Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

384 A Nemzetgyűlés 84. utése Í92Ö. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. haljon éhen ? Ezt, azt hiszem, Bernolák igen t. képviselő ur, mint egyetemi professzor sem tette meg és hogy nem tette meg, igen okosan tette. Abból azonban, hogy nem hősieskedik egy biróember, nem lehet azt következtetni, hogy szolgálatába állt az egész destruktiv iránynak. Arra a közbeszólásomra, hogy ezek a vádlottak Friedrichbe, mint mentségbe kapaszkodnak. azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnák, hogy ez lehetetlen állítás. En elismerem az ő nagy tudományom jogászi képességét, de méltóztassék megengedni nekünk, gyakorlati jogászoknak, hogy megállapítsuk, .hogy a vádlottak, különösen amikor abban a Íriszemben vannak, hogy itt politikai bűntényről van szó, igenis belekapaszkodnak mentségül olyan emberbe, aki, hogy ugy mondjam, kint áll a fronton és vele akarják magukat takargatni. Nemcsak én mondom ezt, hanem a vádirat 48. lapján szórólszóra olvasható (OlVassa.) : »Hüttner vallomása aggályos Friedrichet illetőleg, mert érzik rajta, hogy helyzetén Friedrich István nevének belekeverésével szeretne segíteni.« A t. képviselő ur egész beszédében ugy állította be Friedrichet Istvánt, mint aki mindenkit megfenyeget, azután a katonai ügyészt is megvádoltatja. Tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy Friedrich István, mint vallomásából átszik is, erről a röpiratról, amelyet én sem tartok szükségesnek, melyről én is csak utólag értesültem, nem tudott semmit és bizonyára nem tudott arról sem, hogy ott valami asszony egy másik asszonyt megfenyegetett. Bernolák Nándor : Egyetlen szóval se mondtam, hogy erről Friedrich tudott. Kovács József: Én nem is állítom ezt, én azt mondtam, hogy ugy méltóztatott beállítani a dolgot, hogy azt lehetne belőle következtetni, hogy Friedrich István ezekről a dolgokról tud. Köszönettel veszem tudomásul, hogy nem igy áll a dolog. A mentelmi bizottság igen t. előadója igen magvas jogi érveléssel indokolta meg a maga, illetve a bizottság véleményét, azonban két kérdésben nem érthetek vele egyet, melyek pedig tulaj donképen az ügy eldöntésénél nagyon fontosak Az egyik az, hogy azt mondja a t. előadó ur in. dokolásában, hogy csak a vizsgálóbíró bir alhat jael, hogy van-e a gyanúnak alapossága. Másodszor azt mondja, hogy az igazságot a bíróságnál kell keresni és ezt sürgősen kell megcselekedni. A másodikat, ugy, ahogy el van mondva, elfogadom, azonban ezért nem szükséges Friedrich Istvánt vádlottá tenni és majd később kimutatom, hogy ezt más utón épugy meg lehet oldani, mintha vádlottá tennék Friedrich Istvánt. Hogy nemcsak a vizsgálóbírónak és nem is a bíróságnak kötelessége megállapítani, hogy ez a gyanú alapos-e vagy nem, hanem igenis, a mentelmi bizottságnak és igy nekünk is kötelességünk már elbírálni, hogy vájjon a felhozott okok, adatok elégségesek-e arra, hogy a képviselővel szemben gyanút, még pedig alapos gyanút táplálhassunk . . . Hornyánszky Zoltán : Ugy van ! Ez a fontos ! Kovács József:... erre nézve hivatkozom Pauler Tivadarra, Horváth Boldizsárra és a főrendiház elvi kijelentéseire. Az igen t. igazságügyminister azt mondotta tegnap, elég azt megállapítani, hogy a cselekmény bu:icselekmény-e, miután pedig itt kétségtelen, hogy gyilkosság történt, a bűncselekmény meg van állapítva és mást nem kell vizsgálni. Ennek teljesen ellentmond az országgyűlés eddigi egész gyakorlata, mert igenis ez ' megkívánja — amint Pauler Tivadar ezt felállította — nemcsak azt, hogy illetékes bíróság keresse meg a Nemzetgyűlést, — mert hisz erről itt nincs vita — hanem ő azt is mondja, hogy vizsgálni kell azt, hogy vannak-e gyanuokok arra, hogy a bűitettet vagy vétséget elkövette-e vagy abban részt vette-e a képviselő. Ugyancsak Horváth Boldizsár megállapítja, hogy nem kell ugyan bebizonyítva lenni a bűnösségnek, — mert hiszen akkor már Ítéletét lehetne hozni — szükséges, de hogy alaposan lehessen következtetni arra, hogy a tiltott cselekményt a képviselő követte el. A főrendiház pedig 1870-ben Percei Miklós főispán főrend esetében megállapította, hogy alapos gyanúnak kell fenforognia a képviselővel szemben kiadatását illetőleg. Ezek szerint tehát a mentelmi bizottságnak az eddigi gyakorlat szerint igenis vizsgálnia kell már "itt, hogy alapos gyanú merült-e fel. Ennek vizsgálatához pedig nem elég egy egyszerű bírói végzés, mert hogy mit gondol az a vizsgálóbíró, vagy az. az ügyész, az nem lehet irányadó a mentelmi bizottság és a Ház elhatározására. Meg van állapítva az, hogy a bíróság nem praejudikálhat a mentelmi bizottságnak, hanem a mentelmi bizottság teljesen függetlenül, önállóan bírálja el mindenkor az esetet az elébe terjesztett adatok alapján. Ezzel szemben semmiféle határozatot a gyakorlatban találni nem lehet. Ki van mondva hogy érdemleges elintézés tárgyát csak oly kérvény képezheti, mely az ügy felderítésére szükséges adatokkal fel van szerelve, mert ezek hiányában nincs adat, s igy a kiadatás feltételei meg sem állapithatók. A hiányos megkeresést pedig a legtöbb esetben, még pedig nagyon nagy számú és többségű esetekben egyszerűen visszautasította az Országgyűlés mindenféle pótlás elrendelése nélkül. Igy Miletics Szvetozár esetében csak annyi volt a hiba, hogy szerb nyelvű okmány csatoltatott be, mely magyar nyelvre nem volt lefordítva, Ezt még pótlásra sem küldték vissza, hanem egyszerűen elutasították. Igen érdekes eset van feljegyezve 1872-ből ifjú Tóth József képviselő esete. A szabadkai kir. törvényszék azt a képviselőt ugy kérte ki, hogy az aktákat nem csatolta, hanem csatolta már a vád alá helyező végzést. Ez nem vizsgálóbírói megkeresés, ez már egy birói határozat, vád alá helye; ó végzés. A mentelmi bizottság javasolta ennek visszautasítását és ezt a javaslatot a Nemzetgyűlés