Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-87

480 A Nemzetgyűlés 87. ülése 1920. évi augusztus hó 16-án, hétfon. semmi «tájékozódásunk nem volt és nem is próbáltunk hosszú éveken át semmiféle költségvetést sem tárgyalni. Sőt az osztrák parlament egyáltalán össze sem jött Stürgkh gróf tragikus végéig, kísérletet sem tettek arra, hogy az osztrák parlamentet összehívják és tájékoztassák a gazdasági állapotról, a háború gazdasági oldaláról. A mi parlamentünkben 1917-ben Wekerle Sándor iparkodott nevének és nimbuszának megfelelően belehatolni ebbe a labirintusba, rendet teremteni és próbált itt a Házban költségvetést bemutatni, hogy legalább némi tájékoztatást adjon. T. uraim ! Azt gondolom, nekünk feltétlenül és mielőbb kell költségvetést látnunk és mindent meg kell tenni, hogy költségvetést lássunk, mert a helyzet komolysága kivánja, hogy megtudjuk, milyen helyzetben vagyunk ma pénzügyileg és közgazdaságilag. De azonkivül is mindazt, ami a költségvetéssel összefügg, kitalálni máskép nem vagyunk képesek. Ezért tehát feltétlenül szükség van arra, hogy mielőbb költségvetést lássunk. Én tehát ismételten felhasználom ezt az alkalmat, mint ahogyan egyik-másik alkalmat már felhasználtam arra, hogy nagyon kérjem a t. pénzügyminister urat, hogy annál inkább, mivel a most megszavazott indemniti is a határnapjához közeledik, minél előbb nyújtsa be a költségvetést, mert különben egyáltalán nem vagyunk képesek tájékozódni arra nézve, hogy a mi minden megszavazott áldozatunk milyen módon és mennyire alkalmas arra, hogy ebben az országban normális viszonyokat létesitsen. Ami az államháztartás egyensúlyát illeti, bizonyos, hogy a t. pénzügyminister ur kénytelen volt itt egyszer a helyzet rendkívüli komolyságára, rendkivül súlyos voltára felhivni a Ház figyelmét és akkor feltárta- volt azt a súlyos és nehéz állapotot, amelyben jelenleg vagyunk az államháztartás egyensúlyát illetőleg. De mikor nincs költségvetés, megtörténik az is, hogy egyes minister urak, abból a kenyérből, amelyből élnie kell az államnak, nagyot lçanyaritanak a sötétben, ugy hogy az egyik túlságos nagyot kanyarit, mig a másiknak alig marad belőle. Kétfélekép is fenyeget bennünket veszély. •Mig egyrészről mi magunk nem tudunk tájékozódást szerezni arra nézve, hogy mit kell tennünk és főképen preveniálnunk arra nézve, hogy az ország háztartását valamiképen egyensúlyba tudjuk hozni, addig másrészt az a veszély is fenforog, hogy ellenőrzés nélkül lévén, — mert sem költségvetés, sem zárszámadás nincs, már most a hetedik esztendőben — a sötétségben kísértésbe esik egyik vagy másik minister abban az irányban, hogy túlságosan költekezik. De nincs senkinek egyáltalában módjában sem kritikát gyakorolni, sem ellenőrizni ; semmit sem tudunk tenni erre vonatkozólag. Méltóztattak látni, hogy nekünk egyik legfőbb gondunkat az képezi, hogy mi a valutánkat valamiképen emelni tudjuk. A pénzügyminister ,ur is ugy ebben a teremben, mint a bizottsági teremben is mindig azzal vigasztalt bennünket, hogy valószinüleg a mi valutánk meg fog javulni és a .valutajavulással együtt fog járni az államháztartás javulása, s ezt, mint egyedüli reményt, tárja elénk. A mi valutánk nem javult, sőt az utolsó időkben valamivel hanyatlott, lehet, hogy a külpolitikai összeköttetése kés a külpolitikai szituááció okai ennek. Én egyszer voltam bátor megkérdezni a mélyen t. minister urat, hogy vájjon csak gazdasági okok-e azok, amelyek a mi valutánk jelenlegi helyzetét itt karakterizálják. O határozottan és kategorikusan kifejezte azt, hogy nem. En elhiszem, hogy a politikai körülmények rendkivül befolyásolják a valutát, elhiszem, hogy lehet olyan egyszerű dolgokat produkálni, mint aminőt produkált az entente-szövetség velünk szemben, hogy amikor a szerb állam már többé nem létezett, akkor is az ő valutáját még mindig al pari-vá tette az európai piacon, mert garantálták az óriási hatalmasságok. Jelenleg azonban többé ilyen szituáció nincs, s erről többé szó nincs. Jelenleg a valuta és a valutáris állapotok lehet, hogy politikailag befolyásolva »vannak, de befolyásolva vannak elsősorban a külföldi tőzsde és elsősorban a spekulációk és kisebb- nagyobb gazdasági tényezők, gazdasági kotériák, pénzügyi érdekeltségek által, de nagy állami szövetségek biztosan nem foglalkoznak a mi valutáris viszonyainkkal abból a szempontból, hogy hátráltatnák a mi valutáris fejlődésünket. Sajnálom, liQgy Graal Gaszton t. képviselőtársamhoz nincs szerencsém. O a múltkor azt mondotta, hogy a valutánknak árt a mi keresztény kurzusunk. Az ő beszéde, azt hiszem, többet ártott a mi valutánknak. Ereky Károly: Megfeleltem neki! Ernst Sándor: Gaal Graszton t. képviselőtársamnak és egyik-másik barátjának a főtétele az, hogy folyton hangoztatják itt ebben a teremben azt, hogy a mi gazdasági produkciónknak, a mi termésünknek összértéke rendkivül csekély. Ha mi ezt folyton hangoztatjuk, akkor természetes, hogy a mi valutáris jelentőségünk a külföldön ezek után leszállt, (Igaz 1 Ugy. van !) s ez talán többet árt, mint egyik-másik beszéd, amelyet a keresztény kurzus, a keresztény orientáció nevében elmondanak. Yilágos, hogy ez a dolog most ilyen hatások alatt van. Magát a valutát illetőleg természetesen kérnünk kell a mélyen t. minister urat és kértük is már ismételve, hogy mutasson bátorságot a spórolás terén minden tényezővel szemben, amellyel ő összeköttetésbe jön. Milcsevics János: Ez nehezen megy. Ernst Sándor : Itt az adófillérekről van szó tehát a spórolás kell. Amikor olyan adópénzekről -van sző, hogy azt mondjuk, hogy az összjövedelemnek 50—60%-án megy túl esetleg az a teher, amely > rászakadt az adóviselő polgárokra. Azért ilyen körülmények között a spórolás rendkivül fontos.