Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-82

À Nemzetgyűlés 82. ülése 1920. tésének helye nincs ; hogy mennyire igazam van, amidőn azt mondom, hogy itt feltétlenül beszerzendő minden néven nevezendő, ez ügyre vonatkozó irat, melyből ugy a mentelmi bizottság, mint az előadó megállapíthat ja azt, hogy fenforog-e a mentelmi jog felfüggesztéséhez szükséges tényálladék vagy sem : azfc bátor leszek az ide vonatkozó iratokból magának az országgyűlésnek határozataiból, de még igazságügyministeri rendeletekből is dokumentálni. Méltóztassanak azonban megengedni azt, hogy először perrendszerüleg tárgyaljam meg ezt a kérdést. Azt mondja a bűnvádi perrendtartás 1. §-a, hogy »Bűnvádi eljárás csak vád alapján és csak az ellen inditható, akit bűntett vagy vétség nyomatékos gyanúja terhel«. Ez nemcsak X. Y. képviselőre áll, hanem áll ez Magyarország minden néven nevezendő lakosára. Senkit a világon bűnügyi eljárás alá vonni nem lehet, csak akkor, ha nyomatékos gyanúja terheli valamely bűncselekménynek, tehát valamely bűntettnek vagy vétségnek. Már most méltóztassék nekem megmondani, hogy arra az ügyészi iratra, arra a levélre, amelyben semmi a világon nincs, csak az, hogy kéri Friedrich István kiadatását, mert gyilkosságra való f elbujtassa! van vádolva, arra a birói végzésre, amely a per előszakában hozatik s amely százféle módon megváltoztattatik, amint nagyon jól tudjuk, hiszen mindenféle birói végzés dacára rengeteg sokszor már a per előkészitő szakában megszüntettetik az eljárás, vagy ha nem is szűnik meg, de nagyon sokszor felmentéssel végződik a dolog, mondom, méltóztassék megmondani, hogy ezekre lehet-e adni ? Emellett méltóztassék bárkinek megmondani, hogy ebből a két dokumentumból a mentelmi bizottság és az előadó mi módon képes megállapitani azt, hogy itt valakit bűntett vagy vétség nyomatékos gyanúja terhel. * . Ehhez, igen t. Nemzetgyűlés, nem kell jogászi tudomány, ez egyszerű logikai következtetés, hogy ha Nagy Péter nem tudom hova való kisbiró ellen is csak akkor indul el az eljárás, ha őt valamely deliktum elkövetésének nyomatékos gyanúja terheli, akkor feltétlenül kell, hogy a Nemzetgyűlés minden egyes tagja szintén igényelje azt a jogot, hogy ellene is csak akkor indul meg az eljárás, ha bűntett vagy vétség nyomatékos gyanúja terheli és anélkül, hogy a mentelmi bizottság birói funkciót vindikálna magának, igenis kötelessége vizsgálni azt, hogy fenforog-e bűntett vagy vétség elkövetésének nyomatékos gyanúja az illető képviselővel szemben, akinek kiadatását a hatóság kéri. Ez a dolognak perrendi része. De van materiális része is, amennyiben bátor vagyok felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét a képviselőháznak 1867 november 18-án a Böszörményi-esetben felhozott indokolására, amely azt mondja (olVassa) : »A bizottság*nézete szerint az országgyűlési tag sérthetetlensége két irányban jut gyakorlati érvényre, 1. t. i., hogy az országgyűlési tag, mint olyan, a Házban és a Házon kivül mond vagy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus kó 10-én, kedden. 337 tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak azon Háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik ; 2. hogy amit az országgyűlési tag, nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a Ház engedelmével állittathatik biro elé. Amaz biztosítja az országgyűlési tanácskozás szabadságát kivülről származó minden nyomás ellenében. Emez biztosítja a törvényhozótestület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak törvényhozói tisztjük gyakorlásától s ne gátoltassanak' a törvényhozásban való részvétben. E kettős sérthetetlenség nem annyira az egyéni mentességnek az előjoga, mint inkább a törvényhozó testület politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen feltétele, követelménye. Ebből következik, hogy a mentelmi jog nem terjedhet addig, hogy az országgyűlés egyes tagjai fölötte álljanak a törvénynek. A mentelmi jog ekként megállapított fogalmánál fogva csak a felett van hivatva őrködni a törvényhozótestület« — és most jól méltóztassanak idefigyelni — »hogy a törvény álcája alatt megkisérlett erkölcsi és anyagi nyomás és zaklatás ellen védve legyen minden egyes tag ; midőn tehát a Ház konkrét esetekben kénytelen határozni, csak e szempontot veheti figyelembe s vizsgálódásának csak az lehet egyedüli tárgya, vájjon az állitólagos vád, melynek alapján a Ház egyik vagy másik tagjainak perbefoghatására engedély kéretik, oh^an-e, mely hazai törvényeink szerint és törvényes biróság előtt indítandó keresetre alkalmas alapul kínálkoznék,- ha valónak bizonyulna be s vájjon az állitólagos bűntény vagy vétség s a vád alá helyezendő országgyűlési tag egyénisége közt mutatkozik-e összefüggés vagy a vonatkozás némi jelensége s végre vájjon jogosult-e a vádemelésre az, aki a perbefogadási engedélyéit folyamodik ? A mentelmi bizottságnak, igenis, kell vizsgálnia azt, hogy felmerült-e az az eset, hogy az illető törvénybe ütköző bűncselekményt követett-e el vagy sem. Az ügyészi átiratból és ebből a vizsgálóbírói végzésből ezt semmi körülmények között sem lehet megállapitani. De az ügyészségnek nem is szabad ilyen módon a mentelmi jog felfüggesztését kérni, mert az 1899. évi 4600. számú igazságügyministeri rendelet precízen előírja, hogy milyen alapon és minő feltételek mellett kell az ügyészségnek a mentelmi . jog felfüggesztését kérni. Azt mondja ez a rendelet (olVassa) : »Mielőtt a főügyész a mentelmi jog felfüggesztése végett a bíróságtól hozzá érkezett megkeresést az illető ház vagy bizottság elé terjeszti, megvizsgálja, hogy a megkeresés a nyomozás irataival fel van-e szerelve és hogy az előszabott alakszerűségnek megfelel-e.« De van még tovább. Azt mondja (olVassa): »A mentelmi, jog felfüggesztése tárgyában előterjesztett megkeresés az illető ház elnökéhez címezendő ; s fel kell azt szerelni a nyomozás iratainak azon részével, melybő] 43