Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

394 A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. csak egyet tehetünk, azt, hogy szóba sem állunk a főügyészségnek azzal a megkeresésével, amelyet ideküldött, (Ugy van! a szélsobálóldalon.) amely nemcsak alakszerütlen, hanem egyenesen törvénybe ütköző. (Ugy van!. a baloldalon.) Mert annak az ügyésznek, amikor észrevette, hogy a vizsgálóbiró egy semmis végzést, semmis határozatot hozott, akkor sürgős kötelessége lett volna azonnal felfolyamodni a vádtanácshoz és gondoskodni arról, hogy az a törvénysértés, amely egyúttal a mi szempontunkból súlyos mentelmi jog sértés is, reparáltassék és a fölöttes hatóság, biróság megsemmisítse azt a végzést, amely anélkül hozatott meg, hogy a képviselő mentelmi joga fel lett volna függesztve. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Fangler Béla: Ez a helyes jogi álláspont. Rupert Rezső: Az én jogászi lelkiismeretem az alkotmány megvédésének szükségességéből táplálkozik, abból a szükségből, hogy jogrend, a törvények uralma és különösen pedig a törvényhozás szabadságának kérlelhetetlen és feltétlen biztosítása nélkül élni nem lehet, egy állam pillanatig sem maradhat fenn. Én ebből a szempontból taglaltam ezt a kérdést és mert ugy láttam, hogy itt a legfontosabb alkotmányjogi elvek figyelmen kivül hagyattak, sőt tekintélyek részéről megtámadtattak, ezzel szemben szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Mert hiszen csak meglepődéssel hallgattam azt, amit az igazságügyminister ur mondott, hogy itt elég csak annyit kutatni, hogy büntetendő cselekmény fenforog-e. Hát igen t. igazságügyminister ur, gróf Mirbachot, a német kormány képviselőjét, Moszkvában meggyilkolták. Kétségtelenül büntetendő cselekmény forog fenn. Ha igaz az igazságügyminister ur tétele, akkor akár ezen az alapon is lehetne Friedrich István mentelmi jogának felfüggesztését kérni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Összefüggés ! Rupert Rezső : Az összefüggést nem méltóztatott mondani. (Ellenmondások.) Amennyire én emlékszem, igy méltóztatott mondani. Sokan hallották és a gyorsirói feljegyzésekből is megállapítható. Lehet, a beszéd hevében. De tudom, ezennel koncedálom, hogy az igazságügyminister ur nem igy értette. De még akkor is, ha az összefüggés kérdését ide méltóztatik vegyíteni, nekem mindenesetre szükségem van arra, hogy ez bebizonyittassék. Mert magában véve az, hogy büntetendő cselekmény forog fenn, ez még nem bizonyíték arra, hogy az az összeköttetés is megvan, mely összeköttetés nélkül az illető képviselőre nézve az a büntetendő cselekmény nem forog fenn. Azt is méltóztatott mondani, arra is méltóztatott alludálni, — és ezt végtelenül sajnálom, és ezzel szemben, mint jogász is kénytelen vagyok a vétómat bejelenteni, — hogy az a hadbiróság előtt folyó tárgyalás szintén autentikus tárgyalás lenne, (Mozgás a szélsobálóldalon.) és pedig egyrészt azért, mert ott folyik a hadbiróság előtt, másrészt azért, mert egy solemnis tárgyaláson mondott dolgok többnyire igásak. (Mozgás.) Ennél nagyobb tévedést elképzelni sem lehet, mert azt a polgári bíróságot, az állam bíróságát, nem fogja kötni semmi a világon abból, ami a hadbírói tárgyaláson történt. Mert hiszen a polgári eljárás, a polgári bűnvádi eljárás egészen más garanciák szerint folyik, és pedig talán sokkal megnyugtatóbb garanciák közt, ugy hogy a büntetőbíróság előtt a Bp. 313. §-a alapján azok az iratok még csak felolvashatók sem lesznek, mert a polgári biróság igen helyes alkotmányjogi garanciális szempontból meg sem engedi, hogy azok felolvastassanak, erről nem is fog tudomást venni, hanem közvetlenül folytatja majd le az eljásást. Ha pedig a hadbiróság valamely határozatát, vagy annak egész tárgyalási anyagát, a Bp. 313. §-ának törvényes tilalma nem engedi a polgári bíróságnak megismerni, akkor nem tudom, hogy erre mikép lehetne támaszkodni és hogyan lehet azt mondani, hogy azok, amiket ilyen solemnis körülmények közt mondanak, rendesen igazak, és hogyan lehet ezzel kvázi érdemileg elbírálás alá vonni azt az ügyet (Mozgás.) Mert ha azt a merész kijelentést méltóztatott tenni, hogy a solemnis tárgyaláson. mondottak többnyire igazak, akkor állást méltóztatott foglalni amellett, — amitől pedig óvakodni kell — hogy igenis Friedrich István bűnös, mert hiszen azt, amit a vádlottak mondanak, egyenesen kategorikusan mondják. Hogy természetesen miként jutottak el oda és hogy igazuk van-e vagy sem, ahhoz nekem semmi közöm. Ok kategorice azt mondják, hogy Friedrich István igenis felbujtó. Hát nagyon végzetes valami lehetne az, hogyha ezen tanuknak, illetve vádlottaknak vallomásait egészen merészen ez alá a tétel alá méltóztatnának foglalni, hogy amit ilyen solemnis tárgyaláson mondanak, az többnyire igaz. Sokat lehetne még ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert hiszen a téma igen nagy, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon) de azt hiszem, hogy a kérdés lényegét kimerítettem és ennélfogva beszédemet, állásfoglalásomat, indoklásomat tulajdonképen be is fejeztem. Csak azt méltóztassék most még röviden megengedni, hogy kifejtsem, hogy mit kell tehát nekünk tennünk. Nekünk tulajdonképen arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy itt előttünk nem fekszik szabályszerű megkeresés, tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést érdemben el is bíráljuk. A mentelmi bizottság és a Ház is egy hatósággal, tehát az ügyészséggel is csak akkor állhat szóba, ha az a törvényes formák közt — és nem értem itt az iratfelszereléseket és más egyebeket — jön ide hozzánk, egy törvényes határozat alapján. Egy vizsgálóbirói határozat alapján, melyben csak az van, hogy elrendeli a mentelmi