Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

238 'À Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtökön. ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. törvénycikk 13.§-ának módosításáról az igazságügyminister ur törvényjavaslata. Az első szó az előadó urat illeti. Mikovinyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak benyújtása által elérkezett a Nemzetgyűlés ismét egy történelmi nevezetességű mozzanathoz. Amikor a hosszú küzdelmek és az elnyomatás után öntudatra ébredt a nemzeti erő, s amikor az alkotmányosság - helyreállítása érdekében megalkotta ez a Nemzetgyűlés az 1920. évi I. törvénycikket, amely az ideiglenes államfői hatalom felállításáról intézkedett, a Nemzetgyűlés egyes rétegeiben már akkor bizonyos kételyek támadtak az iránt, hogy ez a törvény teljesen megfelel-e a magyar alkotmányosság kisugárzó szellemének. Az azóta eltelt hónapok meggyőzték a kormányokat arról, hogy alkotmányjogi szempontból ezen törvényjavaslaton változtatni kell és épen azért az igazságügyminister ur benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, amelyet a közjogi bizottság tárgyalt, s amely az ezévi első törvénycikk 13. §-ának módosítását célozza. Ez több szempontból veszi módosítás alá az 1920.

1. törvénycikket, illetve ennek 13. §-át. Az idézett törvénycikk 13. §-a nevezetesen az államfői jogkör megalapozása és megállapításánál a korlátlan házfeloszlatási jogot nem adta meg az államfőnek, hanem csak arra az esetre adta meg azt, ha a kormányzó üzenete ellenére a Nemzetgyűlés tartósan munkaképtelenné válik. Azonkívül még a hadseregnek a határokon kivül való alkalmazása szempontjából és a kegyel mezési jog szempontjából tartja szükségesnek ez a javaslat az 1920:1. te. módosítását. Az: első kérdés a leglényegesebb történelmi és alkotmányjog szempontból, azzal kell tehát legbehatóbban foglalkozni. T. Nemzetgyűlés! Az 1920:1. te. 13. §-a a nemzet érdekei és az államfői hatalom tekintélye szempontjából sem felel meg annak, amit közjogi és alkotmányjogi szempontból le kell fektetni az államfői hatalomról alkotott törvényben. A kérdés taglalásánál több szempontot kell figyelembe venni. Az egyik az alkotmányjogi szempont. A magyar lélekből kisugárzó alkotmányos érzés tradíciói magukban hordozzák azt, hogy a magyar állam élén álló államfő birjon azokkal a jogokkal, amelyekkel a törvényhozást ellenőrizheti s annak munkáját ezen ellenőrzés szempontjából állandóan hathatósan és bizonyos hatalmi súllyal figyelemmel kisérje. A törvényhozási .és az ezzel parallel fennálló végrehajtó hatalom közti egyensúly tana is megkívánja azt, hogy meglegyen az államfőnek a házfeloszlatási joga. Olyan nem várt esetben, amelynek bekövetkezése lehetséges, ha az a törvényhozó testület megszűnik a nemzet hű képviselője lenni, alkalmat kell adni a nemzetnek arra, hogy a maga akaratát ujabb választás alakjában megnyilatkozó Ítélettel érvényre j uttathassa. Ennek elősegítésére és keresztülvitelére egyedül az államfő jogosított, mint aki ellenőrzi a törvényhozó testület működését. Ez a gondolat és ez a közjogi eszme különben le van fektetve az ős magyar alkotmányban is. Az államfők mindig birtak ezekkel a jogokkal. Egy másik szempont arra, hogy meg kell adni az államfőnek a házfeloszlatási jogot, az, amely megköveteli nálunk, hogy a múltnak ama céltudatos, rosszakaratú intézkedéseit, amelyek a tekintélyek megszüntetésére törekedtek, ellensúlyozva, alkotmányos irányban, a jogfolytonosság alapján fejlődve, a tekintélyeket visszaállítsuk. Epen ebből a szempontból is feltétlenül szükség van a kormányzói hatalom teljes tekintélyének felállítására, melyet csak ugy érhet el, ha neki a teljes házfeloszlatási jogot megadjuk. T)e a bizalom szempontja is nagyon fontos ennek a jognak megadásánál, illetve kiterjesztésénél, mert hiszen üdvös és áldásos együttműködés csak ugy képzelhető el a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között, ha az ezek közti harmóniát a legteljesebb bizalom is megpecsételi. Amikor a Nemzetgyűlés, a törvényhozás az államfőnek megadja ezt a jogot, ezt a bizalmat, ezzel önmagát is megbecsüli s önmagával szemben is bizalmi ténykedést végez. A javaslat első pillanatban sok tekintetben ellenzésre talált, azonban meg vagyok róla Győződve, hogy az eszmék tisztázása folyamait ezek az ellentétek elsimulnak és ennek szükségszerűségét mindenki belátva, ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben megszavazza. De már most jelzem, mielőtt a részletkérdésekre áttérnénk, hogy maga a kormány helyesnek találta ennek a törvényjavaslatnak némi változtatás alá vetését és pedig olyan irányban, hogy feloszlatás esetére kifejezetten, expressis verbis megmondja, hogyha addig a törvényhozás ujabb választójogi törvényt nem hoz, akkor az ujabb nemzetgyűlési választásokat a mostani rendelet, illetve törvény alapján kell megejteni, ezzel biztosítja a nemzetnek egyelőre azt a jogát, hogy olyan alapon, ahogyan mostani küldötteit felküldte a törvényhozásba; hasonlóképen ejthesse meg a választásokat. Ezenkívül az elnapolás kérdésében, amely szintén kapcsolaté s a feloszlatás! joggal, maga az igazságügyi kormány oly módosítást indítványozott, hogy az elnapolás időtartama'a 30 napot meg ne haladhassa. Ezek a módosítások egyéb kivánni valót nem hagynak maguk után, több módosításra a közjogi bizottság s a kormány állásfoglalása szerint nincs szükség. A törvényjavaslat ama részének indokolásától, mely a hadsereg határon kivüli alkalmazásának elrendelhetését megengedi, a mostani külpolitikai események, a Kárpátokon túli helyzet, felmentenek s ennek szükségszerűségét, azt hiszem, mindenki belátja. Még egy szempont van lefektetve ebben a javaslatban : a kegyelmi jognak kiterjesztése, vagyis, hogy az államfő ruháztassék fel az általáI nos kegyelem megadhatási jogával. Egész termé-