Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-80
A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. évi augusztus hó 7-én, szombaton. 281 ban a zsidókérdésről egyáltalában nem beszéltek. Hornyánszky Zoltán : Nem mertek beszélni ! Budaváry László: Nekem megGyőződésem, hogy a zsidókérdés Magyarországon már akkor kezdődött, amikor az első zsidó Magyarország földjére tette a lábát. Ebben azonban még senki sem látott veszedelmet. Ki hitte volna akkor, hogy a faluról falura járó, csont- és rengyszedő fütyülőművészek az ő szennyes batyujukban millió és millió veszedelmet hordoznak a keresztény magyarságra nézve? Ki gondolta volna akkor, hogy ezek a hosszuszakállu, kaftános tünemények előhírnökei egy irtó hadjáratnak a keresztény magyar nemzet ellen ? Senki sem gondolt akkor arra, hogy ezeknek a zsidóknak,megjelenése a magyar földön tulajdonképen Árpád nemzetének végpusztulását sietteti. A jóhiszemű, vajszivü, becsületes magyarság minden aggodalom nélkül szemlélte a zsidóságnak úgyszólván geometriai haladvány szerinti szaporodását és szédületes térfoglalását. Igaz, hogy Magyarország viharos századaiban nem is igen ért rá senki a zsidókérdéssel behatóan foglalkozni. A történelem lapjain azonban megGyőződhetünk arról, hogy nagyjaink már a régi időkben is belátták a zsidóság térfoglalásában rejlő óriási veszedelmet, melyet ez a magyarságra nézve jelent. így Nagy Lajos király egyenesen kiűzette őket az országból, — sajnos, későbben mégis visszatértek. Mária Terézia pedig türelmi adót vetett ki a zsidóságra, melyet egészen 1846-ig fizettek is. Jellemző, hogy a zsidók túlkapásai ellen már őseinknek is küzdeniök kellett. Az Aranybullába pl. becikkelyezték, hogy a zsidók Magyarországon nem lehetnek pénzváltók. Ugy látszik, a magyar nemzet fiai már akkor is igen sokat szenvedtek a zsidók csalásai miatt, akiket a sinai aranyborjú lehellete örök időre dühös pénzimádókká tett. Ez a nagyfokú pénzimádás, ez a leírhatatlan anyagiság, melynek minden időben alárendeltek minden nemesebb törekvést, minden szempontot, hazát és nemzetet, amellyel érzésben összeforrni sohasem tudtak, ez a zsidó faj legkimagaslóbb jellemvonása. Nem kívánok most a zsidóság nemzetközi helyzetével foglalkozni, csupán Magyarországgal és a magyar nemzettel való vonatkozásában, hogy kellőképen megvilágíthassam a zsidóság magyarországi helyzetét, működését, szerepét, hogy az elmondottak alapján mindenki tisztán láthassa, milyen nagy nemzeti veszedelem az, amelyet ránk nézve a zsidóság jelent. Bátran kimondom, hogy. a keresztény Magyarország legnagyobb veszedelme a zsidóság. Megállapítom, hogy ezeréves magyar hazánk romlását legnagyobb mértékben a liberalizmus jegyében keblünkre ölelt zsidóság okozta. Leszögezem azt is, hogy nemzeti konszolidálódásunk legkimagaslóbb akadálya a zsidóság tervszerű ellenállása. Ezt lehetetlen észre nem vennie NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. annak, aki nyitott szemmel jár. Látjuk, hogy a külföld helytelen befolyásolását is jórészben a zsidók nemzetközi szövetsége, testvérisége idézte elő. A külföldi lapokban rólunk naprólnapra megjelenő gyalázatos híreszteléseket a zsidóság által vezetett szociáldemokratáknak, kommunistáknak összefogása terjeszti. Ok az okai a Magyarország ellen most is fennálló gyalázatos bojkott elrendelésének. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Magyarországról megszökött népbiztosok és a többi akasztófáravalók Bécsben és a niegszállott területeken mindenütt sietnek a magyar nemzet ellen minden fegyvert kihasználni, mert nagyon jól tudják, hogy amig itt keresztény és nemzeti felbuzdulás van, addig ők szennyes üzelmeiket nem folytathatják, láthatjuk, hogy törekvésük az, hogy ezt a nemzeti kurzust, ezt a keresztény irányzatot letörjék, hogy újra eljöhessen az ő órájuk, amelyben kedvük szerint arathatnak. A zsidó invázió ellen tehát védekeznünk kell, ha nemzetünket idejekorán vissza akarjuk rántani a részére készített, halált jelentő, sötéten tátongó örvény széléről. Védekeznünk kell keményen, elszántan, minden tudásunkkal, meg nem inogva, megalkuvás nélkül, vezéreltetve az őseinktől örökölt honszerelemtől, keresztény vallásos erkölcsiségtől, hitbuzgalomtól, acélos kitartással és minden akadályon keresztül gázoló erős nemzeti összefogással. Azonban megnyugtathatom a zsidóság vezetőit, előharcosait egyenként és összesen, hogy eszem ágában sincs irtó hadjáratot hirdetni a zsidósággal szemben. Erre nem gondol egyetlen magyar sem, hiszen minden jóérzésű keresztény embernek minden csepp vére élénken tiltakozik a durva, brutális igazságszolgáltatás ellen, vagy az ellen is, hogy mi a mi szenvedett sérelmeinket ilyen utón toroljuk meg a zsidóságon. Nem hirdetek ellenük pogrommot, sőt mindenütt, ahol a néppel beszélhettem, óva intettem mindenkit a zsidókérdés erőszakos megoldásától. Nekünk más utakat kell keresnünk, hogy a zsidókérdést megoldjuk. Ez nem olyan közönséges kérdés, amelyen mosolygással, viccekkel át lehet siklani, amely nem igényel komolyabb megfontolást, a nemzetnek olyan legteljesebb összefogását, hogy • ezt a nagy nemzeti veszedelmet, a magyarországi zsidóság túlkapásait háttérbe szorítsuk. Mi keresztény magyarok sohasem tanuljuk el a zsidó bolsevista vezérek metódusát, akik gyilokkal és fantasztikus kinzóeszközökkel halomra gyilkolták a keresztény eszme bátor védelmezőit. Mi a mi igazságainkat nem olyan eszközökkel fogjuk hirdetni, ahogy ők hirdették a marxi és lenini igazságokat. Oh, nem! Mi keresztény magyarságunk hathatós védelmét, nemzeti életünk biztosítását, ezeréves szent országunk visszahódítását és erősítését akarjuk, kulturális eszközökkel, törvényes intézkedésekkel, jobban mondva intézményes törvények megalkotásával. (Helyeslés balfelöl.) Ehhez nemcsak joga van a 36