Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-87

A Nemzetgyűlés 87. ülése 1920. évi augusztus hó 16-án, hétfőn.' . 481 Frühwirth Mátyás : A minister ur vakmerő, nem is bátor volt ezen a téren. Ernst Sándor: De van egy másik dolog is, amit nem látunk tisztán. .Egy részről itt van egy másik tényező, amire szintén kiváncsiak vagyunk, hogy hogy állunk különösen a hadügyi költségvetéssel, és hogy ezen a téren miképen lesz a fejlődésünk, hogy nem fog-e bennünket túlságosan magával ragadni a mi. gazdasági evolúciónk ? (Mozgás a jobboldalon.) Másrészről mindig vannak állások és az állásokkal összeköttetésten levő túlságos költekezések, amelyeket, néze%m szerint, máris be lehetett volna szüntetni, (Ugy van!) s ezt meg lehetett volna próbálni. Az idő haladt és még mindig nem történik meg ezen a téren az, amit mi utcunque elhatároztunk volt egyértelmüleg, hogy meg akarjuk csinálni, de még mindig nem történik meg. Továbbá azt látom, hogy pl. vannak olyan költséges dolgok, amelyek összeköttetésben vannak a mi állami életünkkel, mint a túlságos sok külföldön való utazgatás, ami aligha van kellőkép indokolva, s aligha vannak eléggé tájékoztatva azok, akik az ellenőrzésre hivatottak, az egyes ilyen utakra vonatkozóan, amelyek rendkivül nagy összegeket jelentenek az államnak és a kormányzatnak. Lehet látni és olvasni, hogy pl. elutaznak ilyenkor Varsóba egész társaságok állami küldetésben. Azt hiszem, hogy a varsóiaknak más gondjuk van ez idő szerint, semhogy a mi ottlévő küldötteinkkel tárgyaljanak. Ezek pedig mind, — amint méltóztatnak nagyon bölcsen tudni — rendkívüli összegekbe kerülnek. Azonkivül, ami a valutánkat illeti, azt is volnék bátor a t. minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogy nagyon sokan utaznak külföldön és most a nyári szezon szép idejét felhasználták és felhasználják sokan egészségi okokból, de sokan kevésbé egészségi okokból. Nagyon sokán vannak külföldön. Azt kérdezem, hogy nem lenne-e szükséges ezeket az útleveleket abból a szempontból nézni, hogy kiadhatók-e azoknak, akik külföldi fürdőkbe akarnak elmenni, hogy okvetlenül szükséges-e azoknak egészségi okokból vagy egyéb okokból az, hogy ők épen ezt a hosszú és hetekre kinyúló tartózkodásukat ezidőszerint külföldön töltsék el. Mindenki tudja, hogy igen nagy összegekről van itt szó. Mármost az egészen biztos, hogy sem ez a javaslat, sem a hasonló javaslatok nem fogják azt a deficitet feltüntetni, amely minket fenyeget. Mi ugyanis egy nagy deficit .előtt állunk. A számokkal nem szükséges okvetlenül foglalkoznunk, de mégis egészen biztos, hogy mi approximative sem érjük el semmiképen sem a mi bevételeinkkel kiadásaink roppant nagy mértékét. De mivel lesz ez fedezve és milyen módon méltóztatnak kontemplálni az egyensúlynak, vagy ha nem is az egyensúlynak a helyreállítását, de NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. .KÖTET. a mutatkozó hiány pótlását ? Külföldi kölcsönről alig lehet szó. Az Osztrák-Magyar Bank jelenlegi kormányzója azt tartja, hogy az egyedüli mentség csak a külföldi kölcsön lenne, de ha a külföldi kölcsön felvétetnék arra, hogy az államháztartás rendes menetét biztosítsuk, ez alig volna segítség, mert hiszen nem jelentene az államra nézve semmi egyebet, mint ujabb kamatterhet, másrészről pedig azt gondolom, hogy a viszonyok sokkal súlyosabbak, semhogy külföldi kölcsön, akármilyen módon is, akceptábilis lehetne reánk nézve, mert ha adatnék is kölcsön, azt hiszem, hogy a mai körülmények között annak oly súlyosnak kellene lennie, hogy felvétele alig lehetséges. Leszek bátor a t. minister urnák egy-két propozicziót tenni. Természetesen az ő bölcsességétől függ, vájjon mit szól e propoziciókhoz. Azt gondolom, hogy először talán kísérletet lehetne tenni egy belföldi kölcsönnel. A belföldi kölcsönnek van többféle módja, lehet az kényszerkölcsön is. Lehet, hogy nem sikerül a belföldi kölcsön,... Rupert Rezső: Akkor megint szidják a pénzügyministert ! Ernst Sándor : . . . lehet, hogy ez nehéz lépés lenne, prekarius lépés lenne, de nézetem szerint mégis talán meg lehetne kísérelni. A belföldi kölcsön a nyugati államok nem egyikében egészen jól sikerült, természetesen nem olyan paritási viszonyok között, aminőkben mi vagyunk. Egyikmásik államban pedig, amelyeknek viszonyai a mi viszonyainkhoz inkább hasonlítanak, nem sikerült eléggé, de azt gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között. ezt mégis meg kellene kísérelni. A közönség nagy részének sok pénze van és a közönség nagy része tisztában van azzal, hogy ez a pénz nem jelenti azt, ami rá van nyomva a papírra. A közönség talán mégis hajlandó lenne áldozatot hozni, ha világosan látná, hogy ezzel az állam helyzetén javit, hogy ezzel biztosítja az állam konszolidációját. De ezenkívül a mélyen t. minister urnák okvetlenül módjában van azokkal a körökkel, amelyek a pénzügyi piacon elsősorban dominálnak, még inkább megértetni egy esetleges belföldi kölcsön szükségességét. Azt, hogy a hiányzó összegeket egyszerűen bankók szaporításával igyekezzünk pótolni, ezt a legutolsónak tartanám az összes tervek között. Okvetlenül szükséges ugyanis, — azt hiszem — hogy a mélyen t. minister úrnak egyszerre több terve is legyen a fenyegető deficit megszüntetésére. Másodszor, én azt gondolnám, t. minister ur, hogy a bekövetkezendő bankókibocsátásnál talán ismét figyelembe vehetnők valamiképen az állam érdekét. Tudom, hogy minden ilyen intézkedés ellenzéssel is találkozik, de ezen a téren okvetlenül szükséges a bátorság ahhoz, hogy valamit tegyünk. Nem is fog egymagában állni ezzel a gondolattal, ha erre a térre mer lépni, 61