelmében a politika az egylet keretén belül tilos, engedjék meg, hogy mégis 'politikáról beszéljek. Általában osztom nézetüket, hogy a katona ne politizáljon. A jelenlegi válságos helyzetre való tekintettel azonban, mikor az ország sorsa dől el, azt hiszem, mindnyájunk kötelessége, hogy politikai passzivitásunkból kilépjünk és aktivitásba menjünk át. Mélyen tisztelt urak! Nem pártpolitikáról van szó; arról van szó, hogy a nacionális és internacionális világnézetek közti harcban a MOYE milyen álláspontra helyezkedjék. Mélyen t. uraim ! Eltekintve attól, hogy a nemzeti eszmék imádásában nevelkedtünk és eltekintve attól, hogy csak egy nagy és nemzeti Magyarországért tudunk lelkesedni, reálpolitikai okokból is a nacionális világnézet mellett kell dönteni. Nézzünk körül.: A csehek, a lengyelek, ukránok, románok, jugoszlávok és német osztrákok most kezdik nemzeti létük igaz alapját elhelyezni és mi internacionalisták legyünk? Mé-