Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-80
À Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. ein augusztus hó 7-én, szombaton. 301 természetesen megállítja a földmivesmunkát s igy óriási károkat okoz ? Yégül : a ruházati cikkek, szövet- és bőrfélék olyan áron készíttetnek és kináltatnak fel a közönségnek, amelyet megfizetni lehetetlen és igy óriási kár és anarchia keletkezik az ország polgárai között. Mivel ez az állapot minden vonalon csak kárt okoz, tisztelettel kérdem az igen t. minister urat, szándékozik-e ezen az általános bajon segíteni és hogyan ?« (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Bródy Ernő jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre : Igen t. Nemzetgyűlés ! Sokat lehetne beszélni azokról a nehéz körülményekről, amelyek előidézik, hogy a földmivesosztály nem termelhet ugy, amint a gazdálkodásnak előbbrevitele és az ország érdeke megkövetelné. Erre egy példát hozok fel. Karcag város közbirtokossága már évekkel ezelőtt átadta a Közép-Tiszai Társulatnak belvizeinek lecsapolását. A társasággal olyan szerződésre lépett, hogy a Közép-Tiszai Társulatnak bizonyos százezrekért rendeznie kellett volna az ő belvizeit, le kellett volna azokat vezetni és lecsapolni. Az ehhez szükséges szivattyútelep s a vizlevezetőárok hálózata már el is készült, ugy ahogy. Néhanapján azonban hiányzik a vállalt kötelezettség folytán teljesítendő munka. Legjobban hiányzott ez a tél folyamán. A múlt ősszel ugyanis a Közép-Tiszai Társulat Karcag város közbirtokosságának érdekei ellenére elmulasztotta a megfelelő tüzelőanyagokat beszerezni a szivattyútelepéhez, dacára annak, hogy még a múlt ősszel, szeptemberben 26—27 koronás áron fát vásárolhatott volna és — nem állítom épen, hogy ugyanilyen árban — de tisztességes árban szenet is szerezhetett volna be. Ezt azonban elmulasztotta s igy a tél és tavasz folyamán a sok esőzés folytán Karcag város közbirtokosságának több mint 10.000 hold földjét a legjavából e hanyag eljárás miatt a viz elöntötte, s igy a társulat ezreknek a szájából vette ki a kenyeret. Most akkor, amikor az ország a legnagyobb ínségben szenved, amikor a magyar Kánaán épen a Nagy-Kunság közepén, Karcag városban, határozottan ellátásra szorul, illetve az ellátottak számára búzát és terményt kellett volna beszolgáltatni, ettől határozottan megfosztatott, úgyannyira, hogy a saját népét, a saját lakosságát sem birja ellátni. . Karcagnak a román megszállás alatt — ezt csak jelzem — hivatalosan 330 vagon búzát kellett kiadni a múlt évben s most annyija sem sem lesz, hogy a polgárságnak vetőmagja és teljes ellátása legyen. A városnak 1200 olyan családja van, amelynek nincs semmi birtoka s igy egyedül a két karjára van utalva. Ezeknek a felerésze nem kapott gabonát, de viszont még azoknak a* kisgazdáknak sincs meg a vetőmagja, akik 20—25 hold földdel rendelkeznek. Igy ezek is a közellátásra lesznek utalva. Ezért panaszomat és interpellációmat a következőkben terjesztem a földmivelésügyi minister úrhoz (olVassa) : »Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy ez év tavaszán a Közép-Tiszai Armentesitő Társulat hanyagságából kifolyólag a karcagi határban a belvíz mintegy 10.000 hold földet elborított s igy számtalan család kenyér nélkül maradt, ama egyszerű oknál fogva, mert nevezett társulat 1919. őszén, amikor még tisztességes áron beszerezhette volna a tűzifát vagy szenet, az általa felállított szivattyútelepet, amely hivatva lett volna a hosszas esőzés által felszaporodott vizet leszivatni, a legnagyobb könnyelműséggel elhanyagolta, s ezt csak akkor teljesítette, amikor már Karcag város határában milliókra menő károkat okozott a viz. Amennyiben erről nincs tudomása, tisztelettel kérem nagyméltóságodat, kegyeskedjék e dologról megGyőződni s azután a legerélyesebben figyelmeztetni a fentnevezett társulatot elvállalt kötelezettségének teljesítésére.« (Taps a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés ! Mióta képviselő vagyok, sokat hallottam arról, hogy a tekintélyt vissza kell állítani. Szent kötelessége minden öntudatos embernek, hogy erre törekedjék, de első kötelessége ez azoknak, akik a polgárság között, mint vezetők szerepelnek. Ebből a szempontból kívánok egypár szót elmondani. Nem szívesen teszem akkor, amikor a saját városomnak bajait, dolgát kell idecipelnem a Nemzetgyűlés elé, ele tartozom ezzel mint képviselő, mert a polgárság ezt követeli tőlem s igy ide kell hoznom az ügyet. Mint mindenütt, Karcagon is megtörtént, amikor 1918-ban a forradalom kiütött, hogy a volt elöljáróság vezetőinek menni kellett és ujak jöttek helyükbe. A vörös éra alatt s a román megszállás alatt is majdnem magára maradt az elöljáróság. A vezető tisztviselő a direktórium alatt megmaradt. A város polgárságának nem is volt semmi panasza amiatt, hogy a vezető tisztviselő ottmaradt. Amikor azonban a vörös éra elmúlt s a román megszállás következett, határozottan mindent a legkönnyelmübben kezeltek ott, ahol a város polgárságának legégetőbb szükségletei a legnagyobb gondosságot parancsolták volna : a közélelmezésnél. Ide olyan tisztviselőt állítottak, illetve a városnak olyan megbízottja került ide, aki a legnagyobb könnyelműséggel járt el, úgyannyira, hogy amikor a városnak pár 100.000 koronája, mint befektetett tőkéje ment át a kezén, abból most egy fillér sincs. De nemcsak hogy ez a pénz nincs meg, hanem a forgalomba hozott tőkék is többnyire elúsztak. Amikor én eljöttem hazulról, ezen a
