Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus, hó 12-én, csütörtökön. 385 1872 október 12-iki ülésén elfogadta. Eemete Géza esetében 1873-ban a mentelmi bizottság azt a javaslatot adta be, hogy a megkeresés ne utasittassék vissza, hanem pótlás végett adassék vissza. G-yŐrffy Gyula felszólalására, aki hivatkozott a gyakorlatra, és • a maga véleményét megindokolta a Képviselőház a megkeresést egyszerűen visszautasította, így volt ez Lázár Ádám, gróf Haller Ferenc és Besze Antal ügyében is. Azt mondja Bernolák t. képviselő ur, hogy mi jogászok tudhatjuk azt, hogy ilyenkor, amikor még folyamatban van az ügy, tárgyalás alatt ál], az aktákat nem lehet ide-oda hurcolni. Bernolák Nándor : Ezt sem mondtam ! Kovács József: Azt méltóztatott mondani, hogy nem lehet ideadni az aktákat, mert az ügy táxgyalás alatt van. Ha nem méltóztatott mondani, akkor erre ki sem térek, nekem igy is jó. De én azt állitom, hogy igy hallottam. Ha rosszul hallottam, akkor ez a tárgy elesik. Méltóztatnak látni, hogy itt tulaj donképen alaki kifogást kell emelni a megkereséssel szemben. Azért kell alaki kifogást emelni, mert a bíróság nem szerelte fel a kérvényt, csak egy egyszerű végzést adott ide. Épen ezért Somogyi képviselő ur inditványa helyes az első részében. A mentelmi bizottság nem tarthat itt inkvizitórius eljárást. Ez is meg van állapitva a gyakorlatban és én nem érthetek egyet az igazságügyminister úrral abban a tekintetben, hogy ő azt mondja, hogy precedensekre nem szükséges vagy nem lehet hivatkozni. Épen ő jelentette ki, — ahogy van is a dolog — hogy tételes törvényben nincs a mentelmi jog megállapítva, tehát itt igenis a gyakorlat a legfontosabb és precedensekre nemcsak lehet, de kell is hivatkozni. Azonban a mentelmi bizottság javaslatát azért sem fogadhatom el, mert hiszen érdemileg vizsgálta meg az ügyet és érdemben megállapított mégis valami alapot a kiadásra. Elmondtam és igazoltam, hogy csakis alapos gyanú alapján lehet kiadni a képviselőt. Nem tudom egészen biztosan, hogy csak Hüttnernek vagy másoknak is van-e ott vallomása, de ha minden vádlottnak ott van is a vallomása, kétségtelen, hogy erre nemcsak jogászember, de laikus ember sem adhat semmit, amint hogy soha egyetlen egy biróság sem adott a vádlottaknak ugyanazon ügyben egymagukban álló vallomására semmit. Fangler Béla : Ugy van, nem is szabad ! Kovács József: Ezekről a vádlottakról maga az ügyész állapítja meg, hogy teljesen züllött, pénzért mindenre kapható, közönséges gonosztevők. Azt kérdem, hogyha bármelyikünkre, a Nemzetgyűlésnek bármily kiváló tagjára egyszer egy vádlott fog valami diffamáló dolgot vallani, s idejön az ügyész és ki fogja kérni, hogy ki fogják-e adni ? Kivételt tenni Friedrich Istvánnal e tekintetben sem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a Hüttner különben eléggé ismeretes ugyan már, de róla az adatok alapján meglehet állapítani az édesanyja vallomásából, hogy már kiskorában NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. is olyan művésziesen tudta a valótlanságot beállitani és ártatlan arccal előadni, hogy aki nem ismeri, szentírásnak veszi azt, amit mond. Hornyánszky Zoltán : JEzt az édesanyja mondta ! Kovács József : Ez a Hüttner 1919-ben, illetőleg a kommün alatt Mezőkövesden mint vörösőrparancsnok 'szolgált és ott valóságos rablásokat végzett. Ugyanezt tette 1919 augusztus 3-án a bevonult oláhokkal való cimboráskodása alatt is. Fangler Béla : Szép firma ! Kovács József: Ilyen embereknek vallomását itt egyszerűen közlik. Ha egészben nem is lehet ezt a vallomást látni, de közölve van. Ilyenekre alapitani gyanút nem lehet. Épen ezért a mentelmi bizottság, véleményét nem fogadhatom el, mert valósággal csak adatok hiányában állapította meg véleményét. T. Nemzetgyűlés ! Azt sem szabad elfogadni elvül, hogy a biróság megkeresése már elég alap arra, hogy kiadassák a képviselő. Felmerült már ilyen eset régebben is és épen Chorin Ferenc képviselő, — aki pedig tekintélyes és nagyon verzátus képviselő volt és tudományos ember is —kimondta, hogy a biróság megkeresését alapul elfogadni egyáltalában nem lehet s ha azt ilyennek elfogadjuk, akkor teljesen felesleges a mentelmi jog s a Ház nem lesz egyéb, mint kiadóhivatal. Hornyánszky Zoltán: Ugy van t Akkor illuzórius az egész ! Kovács József: Meg kell vizsgálnia tehát a mentelmi bizottságnak az alapot. S miután nincs alap még az egyszerű gyanúra sem, nemcsak az alapos gyanúra, Friedrich Istvánt nem lehet kiadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán: Jogilag igy áll l Kovács József : Kifogásolom azt is, hogy a biróság, amelynél a vizsgálati adatok vannak már, egyszerűen ideküldi egy végzését, amelyben előadja a vádlottak vallomását. Ha ideküldte volna az összes aktákat vagy azoknak hiteles másolatait, azokból kitűnt volna, hogy már ezek a vádak régen le vannak törve. A biróságnak végzése tehát maga zaklatást képez, amidőn egy vádlottnak vagy vádlottaknak egyszerű vallomásával áll ide, anélkül, hogy az iratokat ideadta volna. Ha elutasítja ezt a kiadatási kérelmet a t. Nemzetgyűlés, ebből senkire jogsérelem nem származik. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az az ügyész, vizsgálóbíró vagy hatóság, amely a kiadást kérte, kérheti uj, nyomósabb adatok alapján — ha ugyan lennének neki — újra, bármikor a kiadatást és akkor azt — függetlenül ettől — újra elbírálja a t. mentelmi bizottság. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha most ki méltóztatnak adni Friedrich Istvánt, ez nem a Friedrich István ügye többé, hanem a Nemzetgyűlés összességének az ügye ; akkor készen lehetünk t. Nemzetgyűlés, hogy az ellenfeleknek fogunk szolgálatit tenni, akiknek talán nem tetszik, hogy ez a Nemzetgyűlés itt ül. (Ugy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) 49