Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

404 À Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus, hó 12-én, csütörtökön. hát hol vannak ezek az iratok, hol vannak a nyomozás iratai és honnan jött, milyen alapon indult meg itt az eljárás, milyen bizonyítékok szereztettek be a nyomozás folyama alatt és milyen adatok alapján jött létre ez a bizonyos vizsgálóbirói végzés ? Ezekre vagyunk mi kíváncsiak, nem erre a vizsgálóbirói végzésre és nem az ügyészi átiratra. Bebizonyítottam már teljesen, — és azt hiszem nincs ebben vita közöttünk — hogy sohasem volt példa rá, hogy valakit iratok nélkül adtak volna ki. Ezekre az iratokra van nekünk szükségünk. Ezek nélkül, igenis, fenforog a zaklatás. A perbeli cselekmények egész sorozatát kellett volna már megcsinálni, — hogy csinálták-e más kérdés, de a törvény szerint kellett volna teljesíteni — mindezeknek az iratoknak a becsatolását tehát feltétlenül kérni kell. Ezek nem hivatalos titkok és amikor a képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséről van szó, akkor azok a mentelmi bizottságra és a Nemzetgyűlésre nézve semmiféle fétist nem képezhetnek. Már most áttérek arra, amit Bernolák t. képviselőtársam mondott. Azt mondotta,- hogy ki kell adni Friedrich Istvánt, mert ő ott volt a tárgyaláson, utána megvette ezt a külön kiadást, vagy nem tudom, hogy hívják, és kisült, hogy az teljesen ugyanazt mondja, mint ami a tárgyaláson történt. Én, mint jogász, tanultam t. képviselőtársam büntetőjogát. Nagyon sokat foglalkoztam vele. Azt is tudom nagyon jól, hogy ő egyike nemcsak Magyarország, hanem Európa legelismertebb büntetőjogászának. De méltóztassék nekem megengedni, hogy kijelenthessem, — és azt hiszem, igazat méltóztatik nekem adni ebben — hogy ha t. képviselőtársamnak mint egyetemi tanárnak egy tanítványa a szigorlaton ilyen feleletet adott volna, akkor megbuktatta volna őt. (Elénk derültség a szélsobaloldalon.) Megmondom, miért. Azt mondja a perrendtartás 9. §-a (olvassa) : »Az eljáró hatóságok és a hatósági közegek kötelesek a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni. Kötelesek továbbá a terheltet az őt megillető jogokról és a megengedett perorvoslatok használatáról azokban az esetekben is fehivni, amelyekben azt a törvény kifejezetten nem rendeli.« T. képviselőtársam, aki ezt tanítja évtizedek óta, azt mondja, hogy ez bizonyíték. Tehát nekem bizonyíték a Magyar Távirati Iroda és a. Magyar Curir gyorsírójának a feljegyzése. Es annak dacára, hogy még ez a bizonyíték sincs odacsatolva az iratokhoz, (Derültség a szélsobaloldalon.), annak dacára a mentelmi bizottság tagjainak és a Nemzetgyűlés minden egyes tagjának kötelessége 1, mondd egy koronáért megvenni ezt a bizonyítékot, mert egyébként tényleg nem tudhatja, hogy ki és mit vallott Tisza István meggyilkolásáról. Azt mondja az előadó ur, azt hangoztatta itt Graal G-aszton képviselőtársam is és azt hangoztatják nagyon sokan, hogy ez roppant fontos ügy. Természetes, hogy fontos ügy. Aláírom azt is, amit az előadó ur mondott, hogy ilyen még nem volt, ilyen bűncselekménnyel, ilyen gálád bűncselekménnyel vádolva a képviselőház előtt képviselő még nem állt. Nagyfontosságú a dolog. Hát akkor azt kérdezem bárkitől, hogy különös megfontolás, az a különös lelkiismeretesség ezt involválja, hogy egykoronás hírlapi különkiadásokon és egy ügyészi átiraton ós egy minden percben megváltoztatható, nem is egészen birói végzésen alapulva adjuk mi ki azt az embert, akinek a bűncselekménye esetleg halállal büntetendő. Nem arról beszélek soha, — ezt ismételten hangoztatom — hogy Friedrich Istvánt kiadjuk-e vagy nem. Nekem a mentelmi jog a fontos. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon. ) Ezt a mentelmi jogot nem szabad kockára tenni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez nem játékszer, amellyel játszani lehet, amelyet könnyelműen lehet kezelni. ( Ugy van ! a szélsobaloldalon. ) Ha ez az ügy olyan fontos, akkor nem csinálom azt, hogy egy ügyészi átiratra és egy vizsgálóbirói végzésre kiadok valakit, hanem akkor megrágom százszor, minden emberileg képzelhető körültekintéssel fontolom meg a dolgot. Mert, hiszen logikai következmény, hogy ami fontos, arra jobban ráfekszem, ami kevésbé fontos, azt kevésbé veszem figyelembe. Az ügy nagy fontosságával nem tudom összeegyeztetni ezeknek a bizonyítékoknak az erejét. A »roppant lelkiismeretességgel« nem vagyok képes összeegyeztetni, hogy »köztudomás«, vagy Nyolc Órai Újság vagy Magyarország, vagy nem tudom milyen újságból hozott hírek, vagy suttogások, vagy »az ország érdeke« és ilyesmik alapján mi mentelmi jogokat függesszünk fel. (Ugy van ! a szélsobaloldalon. ) Még egyre bátorkodom kitérni s evvel befejezem beszédemet. Nevezetesen azt mondja itt többek közt a t. előadó ur, hogy állítólag az összefüggés az elkövetett bűntény és Friedrich István személye között megvan. Nagy tévedésben van az előadó ur. Az » állítólag «-nak nem szabad a személy és bűncselekmény között meglenni, a személy és bűncselekmény között biztosan meg kell lennie az összefüggésnek, nem állítólag. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Lehet a bűncselekmény nagysága vagy minősítése és a kiadandó képviselő közt »állítólag« kapcsolat, de hogy a bűncselekmény el lett követve és azt a képviselő követte el, a között az összefüggésnek nem állítólag, hanem minden bizonnyal biztosan meg kell lennie. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt t. i. az előadó ur felcserélte a kettőt. Azt mondja azután — hogy ismételten rátérjek erre a már-már visszajáró kísértetre — hogy ne bántsuk mi az egész dolgot akkor, amikor bírósági végzésről van szó. Hát akkor adjuk fel a mentelmi jogot. (Zaj a baloldalon.)