Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 403 utasítható ügyész ós a bíróság között. (Ugy van ! balfelől.) Már most nehogy a t. előadó urnák kétsége legyen — Bertíolák t. képviselőtársamat nem is említem, ő bizonyára tudja — Balogh, Edvi-Illés és Varga a könyvéből fogom bebizonyítani, hogy ez igy van. Azt olvasom ugyanis (olvassa) : »a vizsgálóbíró perjogi állásának megállapításánál a törvény a vegyes rendszert fogadta el, t. i. azt, amely szerint a vád és a nyomozó eljárás elvei szerint van konstruálva«. Yagyis ugyebár ez azt jelenti, hogy mig a nyomozati elv tisztán a rendőrségre tartozik, az ügyészség dolga az utasítás a dolgok és személyekre nézve s a mennyiben a vizsgálóbíró hatásköre ide is kiterjed, illetőleg az ő feladatát ezek a cselekmények is képezik, természetesen nem lehet bírónak nevezni. De hogy mennyire nem szigorúan birói értelemben vett biró az a vizsgálóbíró, azt bárki megállapíthatja, mert ehhez nem is kell jogásznak lenni, hiszen büntetőperekben tanuként, vagy mint hallgatóság mindnyájan részt vettünk már és mindenki tudja, mit mond a törvény. A törvény azt mondja (olvassa): »A vizsgálóbíró intézkedései ellen még a vádtanácshoz, onnan a táblához van felfolyamodásnak helye«, sőt, hogy még tovább menjek, azt is mondja a törvény, hogy (olvassa) : »A vizsgálóbírónak felettes hatósága a vádtanács, amelyik utasítja a vizsgálóbírót«. Már pedig olyan biró a világon nincs, akit utasítani lehet. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha tehát a vizsgálóbírót utasíthatja a vádtanács és a vizsgálóbírónak kötelessége a vádtanács utasítása szerint járni el, s ha még az a kötelessége is meg van, hogy statisztikáznia kell neki és minden hónapban be kell mutatni a jegyzéket és referálni kell, akkor nem lehet azt mondani, hogy a vizsgálóbírói végzés, olyan bírósági végzés, amelynek figyelembe nem vételével mi a birói sértetlenséget, a birói függetlenséget és birói méltóságot rántanánk porba, hogy ezt jelentené az, ha mi a, vizsgálóbírói végzésnek nem hinnénk el azonnal mindent és ha nem borulnánk előtte azonnal térdre. (Igaz ! Ugy van! hal felöl.) De van itt még egy kérdés, t. Nemzetgyűlés, amely már szintén materiális. (Halljuk! Halljuk! hal felől.) A t. előadó ur ide bazirozott mindent a vizsgálóbíró birói méltóságára, függetlenségére, lelkiismeretére és szabad kogniciójára vonatkozólag. Azt mondja, hogy ő a kiadatást tisztán ezen az alapon kéri, hogy egy vizsgálóbírói végzés van, ami argumentum e contrario, — ha jól értettem — mert amennyiben ez a vizsgálóbírói végzés nem flenne, a t. előadó ur sem tartaná magának az ügyészi átiratnak alapján kiadhatónak Friedrich Istvánt. Ez az egy bázis van. Méltóztassék már most elképzelni, hogy annak a vádlottnak, illetőleg terheltnek megvan az a joga, hogy a vizsgálóbírói végzést felfolyamodhatja; 24 óra múlva a vádtanács a vizsgálóbírói végzést darabokra töri. Mi marad? Marad egy ügyészi átirat. Már pedig amikor egy ilyen labilis, előcselekményben hozott, nem is ex professo birói intézkedés folytán kibocsátott végzésről van szó, akkor azt mondani, hogy ezt a végzést épolyannak veszem, mintha maga a nagyméltóságú Curia mondaná, Roma locuta, causa finita, ez képtelenség. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) De tovább megyek. Ez a vizsgálóbírói végzés — rámutatott Rupert t. képviselőtársam — nem is szabályos. Sőt még tovább megyek. Az egész kiadatási ügy képtelenül nonsens, jogilag eddig még nem létezett dolog. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Megmondom miért. Azt mondja az igazságügy minister ur, hogy természetes, hogy ki kell adni Friedrich Istvánt. Hogyne kellene kiadni, hiszen addig nem csinálhatnak semmit, amig Friedrich István mentelmi joga felfüggesztve nincs. En ezt nem értem ; méltóztassék megengedni, de tényleg nem értem. Nem csinálhatnak semmit, de ennek dacára máris itt van egy vizsgálóbírói végzés. (Igaz ! Ugy van a szélsöbálóldalon.) Már, most méltóztassék csak megfigyelni a következőket. Mikor avatkozik be a vizsgálóbíró a közvádas ügybe? Csak akkor, amikor az ügyész a nyomozást befejezettnek látja és az iratokat indítványtétel végett a vizsgálóbíróhoz átteszi. Vagyis mi kellett, hogy itt történjók? Egy müszabályos nyomozás. Az ügyész egész hatáskörének kellett itt teljesen lefolynia, mert csak azután kerülhet vizsgálóbíróhoz az ügy. Hát akkor nem értem, hogy miért kell Friedrich Istvánt kiadni, ha már itt minden néven nevezendő bizonyítás lefolyt. De másrészt, és itt van a punctum saliens, ha itt vizsgálóbírói végzés van és ha ezt a vizsgálóbírói végzést törvény szerint meg kellett előznie a nyomozásnak, akkor miért felhődzik, miért nem akarja, vagy nem meri, vagy nem birja a királyi ügyészség és a vizsgálóbíró ezeket az adatokat, a nyomozás adatait ide, a mentelmi bizottság elé terjeszteni ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon) Hiszen a vizsgálóbírónak nem szabad csak ugy, minden további nélkül, minden előzmények nélkül megindítania a vizsgálatot. A törvény 104. §-a ezt mondja : »A vádlónak indítványában szabatosan meg kell jelölnie a bűncselekményt, amelyre nézve, a személyt, aki ellen és az okokat, amelyek alapján a vizsgálat elrendelését kéri.« Ennek itt semmi nyoma. Azután (olvassa) : »A netaláni feljelentés az indítványhoz csatolandó. Ha nyomozást teljesítettek, az erre vonatkozó iratok és a bizonyító tárgyak az indítvánnyal együtt mutatandók be. Ezeknek elmulasztása esetén az elmaradt iratokat és tárgyakat a vizsgálóbíró szerzi meg.« Közvádas ügynél nyomozásnak kell megelőznie a vizsgálóbíró minden ténykedését. A nyomozás adatainak ott kellett lennie a vizsgálóbírónál, amidőn ő ezen végzést meghozta. De 51*