Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

37=6 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. tenni. Mikor én a lapokból olvastam a vádirat ismertetését, — nyíltan megmondom — nagyon kellemetlenül érintett, mert nem tartottam helyesnek és megfelelőnek, hogy ez bekövetkezett. Kérdőre vontam az ügyészség vezetőjét, ő azonban egész nyíltan megmondotta nekem, — és ezt el kell neki hinnem — hogy ő ebbe egyáltalában nem folyt be és nem tudja máskép elképzelni, — amint hogy igy is következett be - mint ugy, hogy a vádiratot a terheltek és a védők részére kikézbesitik és a védőügyvédek követtek el itt indiszkréciót. Ereky Károly : Publikálták, tehát az ügyész feleljen érte! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ez a kérdés az 1912 : LIV. tcikk 96. §-ának rendelkezése alá esik és ha ez tényleg bebizonyosodik, vagy gyanú merül fel, hogy igy történt, igenis, megfontolandó, hogy az illető ellen a bűnvádi eljárást ne inditsuk-e meg. Ereky Károly : Igaza van a minister urnák, meg kell büntetni mindenkit, aki bűnös. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ezzel a gondolatkörrel kapcsolatosan még egy megjegyzésre vagyok bátor itt kiterjeszkedni. Mikor arról volt szó Váry főügyésszel kapcsolatban, hogy miért indította meg ő, illetőleg miért tette ezt az indítványt a vizsgálóbíró elé, közbeszólt valaki, hogy az igazságügyminister utasította. Én nagyon csodálkozom, hogy az illető képviselőtársam! akiről nem tudom hogy ki volt, hogyan vehette magának azt a bátorságot, hogy ezt a Nemzetgyűlés szine előtt igy, nyíltan az igazságügyminister szemébe mondja. ( Ugy van ! bal felöl) Azt kell hinnem, hogy ha valaki ilyent mond, arról tudomásának és meggyőződésének kell lennie. En nem vagyok ugyan köteles arra, hogy ebben a tekintetben nyilatkozzam, mert mindenki, aki jogász, tudja, hogy igenis az ügyészek az igazságügyminister felügyeleti és bizonyos tekintetben, a törvény korlátai között, utasítási joga alatt is állanak. (Ugy van! bal felöl.) Ha tehát iljesmi történt volna, ennek meg lett volna a törvényben is a jogalapja. Ereky Károly: Igen, helyes, rendben van! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Minthogy azonban ezt idevetették, kénytelen vagyok kijelenteni, — szépen akarom magamat kifejezni — hogy ez tévedésen alapszik. Ugron Gábor: Erre tessék felelni. Határozottan állították. Hornyánszky Zoltán: Ugy van, de nem én mondtam ! Határozottan állítom, hogy nem ! (Zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Mikor ilyen fontos, igen súlyos perről van szó, amely most az egész közérdeklődés középpontjában áll, én, aki csak pár napja vettem át az igazságügyi tárca vezetését és aki, nem tekinthettem be ennek a pernek óriási anyagába, évi augusztus hó 11-én, szerdán. igenis, nem vállaltam volna azt az óriási felelősséget, hogy ilyen határozott utasítást adjak. Amit én tettem, az az volt, hogy mikor a katonai bíróságnál megindult a tárgyalás, akkor meghagytam az ügyésznek, hogy ő kisérje figyelemmel az azon tárgyaláson lefolyt eseményeket és ha azt fogja látni, hogy ott olyan adatok merülnek fel, amelyek ujak, amelyek az eddigi vizsgálat során nem merültek fel és amelyek benne azt a meggyőződést kelthetik, hogy itt további intézkedésre van szükség, akt or intézkedjék belátása szerint. (Altalános élénk helyeslés.) Ezt az intézkedést tettem én meg. (Éljenzés jobbfelöl.) Ha már felszólaltam, méltótassék megengedni, hogy egyúttal elmondjam azokat a további észrevételeimet, amelyeket egyéb megjegyzésekre is tenni óhajtok. Ebben a felszólalásomban, ha nem is formaszerüleg, de érdemlegesen talán választ adhatok arra az interpellációra is, amelyet Hornyánszky képviselő ur terjesztett elő. Minthogy tegnap sürgették a választ, ismétlem, ha nem is formaszerüleg, de tülajdonképen érdemben választ is adhatok annak az interpellációnak tartalmára, tárgyára, amelyet Hornyánszky képviselő ur volt szíves a katonai bíróság tárgyalására vonatkozólag előterjeszteni. Elnök: A minister urnák jogában van erre válaszolni, de ez a válasz nem vehető olyannak, amely a házszabályok 204. §-a értelmében adatott. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Azért voltam bátor azt mondani, hogy nem formaszerüleg, csak arra tárgyra vonatkozólag érdemben kívánok válaszolni, mert a képviselő urak tegnap szemrehányást tettek, hogy errevonatkozólag eddig még semmi nyilatkozat nem történt. (Halljuk ! Halljuk !) Őszintén bevallom, magam is jobban szerettem volna, ha ez a nagyfontosságú per egy tárgyaláson bonyolódott volna le. Akik foglajkoznak a büntetőjoggal és figyelik a bűnperek lefolyását, azok igenis meg tudják azt Ítélni, milyen nagy jelentősége van annak, ha egy pernek egész anyaga egyszerre játszódik le a bíróság előtt. Azon vallomások jelentősége, melyek a vizsgálat és a nyomozat során szoktak elhangzani, eltörpül azon vallomások előtt, melyek a bíróság szine előtt folynak le. Bizonyos pszichológiai magyarázata is van ennek. Az egész tárgyalás apparátusa annyira hat a lelkekre, hogy igenis többnyire ott vallják azt, ami igaz ; ott a bíróság — mint Bernolák t. képviselőtársam helyesen mondta — minden mozdulatból, minden jelből sokszor sokkal többet ítélhet, mint hosszadalmas vallomásokból. Ezért sajnálom azt, hogy ez az egész bűnper, amely bűnper vádlottjainak talán mégis a többsége a polgári bíráskodás alá tartozik, bizonyos tekintetben ketté szakittatott. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy, amikor ez történik, ez