Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 395 jog felfüggesztésének kieszközlése iránti eljárást, nincs jogunk intézkedni ; tulaj donképen tehát vissza kellett volna küldeni ezt az egész megkeresést. De ha ettől el is tekintek, ha a vizsgálóbírói végzésnek ezt a részét nem is tekintem semmisnek, akkor sem tehetek egyebet, mint hogy a különvéleményt beadó Somogyi István t. képviselőtársam alternativ inditványa közül az elsőhöz csatlakozom, ahhoz ugyanis, hogy tagadjuk meg egyszerűen a kiadatást, és pedig azért, mert nekünk nem hivatásunk az, hogy utasitsuk az ügyészt, hogy mi iniciáljunk helyette, hogy mit tegyen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az már az ő önálló hatáskörébe tartozik. Mi egyszerűen megtagadjuk a kiadatást, de az ő jogkörébe nem avatkozunk. Mert hiszen lehet, hogy közben más meggyőződésre jutott és egyszerűen nem fogadna nekünk szót, — mert nem köteles e tekintetben nekünk szót fogadni, csak az igazságügyministernek, — és a főügyész talán visszavonná a megkeresést. Nekünk nincs más dolgunk, mint amit elénk terjesztettek, ex primo decreto egyszerűen elutasitani, mert nem felel meg a feltételeknek sem alaki, sem anyagi tekintetben. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. ) Ezzel nem vétettünk semmit az igazságszolgáltatás szabadságának nagy érdeke ellen, mert annak a fórumnak most már módjában lesz törvényszerűen eljárva újra meginditani az eljárást, és ha majd újra meginditja és ha majd mindent rendelkezésünkre bocsát, ami ezen ügy elbírálásához szükséges, akkor lesz módunk ezen kérdéssel foglalkozni. Még csak egy kérdésre óhajtok kitérni, mert ez nem maradhat megemlítés nélkül. Bernolák igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a közvetlenség és a szóbeliség is szerepet játszik ebben a kérdésben, hogy azért kellene nekünk kiadni Friedrichet, mert hiszen a közvetlenség és a szóbeliség alapján szintén bizonyítékok vannak. E tekintetben helyre kell igazitanom az ő tévedését. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy meg-" hitelt gyorsírók feljegyzések vannak ugyan, de hogy egy kis elpirulás is felvilágosítást nyújthat az illető tanú vallomásának értéke tekintetében, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) tehát — igy méltóztatott mondani — annál inkább számításba vehetők ezek a bizonyítékok. Hogy aztán ezek valónak fognak-e bizonyulni vagy sem, ugyebár ép ugy méltóztatott distingválni mint én, ehhez semmi közünk. Tévedésben méltóztatik lenni, mert arra méltóztatott hivatkozni, hogy nálunk a szóbeliség és a közvetlenség elve keresztül van vive. Hát ez igen nagy csalódás, mert az összes másodfokú hatóságaink, mint felebbezési hatóságok, jogosultak eljárni az iratok alapján, igy a törvényszék, mint másodfokú fórum, a kir. Tábla, mint másodfokú forum, az iratok alapján mérlegelik és újra mérlegelhetik a tanúvallomásokat. r Bernolák Nándor : Tényeket nem állapithatnak meg! Rupert Rezső : Óriási tévedésben méltóztatik lenni, tényeket is megállapíthatnak. (Mozgás.) Én magam is a kir. táblán és a kir. törvényszéken sokszor keresztül tudtam vinni, hogy egy tanú vallomása nem fogadtatott el oly hitelesnek, amint azt az elsőfokon eljáró bíró elfogadta, és megváltoztatták az ítéletet, felmentették a vádlottat, mert a bíróság nem látta beigazoltnak a tényállást. Erről kár vitázni, mert ez a törvényben van és ebben engem a jelenlevő praktikus jogász urak is megerősítenek. (Ugy van ! a szélsőbalon.) Sőt, igen t. Bernolák képviselőtársam, még a revizionális eljárásban is, ahol tulajdonképen a legfelsőbb bíróságnak nincs köze a tényálláshoz, megvan erre a mód. Hiszen a polgári perrendtartásnak egyik szakasza azt mondja, hogy az a revizionális bíróság, az a felülvizsgáló bíróság is hozzányúlhat a tényálláshoz, ha azt látja, hogy, helytelen következtetésen alapszik. Csak a bűnvádi perekben van az, hogy a tényálláshoz nem nyúlhat hozzá, a második fokon megállapított tényállást valónak kell elfogadnia, — gondolom — a Bp. 437. §-a alapján. De ott sem szentírás a másodfokú bíróság tényállása, mert ő maga ugyan korlátozva van abban, hogy uj tényt állapítson meg, de a Bp. 384. §-ában fenforgó igen sokféle lehetőséget nyújtó alaki sérelmek megállapítása mellett legalább negatíve megállapítja a tényállást, azt, hogy ez a tényállás nem jó és akkor visszaküldi,az iratokat. Épen ezért a tekintetben, mert ezek a bizonyítékok miképen szerepelnek, hogy hol vétettek fel, hogy a közvetlenség alapján vétettek fel, mi semmi megnyugtatót nem láttunk arra nézve, hogy ezek egyúttal bizonyítékok lehetnének a Friedrich-ügyben. Az egyedüli fontos kérdés, amelyet magunknak kell megállapítani az, hogy, vájjon nyomatékos gyanuokok szerepelnek-e. Én a magam részéről, mert megsértenők a törvényt, megsértenők a bűnvádi perrendtartás 1. szakaszát, a büntetőtörvény 1. §-át, a büntetőtörvénykönyv 19., a bűnvádi perrentartás 32., 40. és igen sok más szakaszát, azt indítványozom, hogy mi a törvényhozás szabadságának nagy érdeke szempontjából, amikor minden pillanatban magunk is érezzük azt, hogy mennyire fontossá lett ez az ügy, mennyire fontos lesz a törvényhozás szabadságának megoltälmazása, azt indítványozom mint jogász és mint nemzetgyűlési képviselő és lelkiismeretem szerint nem is tudok mást indítványozni, mint azt, hogy a külön vélemény első alternativ indítványát fogadjuk el, azt tudniillik, hogy ne adjuk ki Friedrich Istvánt. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. (Halljuk!) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuki) Méltóztassék meg50*