Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-70
36 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hó 23-án, pénteken. lenül fontos és szükséges azok után a megpróbáltatások után, amelyeken átmentünk, — a viszont, bogy az államháztartás költségeinek ellensúlyozása tekintetében a lehető legnagyobb rigorózitással fog eljárni. E tekintetben, ebben a fontos kérdésben tökéletesen aláirom gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak az iménti beszédében elhangzottakat. Itt, t. Nemzetgyűlés, az uj kormányra igen súlyos és fontos kötelességek hárulnak, hogy a lehető legszigorúbb takarékosságot vigye keresztül minden irányban ; (Ugy van! Ugy van!) a tárcáknál a legrigorózusabb felügyelet gyakoroltassák, hogy minden nélkülözhető, mellőzhető költség kiküszöböltessék, hogy az ügymenet egyszerüsittessék, összevonassák : hogy az a sok osztály, ami most, az országnak ilyen szerencsétlen összetörpülése folytán jóformán feleslegessé vált, összevonassák a szükséghez képest. Itt megemlítem, hogy az az abuzus, amely az autókkal volt, szintén megszűnjék. És ez nem egy olyan lappália, mint ahogy tegnap egyik képviselőtársam mondotta ; mert én viszont szakértőktől értesültem, hogy az autókra fordított költség rámegy évenkint 3—400 millióra. (Mozgás. Ugy van ! Ugy van !) Hát ebből az összegből lehet okosan és észszerűen nagy öszszeget megtakarítani. (Ugy van ! Ugy van !) Gaal Gaszton : A Hüvösvölgybe kocsikázni kissé drága mulatság ! Reök Iván : T. Nemzetgyűlés ! Véghetetlenül fontos dolog, hogy a köztisztviselőkre, az állami közalkalmazottakra nézve szintén egy rigorózus átvizsgálás, revideálási eljárás folytattassék le. Én, közel 30 esztendeig voltam tisztviselő, én legjobban átérzem tisztviselőtársaim mai rettentő nyomorúságait és épen azért az államháztartás költségeinek rendezésével kapcsolatban ezt a kérdést szintén okvetlenül rendezendőnek tartom. (Ugy van! Ugy van!) De viszont képtelenség, t. Nemzetgyűlés, hogy egy elnyomorított ország, amely ma 14 teljes és 3 csonka vármegyéből áll, annyi tisztviselőt tartson el, mint a hajdani, boldog, integer Magyarország. T. Nemzetgyűlés! E tekintetben a lehető legrigoró^zusabb létszámapasztást kell keresztülvinni. Én magam tudok nagyon sok esetet, hogy igen sok tisztességes, jóravaló tisztviselő van, aki már a szolgálati korhatárnak teljes közelében van, van sok, aki a korhatáron túl van. Ezeket tisztességgel nyugdíjazni kell. Azután nagyon sok fiatal tisztviselő van, aki kedvező vagyoni helyzeténél és életrevalóságánál fogva képes még a közélet más terein is boldogulni és a munkálkodásra alkalmas teret keresni. Ezeknek szintén módot kell erre adni. Egyáltalában Magyarország kormányának minden lehetőt el kell követnie arra nézve, hogy azok az óriási anyagi áldozatok, amelyeket a már meghozott és a meghozandó adótörvények jelentenek, valóban eredményesek legyenek. De ezek másképen eredményesek nem lesznek, csak akkor, ha a legrigorózusabb takarékosság minden vonalon végrehajtatik. Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy hadseregünkkel, a mi szemünkfényével milyen óvatos kézzel kell bánni. Nagyon tisztelem ezt az álláspontját, tökéletesen egyetértek vele ezekben a gondolatokban. Azonban azt hiszem, nem vétek a kötelességem ellen akkor, *ha rámutatok arra, hogy a hadsereg keretében is vannak lehetőségek és módozatok bizonyos, megtakarítások eszközlésére. (Ugy van !) Értesültem róla, — módjában lesz a t. honvédelmi minister urnák megGyőződni arról, hogy ugy van-e — hogy vannak a legénységi státusban nagyon" sokan olyan jóravaló emberek, akiknek 6—10 tagból álló családjuk van és akiknek a javadalmazása ennek következtében mindenféle járulékok alapján feljut évi 30—40.000 koronára, sőt 40.000 koronát is felülhaladó összegekre. Ezeknek a derék, jóravaló családfőknek nem a hadsereg körében, hanem a tisztességes civiléletben van a helyük. Arra kérem tehát a mélyen tisztelt honvédelmi minister urat, hogy itt is bizonyos revíziót csináljon, természetesen a hadsereg érdekeinek minden érintése nélkül, hogy annak a céljai előbbre menjenek, hiszen szemünkfénye a hadsereg és jól tudjuk, hogy addig lesz erős Magyarország, amig ennek a hadseregnek a lelkülete a miénk, amig azt a miénknek nevezhetjük, amig az férfias, hazafias és kötelességeinek a nívóján áll.* De a takarékosságot ezen a vonalon is kérlelhetetlenül keresztül kell vinnünk, mert nem engedhetjük Magyarországot csődbe jutni. Ezúttal- épen csak érintem a kormány további programmját, nevezetesen a birtokreform végtelen fontosságát és sürgősségét, továbbá a választói jogot, amelyre nézve tartozunk magunknak azzal, hogy azt még ez a nemzetgyűlés létrehozza, úgyszintén a választókerületek észszerű kialakítását. Különös érdeklődésünkre számithat a t. ministerelnök urnák a külügyekre nézve mondott nyilatkozata, amelyben azt a gondolatot fixirozta, hogy a jövőben Magyarország kívánalmait a külügyi vonatkozásokban erélyesen, következetesen és férfiasan akarja kiharcolni. Itt nagyon helyesen mutatott reá Magyarország azon rettentő súlyos helyzetére és feladatára, hogy ime, ez az ország, amely közel ezer éven át az ókori és a középkori barbarizmussal szemben volt a védőbástyája a Nyugat civilizációjának és kultúrájának, ma ismét az előtt a szerencsétlen, súlyos és nagy kötelességteljesítés előtt áll, hogy egy modern barbarizmussal, a kommunizmussal, az Internacionálénak véghetlen rohamával és áradatával szemben kell ellentállania. Egy kicsiny sziget ma ez az ország, amelynek szirtjeit ez a vészes áramlat most is, ujabban — ugyebár — át akarja törni, mint ahogy már egyszer áttörte ennek az országnak roppant sok szenvedése árán, és csak a mi derék,
