Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-70
A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. józan népünk és társadalmunk többsége helyes felfogásának köszönhető, hogy ez az átok aránylag elég gyorsan elmúlt felettünk. T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen, hogy azok után a roppant áldozatok után, amelyeket ez az ország a múltban és a jelenben is a Nyugat civilizációjának meghozott és meghoz, a legkevesebb, amit követelnünk kell a nyugati államoktól, az entente-tól, hogy Magyarország léte, exisztenciális érdekei biztosítva legyenek. S ime, ha végignézünk a perifériákon, a megszállott területeken, mindenünnen csak a kétségbeesés hangjai tódulnak felénk. Magyar véreink tízezrével kényszerülnek elhagyni régi hazájukat, otthonukat és itt ebben, a nyomorúságban keresnek elhelyezkedést. Ott van Szeged vidéke, amely valósággal tűrhetetlen és lehetetlen helyzetben van. Újszeged, a város belterületének egy része szerb megszállás alatt van. Három kilométerrel alább kezdődőleg végig az egész Délvidék, amely azelőtt Szegedet táplálta, az összes községek mind szerb megszállás alatt vannak. Magának Szeged városának határából tizenötezer hold, amely közvetlenül Szegedből élt, Szegedhez tartozott, Szeged életének kiegészítő része volt, ma szintén nem létezik Szegedre nézve, Rettentő súlyos állapotok vannak. Ennek tulajdonitható, hogy habár Szeged tulajdonképen a kommunizmus nagy veszélyeitől tavaly a franciák segédlete mellett megszabadult, mégis a legutóbbi esztendő alatt annyi szenvedésen ment át, hogy az kimondhatatlan. Igazán csodálkozni kell azon, hogy a 30—35 koronás kenyérárak mellett a nép mégis annyira-amennyire türtőztetni tudta magát. Szörnyű állapotok vannak a szerbek által megszállott területeken. A magyarság a legnagyobb üldözéseknek van kitéve. Magyar fiuk, akik magyar egyetemeken óhajtanák továbbfolytatni tanulmányaikat, semmiképen nem kapnak útlevelet, azt mondják nekik, hogy menjenek a szerb egyetemre. Tisztességes urinőket, akik családjukkal együtt menekülnek, a kivonulás alkalmával a legszigorúbb vizsgálat alá vetnek, elveszik tőlük pénzüket, — a jugoszláv pénzt — egyszóval kifosztják anyagi javaikból. Drózdy Győző: Ez is bolsevizmus! Reök Iván : Nyilvánvaló, hogy a t. külügy-. ministeriumnak és a magyar kormánynak minden lehetőséget a legnagyobb energiával meg kell ragadnia arra, hogy ezek az atrocitások végre megszűnjenek. Magyarországnak feltétlen életszükséglete az, hogy integritását visszakapja. De addig is, mig ezt a nagy célt valamikor elérjük, a határok rendezése imminens nagy érdek és a kormánynak mindent el kell követnie, hogy a határok mentén a megélhetés lehetősége biztosittassék. Egy három hét előtti napirend felszólalásomban részletesebben foglalkoztam egy nagy kérdéssel, amely összefügg Magyarország integritásának kérdésével, de elég szerencsétlenül egy évi július hó 23-án, pénteken. 37 koronatanács alkalmával szólaltam fel, ugy hogy szavaim igazán nagyon kevés figyelemben részesülhettek. Ezért kénytelen vagyok röviden megismételni néhány gondolatot azok közül, amelyeket elmondottam akkor és utalok arra, hogy Magyarországra nézve valósággal életkérdés, hogy a Tisza völgyét kiegészítő hegyvidék, amely a Tisza völgyébe, a Tiszába és mellékfolyóiba a vizeket szolgáltatja, ne idegenittessék el, hacsak évtizedekre is, Magyarországtól. Ez lehetetlen állapotot teremtene, mert tudvalévő, hogy Magyarország óriási kincset bir vízrendszerében, a folyószabályozás és ármentesítés nagy munkájában. Hiszen a legutolsó hat évtizedben is közel egy milliárdot fektetett be az állam és az érdekeltség a Tiszaszabályozás és ármentesítés nagy művébe. E nagy munkálatoknak végtelen nagy és előnyös eredményei is vannak, hiszen egyedül a Tisza mentén négy és fél millió katasztrális hold terület az, amely a Tisza ősi hullámterületeiből megmentetvén, ma a legintenzívebb gazdasági kultúra alatt áll, be van épitve száz és száz szivattyúteleppel, ugy hogy azon földek intenzív megművelésének lehetősége igazán emberileg biztosítva van. Es ime, t. Nemzetgyűlés, a tavalyi meglepetésszerűig jött nagy ár viz esete magában véve is rámutat arra a nagy veszedelemre, amely Magyarországot fenyegeti akkor, ha a folyószabályozási munkálatok a jivőben nem folytattatnak és ha a leghatékonyabban nem tétetnek meg azok a nagyfontosságú inzézkedések, amelyek arra szolgálnak, hogy a Tisza legfelsőbb vízgyűjtőjénél és a mellékfolyók vízgyűjtőinél nagymennyiségben lefolyásra váró víztömegek visszatartassanak, mert ha ezek a víztömegek nem tároltatnak, ha a hegyvidék erdőkulturája nem folytattatik és nem fejlesztetik tovább, akkor azok a víztömegek rohamosan, alig egykét nap alatt tódulnak le és végpusztulással fenyegetek az alföldet, amire megvolt már a memento móri a tavalyi váratlanul bekövetkezett nagy árviz alkalmával, amikor a Tisza vízállása 32 centiméterrel haladta meg Szegeden és vidékén az addig észlelt legnagyobb magasságot, holott téli csapadék nem is volt és a mérnökök egyáltalában nem számítottak a közepesnél magasabb vízállásra. Ez a memento mutatja, hogyha Magyarországnak, a magyar kormánynak nem lesz befolyása ezekre a vízgyűjtőterületekre, olyan irányban, hogy a nagy vízmennyiségek ott szükség szerint visszatartassanak — aminek óriási egyéb előnyei is vannak, mert hiszen a visszatartott vizek jelentékeny részét akkor lehet a Tiszába visszavezetni, mikor közhajózási célokra arra leginkább szükség van és egyszersmind fel lehet őket használni hatalmas energiaforrások létesítésére, .amelyek azután az iparnak óriási mértékű, szinte kiszámíthatatlan megtermékenyülését eredményezhetnék — mondom, ha a
