Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

324 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. évi augusztus hó 9-én, hétfon. munkásosztályt illette, még az a megjegyzésem is van, hogy az ilyen egyoldalú beállitással fejleszti ki t. képviselőtársam a földmivelőnép széles rétegeiben elterjedt úgynevezett uri gyűlöletet. Nem a levegőből veszem ezt ; magam tapasztaltam, sok földet bejárva, azt, bogy amikor elő mertem hozni beszédemben a tisztviselői osztályt, akárhányszor akadtak olyanok, akik azt mondották nekem, hogy tisztviselőkre nincs szükség, tisztviselők nélkül megél az ország. Ezt a felfogást, ezt a meggyőződést csak erősiti az olyan beszéd, amilyent Gaal Gaszton t. képviselőtársam mondott. Huber János: Sajnos. Szücs Dezső : A magyar köztisztviselői kar áldozatkészsége mindenek felett áll. Méltóztassék csak egy kicsit körültekinteni. Akkor, áruikor arról van szó, hogy ezért vagy azért az intézményért ki hozzon áldozatot, én legalább azt láttam, hogy a tisztviselő mindig az első helyen állt, első helyen állottak a kisiparosok, a munkások is. Én elismerem, hogy a gazdaosztály igen nagy áldozatokat hozott és hoz ma is a magy. r nemzetért. De amikor a hazáért való áldozatkészségről van szó, akkor azt nem fitogtatni kell, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez az áldozathozás minden társadalmi osztálynak hazafias és erkölcsi kötelessége. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha a társadalmi osztályok ebben a meggyőződésben élnek, akkor nem fogja egyik sem azt mondani, hogy csak én hoztam áldozatot az országért, a többi nem hozott semmit, a többi terhére van az államnak. Még pár szóval csak arra akarok reflektálni, hogy Gaal Gaszton t. képviselőtársam a keresztény szocialistákat ugy állitotta be, mint a társadalmi béke ellenségeit. Erre csak az a megjegyzésem, hogy.ezzel a kijelentésével igen jó szolgálatot tett a destrukciónak. (Ugy van ! a bahldalon.) Hallottam azt is, hogy a nagytőke és a nagybirtok ellensége a társadalmi haladásnak és olyan akadály, amelyet meg kell semmisiteni, élimina]ni kell a nemzeti fejlődésből. Hát nem ezt kell csinálni, szociális tartalommal telitett államgépezetben a nagytőke és a nagybirtok is integráns ' rész kell hogy legyen, amely teljesiti a maga speciális feladatait, kulturális hivatását. Ezek a jelenségek, amelyekre most reflektálok, meggyőződésem szerint semmikép sem alkalmasak arra, hogy itt, ebben az országban a tekintély elvét meggyökereztessék. Az ilyen jelerségek a tekintély elvének lerombolásához, a törvény nem tiszteléséhez, az eszményiség kiöléséhez vezetnek, amelyek nélkül pedig nincs igazi egészséges fejlődés, állami, nemzeti fejlődés. (Ugy van ! a baloldahn.) Rátérve egész röviden a termésrendeletre, én teljesen osztozom Korányi pénzügyminister ur aggodalmaiban. Méltóztassék elhinni, hogy a gabona és liszt magas ára éreztetni fogja hatását, egész közgazdasági életünkben. A gabona és a liszt magas ára közgazdasági életünket fogja megakasztani. Igaz, hogy a gazdatársadalom áldozatot hoz, amikor olcsóbban adja a gabonát és a lisztet, de ugyanakkor a gazdatársadalomnak joga van követelni, hogy áldozatának fejében arányos árban kapja meg a termeléshez szükséges eszközöket. De az ipart énszerintem nem lehet máról-holnapra fellendíteni. Ehhez sok minden szükséges. Az ipari fellendülésnek külső és belső tényezői vannak. Hogy a belső tényezők közül egyet-kettőt emlitsek : ott vannak a munkásviszonyok, ott van a szénkérdés, anyagkérdés. Hogy a külső tényezők közül is emlitsek egyet : ott van a nemzetközi forgalom. Ezek nélkül ipari fellendülés nem lehetséges. Addig azonban, amig ez az ipari fejlődés megtörténik, addig enni kell, addig azt a tisztviselő- és munkásosztályt el kell látni. Az én meggyőződésem az, hogy amikor ez a gazdatársadalom áldozatot hoz a fogyasztóközönségnek, mert olcsó liszttel és gabonával látja el, akkor az egész magyar nemzeti társadalomnak éreznie kell azt a kötelességét, hogy ennek az áldozathozó gazdaosztálynak az érdekeit, mihelyt a viszonyok megjavulnak, tőle telhető minden erővel istápolja. (Helyeslés.) A nyújtott áldozatokért a fogyasztóközönség most egyelőre mást nem adhat. A lisztnek, gabonának magas ára máris érezteti hatását pénzügyi életünkben. A mi hitelviszonyaink — méltóztassék pénzügyi szakembereket megkérdezni — máris romlottak. Előfordulhat az az eset, hogy a gabona és a liszt magas ára következtében megint csak a bankjegynyomtatáshoz kell folyamodnunk. Pénzünk értéktelenebbé válik, már pedig a nemzetnek és a nemzetet alkotó egyetlen társadalmi osztálynak sem lehet az érdeke az, hogy pénzünk minél értéktelenebbé váljék, vagy hogy értéktelen pénzzel tömjék meg a zsebüket. Még egyre akarok rámutatni, annak kivánatos voltára, hogy a termésrendelet a törvényhatósági joggal felruházott városoknak biztosítsa azt a jogot, hogy az ellátatlanok részére szükséges gabonamennyiséget a kormány által megszabott értékben bevásárolhassák és liszt alakjában a fogyasztóközönség rendelkezésére bocsáthassák. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezt szigorú feltételek kikötése mellett meg lehetne engedni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi min

ister : Megtehetik ! Szücs Dezső : A közélelmezésügyi minister ur ha jól tudom, elvileg már hozzájárult ehhez. MegGyőződésem az, hogy a lehető legszigorúbb kikötéseket kell tenni akkor, amikor a rendezett tanácsú városokat is felruházzuk azzal a joggal, hogy az ellátatlanok részére a kormány által megszabott mértékben a szükséges gabonát megvásárolhassák és liszt alakjában a fogyasztó közönség rendelkezésére bocsáthassák. T. Nemzetgyűlés ! Megvannak, illetve meglesznek erős kikötések mellett ennek a rendelkezésnek a nagy előnyei. A lisztellátás körül mindig zavarok voltak a rendezett tanácsú városokban. Sokszor nem kapták meg kellő időre a lisztet. Ezen rendelkezéssel biztositva van elsősorban az, hogy a város fogyasztóközönségének kellő időben /