Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-70
28 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hó 23-án, pénteken. Ezt sejtem, ismerve a kormány gondolkodásmódját, magyarságát. De főképen arra vagyok kíváncsi, hogy ki fogja azt megállapítani, hogy valaki megbizható-e, vagy sem ? Mert ha nem azok szerint a szempontok szerint fogják elbírálni ezt a Jœrdést, amelyek kell, hogy irányadók legyenek és ha helytelen szempontokat vegyitenek bele, akkor legyenek megGyőződ ve arról, hogy nem egy vaskoronás hadnagy, főhadnagy vagy százados és nem egy arany vitézségi érmes és sok ezüst vitézségi érmes közlegény beosztásánál zavarba fognak jutni, vagy pedig, ha azoknál is ugyanazokat a helytelen alapelveket fogják alkalmazni, akkor azokkal a vitézeinkkel szemben, akik életüket kockáztatták, vérüket ontották a hazáért, a lehető legnagyobb és soha jóvá nem tehető igazságtalanságot követik el. Barla-Szabó József : A sánchányásnál is vitézek lehetnek ! Budaváry László : Tisztelet a, kivételeknek ! Ugron Gábor : A másik kérdés, amelyet a ministerelnök úrhoz intézni kivánok, vonatkozik aria a bizonyos — bevallom, nem tudom, hogy miféle — uj szervnek a felállítására, amelyet a ministerelnök ur ugy fejezett ki, hogy a bíróság, a közigazgatás és a katonaság együttműködésével fog majd megalakittatni. Megnyugtat engem, hogy a ministerelnök ur azt mondotta tegnap, hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mert akkor módunkban lesz megismerkedni az egész kérdés koncepciójával. De már most rá kell mutatnom arra, hogy a magyar közigazgatásnak, a magyar bíróságnak és a magyar nemzeti hadseregnek megvan a maga törvényben megállapított hatásköre. Nagyon félek, hogy ezen hatáskörök összevegyítéséből nem egy egészséges, hanem megint valami beteges mixtum compositum fog megszületni, amely nem hasznára, hanem ellenkezőleg, kárára lesz annak a közös ügynek, amelynek előbbrevitelén mindnyájan munkálkodunk. A mélyen t. ministerelnök ur a szociális reformokról beszélve felölte azoknak egész óriási terjedelmét. Én csak egyetlen egy dolgot kivánok abból kiragadni : a vagonban lakók kérdését. Hálás köszönettel veszem a ministerelnök urnák, hogy ezt a kérdést szóbahozza, mert én az utolsó esztendőben az ország legnagyobb szégyenének azt tartom, hogy azok az emberek, akik az ország különböző helyeiről ide menekültek azért, mert magyarságuknak, hozzánk való ragaszkodásuknak törhetetlen jelét adták, hónapok, óta, sőt már majdnem esztendő óta kénytelenek vagonokban nyomorúságosan lakni azért, mert a hatóság megfelelő lépéseket nem tett. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Meskó Zoltán : Szégyene Budapestnek ! (Nagy zaj.) Drozdy Győző : A lakáshivatal működése hallatlan ! Fel kell oszlatni ! (Nagy zaj. Egy hang a középen : A Lipótvárosba kell őket elhelyezni !) Ugron Gábor : Egészségükben tönkreteszik őket, morálisan veszélyeztetik azt az összetartást, amely ma megvan minden magyar és magyar közt. (Zaj a Ház minden oldalán.) Kétezerötszáz vagonnak a felszabadítása is nagy érdek, mert hiszen ennyi vagont foglalnak el ezek a menekült tisztviselők. Ezzel a 2500-as számmal szemben azonban megállapítom, hogy Budapesten különböző hivatalok által 3000 magánlakás van lefoglalva. (Ugy van! Ugy van!) Ha ezt a két számot egymással szembeállítom, ezáltal adva van a megoldás lehetősége. ( Ugy van ! Ugy van !) Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a kérdést, mely szégyene az országnak, bármi áron, a legsürgősebben oldja meg és elsősorban az állam legyen az, amely jó példát mutasson azzal, hogy azokat a hivataiokat, amelyek magánlakásokban vannak elhelyezve, a legrövidebb időn belül kiüríttesse és ezen menekült tisztviselők rendelkezésére bocsássa. (Zaj a Ház minden oldalán. Egy hang a baloldalon : A galíciaiakat is kifelé !) Meskó Zoltán : A galíciaiakat kell a vagonba vinni ! Ugron Gábor : A többi kérdésekkel, melyekkel a ministerelnök ur bőven és részletesen foglalkozott, nem kivánok most foglalkozni. Majd ha törvényjavaslat formájában benyújtja azokat a kormány, lesz módunk és alkalmunk arra, hogy felettük megfelelő kritikát gyakoroljunk. Ha e törvények céltudatos megalkotásával sikerül konszolidálódnunk befelé, akkor kifelé is megnyerhetjük a külföld bizalmát és nagyrabecsülését, nem borravaló révén, hanem a konszolidálódás komoly munkája révén. Ugyanezzel a ténnyel kifejlesztjük a megszállt területen levő nemzetiségekben — a magyarokban nem kell kifejleszteni — a hozzánk való tartozandóság érzését, vágyát és törekvéseit, és bebizonyítjuk az egész világ előtt, hogy ez a konszolidált és így megszilárdított kis magyar állam igenis védgát tud lenni a minden oldalról, főképen a keletről jövő pusztító törekvésekkel szemben. Magyarország az a védbástya, mely feltétlenül megbízható védelmet nyújt az egész nyugati civilizáció számára és ugyanazt a szerepet, melyet az ország évszázadokon keresztül vitt, vinni fogja a maga kicsinysége dacára, de konszolidált -erejére támaszkodva a jövőben is. (Helyeslés jobb felől.) Ezt a legerélyesebb nemzeti politikát követve, sem külső, sem belső politikánk irányításánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk a nemzetközi viszonyokat. Ha a kormány keze állandóan a nemzetközi viszonyok ütőerén van, akkor nagyon sok olyan kérdés és nehézség elkerülhető előzetesen és lett volna elkerülhető a múltban is, amely ma igen súlyos bajokat oko^. De ha. már bekövetkeztek ezek, — csak a bojkott kérdésére mutatok rá — a legteljesebb mértékben helyeslem a kormánynak azt a politikáját, amelyet ebben a kérdésben elfoglal. Nagyon kérem a kormányt, hogy a jövőben is minden ilyen természetű kérdésben hasonló, önérzetes, erélyes álláspontot foglaljon el,. ,
