Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-82

338 A Nemzetgyűlés 82. ülése 1920. megbírálható, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól származik-e ; a panasz tárgyát bűntett vagy vétség képezi-e ; van-e összefüggés eközt és az illető képviselőnek személye közt ; végre, nem forog-e fenn puszta zaklatás esete.« Ugyanezt hirdeti és mondja a bűnvádi perrendtartás egyik legnevezetesebb kommentárja, Baloghnak, Edvi-Illésnek és Varghának a bűnvádi perrendtartás magyarázatáról irotfc könyve. Az az ügyész, aki a nyomozás adataival fel nem szerelve küldte ezeket az iratokat ide, ennek az igazságügyministeri rendeletnek nem tett eleget. Nem tett eleget semmi néven nevezendő vonatkozásban sem. Nekünk npcs és nem is lehet módunk tehát megállapítani azt, hogy forog-e fenn zaklatás esete vagy sem, vájjon alaposan gyanúsítható-e Friedrich István valamely bűncselekmény elkövetésével vagy sem, és egyáltalában helye van-e a kiadatásnak vagy sem. Hogy mennyire fontos a mentelmi jog kezelése, hogy mennyire vigyáztak erre a mi elődeink, erre nézve bátorkodom felolvasni Tisza Kálmánnak egy beszédét, amely azt mondja (ofoassa) : »Az országgyűlés, mint az alkotmányos szabadság őre, az ily természetű ügyekben a legnagyobb óvatosságot köteles gyakorolni. Feladata a döntése alákerült esetekben az alkotmányos jogok gyakorlatát gátló körülményeket eltávolítani és lehetőleg kerülni az oly magyarázatot, amely a jogok szűkítésére vezethet.« Vagy itt van Horváth Boldizsár igazságügyministernek egy beszéde, amelyben ezt mondja (olVassa) : »A Ház csak ezen három kérdésre szoritkozhatik : 1. vájjon azon cselekmény, melyről a vádolt vádolva van, alkotmányos törvénybe ütközik-e ? 2. vájjon azon tilos cselekmény, amely a vád tárgyát képezi, nem merő koholmány-e, hanem valóban megtörtént dolog ? és 3. vájjon létezik-e oly összefüggés a tilos cselekvény és a vádolt személye között, melyből, ha nem is teljes bizonyossággal, de mégis alaposan lehet következtetni, hogy a tiltott cselekvényt a vádolt követte el ?« Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy jelen esetben semmi a világon nincs meg. Nem áll semmi adat a mentelmi bizottságnak és a Nemzetgyűlésnek rendelkezésére, amelyből mindezek, amiket itt felolvasok, megállapíthatók lennének. Ha nem akarunk lecsúszni, ha mentelmi jogunkat, egyetlen nagy hatalmunkat, amely a hátunk mögött áll, nem akarjuk prédául dobni, akkor nekünk is követnünk kell ezt a vezérelvet, amelyet a mi elődeink állandóan követtek. Ezekből az iratokból semmi néven nevezendő olyan cselekményt nem lehet megállapitani, amelyek mellett a kiadatásnak helye van. Alternativ indítvány adtam be. Ha a t. Nemzetgyűlés ugy látja, hogy ezekből az iratokból már meg kell állapítani a tényállást és határozatot kell hozni a mentelmi jog felfüggesztésére vagy fel nem függesztése tárgyában, akkor evidens, hogy olyan esetben, amikor bűncselekménnyel évi augusztus hó 10-én, kedden. vádolnak meg egy képviselőt, pláne olyan bűncselekménnyel, amely beigazolás esetén halállal büntetendő és amikor a mentelmi jog felfüggesztését kérve, a Nemzetgyűlésnek és a mentelmi bizottságnak rendelkezésére nem bocsátanak mást, csak egy ügyészi iratot s egy vizsgálóbírói végzést, akkor itt zaklatás esete forog fenn, mert- akkor az ügyészség mi címen, mi okból nem terjeszti be azokat az iratokat, amelyekből a mentelmi bizottságnak meg lehetne állapítania azt, hogy a nevezett képviselő tényleg alaposan gyanúsítható valamely bűncselekmény elkövetésével ? Ha pedig a t. Nemzetgyűlés ugy határozna, hogy ezeknek az iratoknak az alapján nem lehet megállapitani azt, hogy van-e helye kiadatásnak vagy nem, mert hiszen sem a bizottság, sem a Nemzetgyűlés, sem az előadó nem látja, milyen okokból emeltetett a vád, alapos-e az a gyanú, mik azok a körülmények, amelyekből következtetni lehet, hogy zaklatás esete nem forog fenn, akkor indítványom második részét kérem elfogadni. Méltóztassanak akkor kimondani, hogy a Nemzetgyűlés visszaadja az egész anyagot a mentelmi bizottságnak, amelyet utasit arra. hogy a királyi ügyészségtől kérjen be erre az ügyre vonatkozó minden iratot és amikor ezek beérkeznek, akkor hozzon az ügyre kiterjedő érdemi határozatot és azzal jöjjön ide a Nemzetgyűlés elé. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Hallottam azt, hogy ez szavakon nyargal ás, hogy jogászoknak a jogi kihegyezése, hogy csűréscsavarás, amit a jogászoknak állandóan szemére vetnek. Mélóztassanak elhinni, hogy itt nem a Friedrich személyéről van szó, még talán nem is a mi jogunkról, de utódaink jogairól van szó. Amit mi teljes egészében kaptunk, amire őseink olyan büszkék voltak és amit oly féltékenyen őriztek, azt nekünk könnyen elprédálnunk nem szabad. Mert ha ez ma megtörténhetik egyik képviselőtársunkkal, ha mi egyszer a mentelmi jogot ilyen könnyedén fogjuk kezelni, akkor a következő időben talán még ilyen bizonyítékokat, ilyen átiratokat se fogunk kapni, hanem majd meg fogja csinálni a főügyész ur azt, hogy börtönőrt küld ide a mentelmi bizottsághoz, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) és azt fogja mondani : Azt izeni a főügyész ur, hogy X. Y. képviselőt tessék kiadni és én már viszem is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ismételten hangoztatom, nekem nem a Friedrich személye a fontos ebben a kérdésben, ámbár ez is eléggé furcsán van beállítva. Nem a Friedrich személye a fontos, hanem fontos ennek a törvényhozói testületnek a sérthetetlensége és fontos az, hogy mi ne adjuk fel azokat a jogokat, amelyek minket egyedül képesítenek arra, hogy zökkenés nélkül végezzük törvényhozói munkánkat. Nem jogászi érvelés ez, hanem az a meggyőződés, hogy ez a mentelmi jog nehéz munkának,'nagy agyaknak a szüleménye, amelyet tisztességesen, becsületesen és nagyon vigyázva őriztek századokon keresztül. Az a Nemzetgyűlés, amely Magyarország