Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

386 A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. T. Nemzetgyűlés ! A mentelmi jog a képviselő személyének a biztositéka, de nem személyi okoból; biztositéka az az egész Nemzetgyűlésnek, a Nemzetgyűlés összességének. Ezért kell efelett a mentelmi jog felett féltékenyen őrködni és csakis akkor adni ki a képviselőt, ka csakugyan alapos gyanú van arra, hogy a büntetőtörvénybe ütköző valamely cselekményt elkövetett. Természetes dolog, — hisz ez meg van állapítva — hogy az, hogy kikéri magát a képviselő, teljesen irreleváns, közömbös és enől a jogáról — ahogy a Vadnay Andor eestében meg lett áflapitva — még le sem mondhat a képviselő. (Helyeslés a szélsőbalóldálon.) Azt is kimondta már többször a mentelmi bizottság véleménye alapján indokolásban az Országgyűlés, hogy a birói megkeresések mindig megfontoltan terjesztessenek be a Házhoz. Ép ilyen megfontoltan fel nem szerelt kérvényü ügyben — a Pap Elek és Simonyi István esetében — elutasitották a kérvényeket. Már pedig, t. Nemzetgyűlés; a mostam megkeresés szerintem megfontoltnak nem tekinthető. Először is, ha egy biró megfontolja azt, hogy csak a vádlottak vallomására alapit ja a maga megkeresését, olyan vallomásra, amelyet, ha egyszer vádat kellene emelnie, maga is semmisnek tekintene, akkor az ilyen megkeresés nem a birói elhatározásból eredhetett, nem birói komoly megfontolás tárgyát képezi. A vádirat július 31-én kelt és abban is ki van mondva, hogy ezekre a vallomásokra semmit sem lehet adni és én azt hiszem, hogy ha az a vádlott a polgári vizsgálóbírónál teszi ugyanazt a vallomást, amit tesz a katonai biróságnál, ez a katonai biróságnál tett vallomás 5—6 nap múlva nem képezheti alapját a kikérésnek. Én nem tudom, mi lehet e frpntváltoztatás oka, nem is nagyon keresem ; de bizonyára valami okának kell lenni, mert ahogy én ismerem az ügyészt és bíróságot, az egyáltalában ilyen meggondolatlan lépést a maga elhatározásából nem tesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldálon.) A t. előadó ur azt is mondotta, hogy ez ügynek a biróság előtti gyors tisztázása szükséges. Ez helyes, ezt elfogadom. De azt hiszem, mindenkinek van arról köztünk tudomása, hogy Friedrich István már sajtópert inditott a »Szózat« ellen, ahol ugyanez a tárgy képezi az eljárás tárgyát. Ebben a sajfcópsrben mindkét fél egyforma szabadsággal élhet, bizonyithat, és ha ott a »Szózat«ban irt cikk szerzőjének sikerül bebizonyítani a valóságot, akkor természetes dolog, hogy Friedrich István a kiadatást tovább el nem kerülheti. De ott bebizonyíthat és nagy különbség van a közt, ha a vádlott védekezik, vagy pedig ha szabadon terjesztheti elő a bizonyítékait. A vádlott ily nagy bűncselekmény esetén le is tartóztatható és akkor jóformán — főleg a mai viszonyok között — el van zárva attól, bogy teljes bizonyítással léphessen fel. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbalóldálon.) Azonban én itt a zaklatás esetét is fenforogni látom. Mondtam már, hogy a zaklatást abban is látom, hogy a biróság nem terjesztette ide a bizonyitékokat, csak egyszerűen egy végzést terjesztett be, még pedig csakis a vádlott vallomása alapján. A zaklatásra vonatkozóan az országgyűlési gyakorlat már megállapította, hogy nemcsak politikai zaklatást lehet, hanem — amint ezt Irányi Dániel igen helyesen kifejtette — a képviselőnek egyénileg való bármilyen zaklatása is, amely kor; látozza képviselői működésében. T. Nemzetgyűlés ! Határozottan kimondom, ! nem azért, mert tisztelem, becsülöm és szeretem ! Friedrich Istvánt, nem azért, mert az ő nagy i érdemeit elismerem és nem azért, mert a pártjához i tartozom, — én a függetlenségemet és szólásszabad\ ságomat minden tekintetben megőrzöm — de ki! mondom, mint ember azt. hogy 1920 február 4-ike | óta Friedrich Istvánt nemcsak zaklatják, de határozottan agyonhajszolási kísérlet folyik ellene. I Én nem tárgyalom azt, hogy Friedrich István mi; csoda nagy érdemeket szerzett ennek az országnak kereszténnyé tételében és megmentésében. Nem : tárgyalom azt a jellemző körülményt sem, amelyet ; most a saját kerületemhen tapasztaltam, hogy a I zsidóság valósággal házal ezzel a Friedrich-üggyel ; és ezzel igyekszik ellensúlyozni és tönkretenni a | keresztény-kurzust. Dinich Vidor: Elég sajnos! Kovács József.' Nem taglalom azt sem, : t. Nemzetgyűlés, hogy micsoda rettenetes hatással ! van a keresztény népre az, mikor egy ilyen intran: zigens keresztény vezér ily hajszolásnak van kitéve, nem tárgyalom pedig azért, mert én nem Friedrich Istvánnak védőjeként lépek itt fel, hanem mint jogász fejtettem ki a nézetemet és mint ! képviselő kötelességemnek tartom őrködni a mentelmi jog valóságos tartalma felett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Különös az, hogy itt van az a vádirat, amely Friedrich Istvánt teljesen fehérnek mondja ki s ugyanazon vallomások • alapján kikeresi javaslatot tesznek itt a,Háznak. ; Az igazságügyminister ur kijelentette, hogy ő nem adott utasítást arra, hogy Friedrichet itt kikérjék, de igenis azt mondotta az igazságügyminister ur, hogy ő figyelmeztette az ügyészséget, illetőleg utasítást adott arra nézve, hogy kisérjék figyelemmel és ha valami körülmény beáll, akkor intézkedjenek.' Ez, t. Nemzetgyűlés, valóban nem tekinthető egyébnek, mint utasításnak .. . Fangler Béla: Tiszta utasítás i Kovács József: . . . mert hiszen az ügyész nem mehet az igazságügyminister úrhoz, az ügyész minden esetben elbírálja, hogy mit tart helyesnek, vagy mit nem tart helyesnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de már ezzel az utasítással kötve van ahhoz, hogy valamit mégis tegyen és nem is tud mást tenni, mint beadni az indítványát és ezzel elvégezni a maga dolgát.