Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtökön. 239 szetes, t. Nemzetgyűlés, hogy lehetnek olyan helyzetek, olyan célszerűségi okok, melyek nagy súüyal nehezednek a mérleg serpenyőjébe s melyek a kegyelmi jog megadását indokolják. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, mindannyian átérezzük azt, hogy minket, a törvényhozó testület tagjait, eme kérdés eldöntésénél semmiféle aggálynak érinteni nem szabad. Nem az a lehetőség kell, hogy előtérbe nyomuljon, hogy a kormányzó ezzel a jogával talán a Nemzetgyűlés ellenére, szükség nélkül élni óhajt, vagy akar. Ezt feltétlenül ki kell kapcsolni, ha meggondoljuk azt, hogy abban a pillanatban, amikor mi Horthy Miklós őfőméltóságát kormányzónak megválasztottuk, az ő fenkölt képességei, egyénisége a legnagyobb bizalmat keltették a nemzetben. Minden gondolatot, amely oda vezet, hogy az alkotmányosság ellen irányuló bármilyen lépéstől tartani lehetne, el kell távolitani magunktól. Egyedül csak azok a szempontok, amelyek a magyar alkotmányosság tradícióihoz vezetnek bennünket és ott tartanak, egyedül azok a szempontok vezessenek bennünket, amelyek a bizalom kérdésével, a hatalom helyes megoszlásának kérdésével a nemzet törvényhozásának hathatósabb működését kívánják elősegíteni. A közjogi bizottság véleménye és javaslata alapján kérem, hogy a Nemzetgyűlés ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául fogadja el. (Élénk helyeslés.) Beniczky Ödön : A házszabályok 215. §-ának d) pontja értelmében kérek szót. Elnök : Álképviselő urat a szó megilleti. Beniczky Ödön : T. Nemzetgyűlés ! Egy tiszteletteljes kérdést akarok intézni az elnökséghez. Mi az oka annak, hogy a s.zóbanforgó törvényjavaslatot a házszabályok mellőzésével, sőt a házszabályok rendelkezéseivel egyenes ellentétben, már a mai ülés napirendjére tűzte ki a t. elnökség ? Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Nem én tettem tegnap napirendi indítványt ; ezt az én elnöktársam, Bottlik József tette s természetesen csak ő felelhet a Háznak ezért az intézkedésért. Mindenesetre — én ugy képzelem —- a kormány igy kívánta ezt. A Ház tanácskozásainak irányítását, a Ház foglalkoztatásának anyagát a kormány terjeszti a Ház elé. Az elnöknek nincs semmi egyéb dolga, mint a kormány kívánatára ehhez a Ház hozzájárulását kikérni és aszerint cselekedni, amint a Ház hozzájárult vagy nem járult hozzá. A házszabályok 140. §-a ekként rendelkezik : »A bizottságok jelentései, illetőleg javaslatai a kisebbségi- vagy különvéleménnyel együtt kinyomatnak és — rendkívüli eseteket kivéve — legalább- három nap közbevetésével napirendre tűzetnek, illetőleg az osztályhoz utasíttatnak.« Amióta a Nemzetgyűlés tárgya], én már ismételten, az előbbi kormányokkal szemben is, kifejtettem álláspontomat, hogy nem tartom a komolysággal összeegyeztethetőnek, hogy a törvényjavaslatokat ugy terjesszük a Nemzetgyűlés elé, hogy azokat megfontolni sem lehet, hanem csak ugy sebtiben áthajszolják. (Helyeslés.) Ez az eljárás a törvényhozó testület irInti tisztelet leszállítását jelenti s a tárgyalás komolyságát érinti s ezért rosszbenyomást tett. Csak rendkívüli esetben — mondja a házszabály — szabad ehhez az expedienshez nyúlni, azonban azt látjuk, hogy minduntalan törvényjavaslatok terjesztetnek be és sebtiben, a három nap elkerülésével tárgyaltatnak itt ugy, hogy a képviselő urak jóformán még kézhez sem tudják venni a nyomtatványokat. En, mint elnök, nem tehetek semmi egyebet, mint hogy, ha a kormány részéről ilyen kívánalom tétetik, figyelmeztetem erre s azután a t. Nemzetgyűlés bölcsességére bízom, miként kívánja a lát). §-ban letett intézkedéseket alkalmazni, vagy a három nap közbevetésével, vagy pedig a három nap közbevetése nélkül az illető ügyet rendkívüli esetnek tekintem és napirendre tűzni. A mostani esetnek elintézésébe én nem folytam be, mert tegnap nem én elnököltem. Ezt az én elnöktársam indítványozta. Mindenesetre ugy képzelem magamnak, hogy a kormány kívánságára történt, minthogy az elnök ezt saját elhatározásából nem teszi. Én a tárgyalás komolysága szempontjából igen sajnálatosnak tekintem az ilyen eseteket s különösen olyan törvényjavaslatnál, amely bizonyos nyugtalanságot váltott ki, nem tesz jó benyomást a közönség előtt, ha ezb sebtiben akarják keresztülvinni. (Élénk helyeslés.) Az igazságügyminister ur kivan szólani. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés Î Amint méltóztattak hallani, a házszabályok 140. §. megadja a lehetőséget arra, hogy rendkívüli, sürgős esetekben a Ház a három nap közbevetése nélkül tárgyalhassa a törvényjavaslatot. Beniczky Ödön : Miért olyan rendkívülien sürgős ez a javaslat ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Teljesen osztom azokat a szempontokat, melyeket a Ház elnöke, akinek tekintélye előtt e részben is hajlandó vagyok meghajolni, kifejtett. Igenis, ha nem akarjuk veszélyeztetni a törvényjavaslat tárgyalásának komolyságát, hagyjunk megfelelő időt arra, hogy a Nemzetgyűlés tagjai a kérdéssel foglalkozhassanak. Szerény véleményem azonban az, hogy a jelen esetben ez az eljárás, ahogyan ez a tör vényjavaslat^ most a Nemzetgyűlés elé került, nem eshetik kifogás alá. E törvényjavaslatot tegnap múlt egy hete voltam bátor benyújtani és két napra rá, pénteken, már szét is osztatott a Nemzetgyűlés tagjai között. Maga a törvényjavaslat egészen rövid, a rendelkezései olyanok, melyek már hetek óta, sőt — azt lehet mondani — hónapok óta a köztudatban vannak. (Ugy van !) Ezeket a kérdéseket a pártok saját kebelükben már sokszor megtárgyalták, megbeszélték. Azt hiszem, egész bátran kijelenthetem, hogy ez a kérdés senkit sem ér váratlanul és mindenki, aki ehhez a kérdéshez hozzá akar szólni, hozzászólhat teljesen megfontoltan. (Ugy van I)