Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920 rendelkezésére állhat a liszt. És még egy másik előny is származik ebből. Az t. i., hogy az a liszt, amelyet azután majd a városi hatóság maga őröltet meg a fogyasztóközönség számára, — tapasztalatok utján beszélek — sokkal jobb minőségű lesz, mint aminőt a központból küldenének a városi lakosság élelmezésére. De van azután ennek egy másik fontos következménye is, az t. i., hogy á lakosság számára ott marad a korpa és annak a korpának a segitségével állatállományát nemcsak hogyjenn tudja tartani, hanem fejleszteni is tudja. En egész őszintén megmondom Itt azt, hogy a városok zsirral való ellátásának a nehézségei főképen abból eredtek, hogy a városi lakosság korpa hiányában nem tudott csak egy malacot sem meghizlalni, mert nem jutott hozzá korpához, holott hogyha az a korpa a városi lakosság rendelkezésére fog állni, akkor fog tudni sertést hizlalni és a városok zsirral való ellátása sokkal könnyebbé válik. Még csak arra akarok rámutatni, t. Nemzetgyűlés, hogyha a rendezett tanácsú városokban a városi hatóság maga szerezheti be a gabonaszükségletet a megszabott mértékben, akkor jórészben megszabadulunk azoktól a költségektől is, amelyek ma fennállanak. Merem állitani, hogy az a városi hatóság sokkal olcsóbban fogja beszerezni azt a gabonaszükségletet a megszabott árban, mint ahogy azt a termésrendelet értelmében kapná. Befejezésül még csak azt akarom megjegyezni, hogy ne keressük mi az ütköző pontokat. Én épen oly eréllyel, épen olyan lelkiismeretességgel képviselem kisgazda választóimnak érdekeit, mint azok, akik kimondottan kisgazdapárti képviselők. (Helyeslés.) Nem teszek különbséget a nemzetet alkotó egyének között aszerint, hogy az illető kisgazda-e vagy iparos, hanem csak azt nézem, hogy az illető mennyire értékes tagja a magyar nemzeti társadalomnak. Ha értékes tagja, akkor megérdemli mindannyiunknak áldozatát, akkor megérdemli azt, hogy anyagi boldogulását, haladását, fejlődését minden módon, minden eszközzel előmozdítsuk. Árra törekszem, hogy a nemzetet alkotó társadalmi osztályok között azt a gazdasági és azt a lelki egységet megteremtsük, amely alapja a keresztény nemzeti egységnek, mert csak a keresztény nemzeti egység tud az én meggyőződésem szerint egy ujabb ezeresztendős jövendőt biztositani ennek a magyar hazának. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Ki a következő szónok ? Bródy Ernő jegyző: Gerencsér István ! (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Gerencsér István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A termésrendelettel kapcsolatban kifejlődött vita folyamán tartalmában fontos kijelentés hangzott el, amelyhez a magam részéről, — de azt hiszem, itt valamennyien, akik a nagy néprétegek hangulatát, a tömegek érdekeit ismerjük, ugyanezt teszik — hozzájáévi augusztus hó 9-én, hétfőn. 325 rulok. E kijelentés szerint a nagy tömegeket jelenleg semmi sem érdekli jobban, mint a liszt ügye, mint a termésrendelet miként való megoldása. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezért nagyon helyesnek és szükségesnek tartottam a magam részéről is, hogy ez a kérdés itt a Nemzetgyűlés előtt tárgyalás alá kerüljön és keressük azokat a módokat, amelyek szerint ezt legjobban meg lehet oldani akként, hogy a termelők is és a fogyasztók is a rendezéssel megelégedettek legyenek. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A kérdést három részre kell tagolni. Az első : felemeljük-e a fejadagot, van-e rá elegendő termésünk ? A második kérdés az átvett gabona árára vonatkozik és a harmadik az, hogy a kormány milyen módon fedezi azt a különbséget, amely a beváltott gabona ára és a lisztárak között felmerül. Egy bizonyos, hogy a fejadag nem maradhat meg ugy, amiként a rendeletben kontemplálva van, négy kilogrammban. Ebből megélni nemcsak a falusi ellátatlanok, de még a városi ellátatlanoknak is lehetetlenség. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A háború előtti években Magyarországnak, amikor 21 millió lelket kellett ellátni gabonával, még kivitelre is volt feleslege. Átlagos statisztikai eredményeket veszek. A háború előtti öt esztendőben búzából négy és egynegyed millió métermázsát, rozsból két és fél millió métermázsát, árpából ugyanennyit és tengeriből négy és fél millió métermázsát vittünk ki. Ismeretes előttünk az a tény is, hogy a világháború folyamán nemcsak a belföldi szükségletet láttuk el, hanem ezenkivül az egész hadsereget mi élelmeztük, tehát az osztrák csapatokat is, valamint az osztrák-magyar kötelékben harcoló német csapattesteket is. Igaz, hogy a trianoni béke következtében gabonatermő területünk egy negyedével megkisebbedett, de ezzel szemben az is igaz, hogy minden megmaradt területünk gabonatermő és egyetlenegy vármegyénk sem szorul bevitelre. Ezek tehát amellett szólnak, hogy az idei közepes terméseredmény mellett is feltétlenül mód van arra, hogy a fejadag felemeltessék, csak biztositani kell azt, hogy addig, amig a belföldi fogyasztás nincs tökéletesen ellátva, külföldre semmiféle gabonanemüt kivinni ne lehessen. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezzel kapcsolatban tehát a fejadag felemelésére vonatkozóan én első intézkedésnek* azt tartom, hogy addig a mennyiségig, amelyet az ellátatlanok ellátása megkiván, a gabonatermés feltétlenül rekvirálandó. A fejadag megállapításánál különbségét kell tenni a falusi ellátatlanok, nehéz testi munkát végzők és a városiak, vagyis a tisztviselők fejadagja között. Az bizonyos, hogy el kell ismernünk a termelő közönséggel szemben azt, hogy a termelőnek joga van termel vényeiből annyit fogyasztani, amennyi neki kell. De hozzá kell tennünk azt is, hogy ehhez csak a normális körülmények között van joga, akkor, amikor békés és egész-