Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

A 'Nemzetgyűlés 85. ülése 19.20, évi augusztus hó 13-án, pénteken. 42Ô donképen semmit miután azonban ebben a javaslatban bizonyos elvi megállapítások is vannak, amelyeknek később a birák hasznát vehetik, ezt a javaslatot ezért is el kell fogadni. A részleteknél természetesen majd Somogyi képviselőtársam különvéleményéhez fogok csatlakozni. Tudom, hogy az igazságügyminister ur azt fogja mondani : ő nincs abban a helyzetben, hogy többet adhasson. Ebben neki, mint igazságügyministernek, igaza van. A t. kormánynak azonban nincs igaza. Hatodik hónapja működik ez a Nemzetgyűlés és azóta már régen meg lehetett volna csinálni a birtokreformot, amelynek kapcsán a tisztviselők természetbeni ellátását meg lehetett volna valósítani. A pénzügyminister ur azonban nem foglalkozott sem a vagyondézsmával, sem a megadóztatással, (Igaz ! balfelöl.) szóval semmiféle olyan alapja nincs a kormánynak, amelyből meríthetne az igazságügyminister ur, és ez szerintem igenis a kormány hibája. A kormány láthatja, hogy a Nemzetgyűlés, ha javaslatokat hoznak elébe, a leggyorsabban, jóformán sürgős javaslatként tárgyal le minden javaslatot. Én nem akceptálom azt, hogy nincs. Igenis van, csak a kormány erélyes kézzel nyúljon oda, ahol van és vegye el onnan. Nem kell egyéb hozzá, mint. a meglévő törvényeknek és rendeleteknek alkalmazása, mert Magyarországon annyi sok rejtett törvény ellenére összeszerzett vagyon bujkál, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy ha ezt felkutatjuk, — és ez a kormánynak kötelessége — akkor igenis tudunk adni a bíráknak és a tisztviselőknek. Dinich Vidor: Magyar véren szerzett vagyonok! Kovács József: Még egyre figyelmeztetem az igen t. kormányt és ezzel befejezem beszédemet A köztisztviselők óriási száma nyomorog ma, az elégedetlenség napról-napra nő. Az óriási veszedelmeket magában rejtő mai időben nem szabad egy kormánynak megtűrnie, hogy ez az elégedetlenség folyton gyarapodjék, hanem igenis meg kell ragadni minden eszközt arra, hogy a köztisztviselőknek, a magyar intelligenciának, mely a nemzetnek gerince és fentartó eleme, a létét biztosítsa. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslathoz szólni ? Az igazságügyminister urat illeti a szó. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mély elismeréssel adózom t. képviselőtársaimnak, akik a birói karról szívesek voltak olyan szépen nyilatkozni. Szivemből beszéltek. Én, aki a pályámat a bíróságnál kezdtem, már akkor és azóta is, mióta igazságügy terén működöm, közvetlen tapasztalatból megGyőződhettem azokról az erényekről, amelyekkel a mi birói és ügyészi karunknak tagjai dicsekedhetnek. Nálam talán senki sem becsüli és értékeli nagyobbra azt a funkciót, amelyet a mi bíróságaink az igazságszolgáltatás és az alkotmányvédelem terén is kifejtenek. A Nemzetgyűlés meg lehet arról Győződve, hogy ilyen érzelmekkel eltelve, minden erőmből arra törekedtem és törekszem most is, hogy biztosítsam a bíráknak és ügyészeknek mindazt, ami lehetséges. Ebben a tekintetben azonban, mint aki a kormánynak is tagja vagyok, de egyébként is, mint minden képviselőnek, azt hiszem, kötelességem egyéb szempontokat is honorálni. Ezek a különböző szempontok nemcsak a törvényjavaslat előkészítése során, hanem a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása során is alapos megvitatás és megfontolás tárgyai voltak és ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt van, ezeknek a megfontolásoknak végső eredménye. A kritika során egyik képviselőtársam volt szives utalni az angol példára és azt kérdezte, hogyan lehetséges, hogy Angliában a bíráknak annyival sokszorosan magasabb fizetése van és volt már a békében is, mint nálunk. Azt kívánta tőlünk, hogy mi is talán ezt a példát kövessük és igyekezzünk biráinknak mi is olyan fizetést biztosítani. T. Nemzetgyűlés ! Külföldről vett példákat nem mindig lehet követni. Egészen más viszonyok vannak az egyik országban, mint a másikban. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét soká igénybe venni s épen azért csak arra utalok, ami mindenki előtt, aki foglalkozik a külföldi igazságügyi szervezet kérdésével, egészen világos és tudvalevő, hogy t. i. az angol birói szervezet egészen más, mint a kontinentális. Rupert Rezső: Kevés, de jó bíró! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Csak egy adatot akarok szolgáltatni. Angliában olyan biró, akinek a fizetésére t. képviselőtársam, mint elsőfokú biróra utalt, egy pár év előtti statisztika alapján összesen 103 volt, felsőfolyamodásu biró pedig 33, tehát összesen circa 140, amíg a mi összeállításunk szerint nálunk biró és ügyész 3181 van. Egy szóval egészen más az a rendszer, amely Angliában van, mint a miénk, ugy hogy ott annak a nagyon kevés bírónak, akik egy kicsit más funkciót is töltenek be, mint a mieink, — hiszen mások az eljárási szabályok és minden — ott talán lehet olyan magas fizetést adni, de nálunk nem. Nem is utalok arra, hogy a nagy angol nemzet vagyoni ereje is mennyivel fölülmúlja a miénket. Mindig fölülmulta, különösen pedig a jelen viszonyok között sokszorosan fölülmúlja. De, ha az angol példára méltóztatott utalni, tessék megengedni, hogy én is kérjem a t. Nemzetgyűlést és minden egyes tagját, hogy bizonyos tekintetben igenis mi is kövessük ezt az angol példát. Angliában talán senkinek sincs akkora tekintélye, akkora nimbusza, mint a bíráknak. Kovács József: Nálunk is így van