Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

406 A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én } csütörtökön. Kérem azokat, aki elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik. Felkiáltások : Többség ! Meg­számlálni!) Nem tudom a többséget konstatálni, tehát elrendelem a szavazók megszámlálását. Ké­rem a jegyző urakat, szíveskedjenek a szavazato­kat szakaszonként megszámlálni. (Bródy Ernő, Fruhwirth Mátyás és Szabóky Jenő jegyzők meg­számlálják a szavazókat.) Elnök : Méltóztassanak leülni,és most méltóz­tassanak azok felkelni, a kik nem-mel szavaznak. (Megtörténik. Bródy Ernő, Fruhwirth Mátyás és Szabóky Jenő jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) A szavazás eredménye az, hogy 48 szavazat volt amellett, hogy változatlanul fogadtassék el a mentelmi bizottság jelentése, ellene pedig 22 szavazat. A Nemzetgyűlés tehát 48 szavazattal 22 szavazat ellenében elhatározta, hogy Friedrich István képviselő urnák mentelmi jogát felfüggeszti, azonban azzal a határozott megjegyzéssel, hogy amennyiben a bűnvádi eljárás során Friedrich István személyes 'szabadságának korlátozására vonatkozó intézkedés válnék szükségessé, annak megtörténte előtt az eljáró hatóság újból intézzen az összes iratok egyidejű áttétele mellett megkere­sést a Nemzetgyűléshez. Ezt határozatként kimon­dom. A napirend szerint következik a királyi itélő­birák és ügyészek illetményeiről az igazságügy­minister ur törvényjavaslatának tárgyalása. Mielőtt erre rátérnénk, az ülést 5 percre fel­függesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Nem tartom elfogadhatóknak és kicsinyesek­nek tartom a javaslatnak azon tételeit, amelyek a 2. §-ban és a 14., illetve a 20. §-ban foglaltatnak. ( Ugy van I balfelöl.) Nagyon jól tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy ennek az országnak ma minden krajcárra szük­sége van ; nagyon jól tudom azt, hogy üres a kincs­tárunk a magtárunkkal együtt ; nagyon jól tudom, hogy két forradalom, vesztett háború s a román megszállás minden néven nevezendő anyagi érté­künket tönkretette. De ha mi azt akarjuk, hogy egy reorganizáció vegye kezdetét, ha azt akarjuk, hogy ebben az országban ismét ur legyen a rend, ismét meglegyen a vagyon- és életbiztonság, ha mi azt óhajtjuk, hogy ez az ország ismét a kon­szolidáció azon állapotában legyen, amilyen álla­potában lennie kell : akkor nekünk nem lehet kicsinyeseknek lennünk a bírákkal szemben. Mert az az állam, t. Nemzetgyűlés, amely rendőrszuro­nyokon nyugszik, nem a rend állama, az nem a konszolidáció állama, hanem az az állam a kon­szolidáció állama, a kultúrának az állama, amely az igazságszolgáltatás nyugodtságán, az igazság­szolgáltatás biztonságán nyugszik. x Ezek voltak azok a szempontok, amelyek engem arra birtak, hogy felemeljem a szavamat az ellen, hogy itt alamizsnát osztogassunk a birói karnak. (Ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldűhn.) Tudom, ismerem, ismételten hangoztatom, hogy a magyar állam borzasztó helyzetben van ma. Tudom* nagyon jól, hogy óriási kiadások előtt állunk és a magyar állam minden társadalmi osztálya levetkeztetve, vagyonából teljesen ki­forgatva áll itt és mindenki — ez nálunk egy spe­ciális, évszázadok óta megrögződött speciális hiba — mindenki az államtól vár orvoslást. Mindannak ellenére azt. mondom, hogy igenis, akármilyen szegények vagyunk, akármilyen elesettek vagyunk, akármennyire ki vagyunk fosztva mindenünkből, találnia kell az állam pénzügyi igazgatásának módot arra, hogy a birói kar. megfelelő módon legyen dotálva. Mert ha mi pénzügyi tekintetből-, garasosko­dásból vagy bármiféle más módon a rendes meg­élhetést nem biztositjuk a birói karnak, akkor itt nem fogunk mi egészséges pénzügyi politikát sem csinálhatni, nem fogunk egészséges rendészeti politikát sem csinálhatni, hanem az a betegség, amely ma a társadalom minden osztályát és ezzel együtt Európának minden államát eltölti, csak tovább fog lappangni a nemzet testében is. (Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Feltétlenül szükséges, hogy az a biró soha semmi tekintetekből befolyásoltatni magát ne engedje, ne legyenek neki anyagi gondjai, ne fog­lalkozzék cipőtalpalá^okkal, ne vigye maga oda a cekkert a vásárcsarnokokba és a piacra és ne legyen kénytelen lerontani azt a magasztos tekintélyt, amety minden birót ebben az országban övez, azzal, hogy kénytelen legyen krajcároskodni, garasoskodni, mert ha ezt nem teszi, már a hónap utolsó napjaiban nem lesz mit ennie a családjának, Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik a különvélemény elő­adója : Somogyi István. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Már az iskolában tanultuk, hogy minden országnak talp­köve a tiszta erkölcs. De ugyanakkor talpköve az is, hogy az igazságszolgáltatás minden zökkenőtől menten eszközöltessék. Az a biró, akinek anyagi gondokkal kell küzdenie, az a biró, akinek arra kell gondolnia, midőn milliók és milliók felett mond Ítéletet, hogy mit esznek otthon a gyermekei, miként tudja az ő anyagi viszonyait rendezni, nem lehet az a társadalomfentartó, az a jogrendet biztosító erő, mert ember az is, gyarló ember s ha előbb nem, utóbb feltétlenül meg fog botlani, vagy ha meg nem botlik is, ha azt az ideált, esz­ményi magaslatot fogjuk róla feltételezni, hogy mintegy le fogjuk róla vakarni az emberi gyarlóság minden néven nevezendő kritériumát : akkor is az ő ítéletében, az ő munkájában meg fog látszani az, hogy annak a társadalomnak, annak az illető országnak csak egy páriája, nem pedig igazságot osztó, társadalmi rendet fentartó és megőrző kö­zege. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Ezek a szempontok voltak, t. Nemzetgyűlés, amelyek engem a birói és ügyészi státusról szóló javaslatnál a különvélemény megtételére kény­szerit ettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom