Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

280 A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. évi augusztus hó 7-én, szombaton. gyűléstől és a t. kormánytól (Éljenzés és taps a baloldalon). Elnök: A házszabályok 199. §-a értelmében a Nemzetgyűlés vita nélkül határoz afelett, hogy az indítványt kivánja-e tárgyalásra kitűzni vagy nem. Felteszem tehát a kérdést : kivánja-e a Nemzetgyűlés Mahünka Imre képviselő ur indítványát... (Felkiáltások a jobboldalon : Mi a kormány álláspontja? A kormány álláspontját is kell tudnunk!) A minister urak nincsenek itt. (Egy hang a baloldalon : Egy van !) Ne méltóztassék zavarni a kérdés feltevésében. Felteszem tehát a kérdést : kivánja-e a Nemzetgyűlés tárgyalásra kitűzni Mahunka Imre képviselő ur indítványát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Miután igent is, nemet is hallottam, felkérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt tárgyalásra kívánják .kitüzetni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Határozatilag kimondom tehát, hogy a Nemzetgyűlés Mahunka Imre képviselő ur indítványát tárgyalásra kitűzi. A napirendre leendő felvétel iránt később fog intézkedés történni. Következik Budaváry László képviselő ur indítványának indokolása a magyarországi zsidókérdés intézményes sürgős megoldása tárgyában. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Budaváry László: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Lehetetlen nem éreznem bizonyos elfogódottságot akkor, amikor az ország színe előtt nekem jutott az a mázsás súlyú feladat, hogy itt a Nemzetgyűlés előtt felszínre hozzam megoldandó problémáink egyik legsúlyosabbikát : a magyarországi zsidókérdést. Milcsevics János: Megoldják ők azt maguk a legjobban! Budaváry László: Mélységesen átérzem a kérdés óriási fontosságát, rendkívüli horderejét, leírhatatlanul kényes voltát, de épen ezért abban a biztos tudatban, hogy sokat szenvedett szegény« magyar hazánkat siratni való szánalmas helyzetéből kiemelni, a konszolidálás nehéz munkáját elvégezni s a magyar nemzet politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi helyzetét megalapozni, megszilárdítani mindaddig nem lehet, aniig a magyarországi zsidókérdést valamilyen formában meg nem oldjuk. Tizenegy hónapos kinos várakozás után, amely óriási sok csalódást hozott a nemzetnek s amely a nemzet fiaiban már-már azt a hitet ébresztette, hogy a Nemzetgyűlés vállalt feladatainak nem kivan vagy nem tud megfelelni, vállalkoznia kellett végre valakinek arra, hogy a zsidókérdést a maga teljes mivoltában felszínre hozza. Bátorságot ad nekem e lépésre különösen az a tudat, hogy a magyar Nemzetgyűlésnek legalább 90 százaléka annak, idején a választások előtt választó híveinek határozott ígéretet tett arra nézve, hogy sok egyéb fontos kérdés mellett erőteljesen követelni fogja a zsidókérdés megoldását is, (Ugy van! a szélsőbaMdalon.) illetve ennek a kérdésnek megoldásában teljes hazafiassággal, teljes nemzeti érzéssel, keresztény valláserkölcsi érzésének minden súlyával és hatalmas akarással fog közreműködni. De viszont azt is tudom, mert hiszen képviselőtársaimmal folytatott megbeszéléseim s itt a Házban elhangzott gyakori véleménynyilvánítások folytán megGyőződtem arról, hogy a Nemzetgyűlés tagjainak eszükágában sincs a nép előtt tett ígéreteiket be nem tartani. Mi igenis, szilárdan, rendületlenül állunk azGn az alapon, amelyen Magyarország újjáépítésének munkáját kezünkbe vettük. Itt felelek azoknak a falun és városban egyaránt a nép között bujkáló árnyékalakoknak, akik nem átalják a Nemzetgyűlést olyan színekben, olyan mezben feltüntetni a nép előtt s a külföld előtt is, amely a Nemzetgyűlés tekintélyét ugy befelé, mint kifelé erősen gyengíti. Meg akarok felelni azoknak, akik titkon járnak a nép fiai között és azt híresztelik a nemzetgyűlés tagjairól, hogy nem dolgoznak semmit, a népet becsapták s vállalt ígéreteiknek egyáltalán nem akarnak megfelelni. A feleletem az, amelylyel — azt hiszem — a Nemzetgyűlés minden tagja egyetért, hogy mi minden kijelentésünkért, melyet a választások előtt a népnek tettünk, az utolsó szóig helytállunk és azokat az ígéreteket, amelyek nem is annyira ígéretek voltak, mint a nép szivéből kitörő erős óhajtásoknak formába öntései, meg fogjuk tartani, és mindazt, aminek megvalósítását ígértük a népnek, meg is fogjuk annak idején valósítani. Hogy minden kérdést nem hozhattunk tető alá ez alatt a rövid idő alatt, amióta együtt vagyunk, annak egyrészt az az oka, hogy a megoldandó problémáknak százai és százai feküdtek előttünk, másrészt belpolitikai és külpolitikai helyzetünk is nagyban hozzájárult a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatok sorrendi beosztásához. A magyar Nemzetgyűlés, amelynek tagjai a legtisztább választás utján jöttek be a parlamentbe, teljes tudatában vannak feladatuknak és kötelességüknek. A törvényhozás figyelmét nem kerülheti ki egyetlen fontos kérdés sem, amely hozzájárul Magyarország konszolidációjához s amelynek révén nemzetünk nehéz helyzetén segíteni lehet. Ilyen fontos kérdés a magyarországi zsidókérdés is. Sokan vannak, akik a zsidókérdésről azt mondják, hogy abszurdum, mert zsidókérdés nem létezik. Ezekkel szemben a legnagyobb nyomatékkal kell felállítanom a cáfolatot, mert hiszen szomorú tapasztalatok győztek meg mindannyiunkat arról, hogy zsidókérdés — sajnos — igenis van. ( Ugy van ! a szélsöbáloldalon. ) Sőt a zsidókérdés már megvolt akkor is, amikor arról még senki sem beszélt s hogy Magyarország ilyen szánandó helyzetbe jutott, annak főképen az volt az oka, hogy a közelmúltban s a régmúlt-